Akaratom ellenére a szememből kövér cseppek gördültek ki.
-Menj már!-kértem,de a hangom megremegett.Edward mosolyogva megcsóválta a fejét,miközben felém nyúlt hosszú karjaival.Elkapta a derekam és visszahúzott az ágyba.
-Lehet,hogy egy kicsit tényleg bolond vagy.De tudom,hogy igazad van,részben.Teljesen elvesztettem a bizalmad és emiatt nem is hibáztatlak.Hisz én voltam annyira hülye,hogy elhagytalak,hogy azt hazudtam,nem szeretlek...De kérlek,Bella,ne küldj el,mert nem fogok elmenni!Sem most,sem később!Mindig mellettetek maradok,még ha a világ túl felére is menekülsz előlem...És ha...Ha azt szeretnéd,ha úgy lenne bármilyen esélyem,hogy újra elnyerjem a szíved,akkor elölről kezdjük.Újra kezdünk mindent,újra udvarolni fogok neked,mindent tiszta lappal folytatunk...Rendben?Kérlek,Bella...
-És mégis milyen alapon higgyek neked,Edward?Mi a biztosíték arra,hogy nem végződik minden ugyanúgy,mint anno?-kérdeztem,miközben felültem vele szemben.Miért nem vagyok képes bízni benne,ha egyszer látom a szemében,hogy igazat mond?Miért nem vagyok képes elfogadni őt újra,a múlt árnyait elengedve?-kérdeztem közben magamtól gondolatban.Próbáltam visszanyelni az újabb könnyeket.
Edward felém dőlt és miközben felelt,a homlokát az enyémnek döntötte.-Mert önszántamból sosem lennék képes többé nélküled élni.És most már a kicsik nélkül sem.Annyira fájt,amíg távol voltam.A hiányod szinte teljesen felemésztett belülről.Csak kis híján múlt,hogy nem jöttem vissza.De mindig megálltam,mert azzal hitegettem magam,hogy te már elfelejtettél és egy sokkal jobb életet,egy teljes életet élsz egy másik férfi oldalán,aki anélkül viszont tud szeretni,hogy bármi bajod esne...De ha...Ha tudom,hogy ez sosem történik meg.Hogy...Hogy a közös gyerekeinkkel vagy akkor már várandós...nem tettem volna.Akkor már végképp nem tudtam volna leküzdeni az önzőségem,ami melletted tartott mindig is,mert túlságosan fontos voltál,vagy nekem.
-Mit gondolsz,sikerülne,ha újra kezdjük?-kérdeztem halkan,miközben lélegzete az arcomat simogatta.Becsuktam a szemem,hogy ne a tökéletes ajkait nézzem.
-Remélem,hogy igen-kezdett elhúzódni.A nyaka köré kulcsoltam a kezem,ezzel megállítva.
-És szerinted mindezek után képesek lennénk kibírni minden szexuális feszültség nélkül egymás közelségét?-tettem fel egy újabb kérdést,miközben egy puszit adtam az arcára.
-Nem-nyögte és mohón a szám után kapott.
Most úgy őszintén!Miért nem tudom az agyamat is olyan Edward utáni viszonyulásba hozni,mint a testemet,az ösztöneimet?Az már tuti,hogy értem,miért mondták Cullenék mindig azt,hogy a vámpírok ösztönlények...
