5.fejezet

Nah,a leves kész,a süti sül,én meg dolgozom ÉRTETEK!Itt a friss,Olvasók!



-Sziasztok,csajok!-köszöntem Jessicának és Angelának.Most értem ide az ikrekkel a parkba,a játszira.Már el is szaladtak Kristyvel,Jessica 4 hónappal fiatalabb lányával játszani.Jess reakciója a terhességemre az volt,hogy teherbe ejtetette magát Mike-kal.Úgyhogy érettségi után össze is házasodtak.Azóta született még egy lányuk 3 hónapja,Lisa.Ő most a babakocsiban aludt.
Angela egyre gömbölydedebb volt,2 hónap múlva ad életet Bennel közös kisfiúknak.már neve is van a babának,Christopher.Angela és Ben 1 éve házasodtak össze a főiskola mellett.
-Heló-heló,Bella!-köszöntött Jessica.-Mizújs?
-Van pár-pusziltam őket arcon.-Hogy s mint a kismamáim?
-Azt hiszem,Chris baba fekete öves lesz-panaszkodott Angela.-De amúgy kicsattanok az egészségtől.Még a doki szerint is.
-Bedurrant a mellem pár napja,de amúgy jól vagyok.És te?Hallottam néhány pletykát Cullenékról,és találkoztam Ms.Egoval a boltban.
-A Miss már Mrs-javítottam ki.-Páran visszajöttek.-Szánt szándék nélkül a hangom igencsak jegesre sikeredett.Jess hátrahőkölt.-Bocs,nem akartalak megijeszteni...
-Nem ijesztettél meg!
-Hát persze,hogy nem...Rosalie és Emmett a lányukkal,meg Alice és Jasper visszaköltöztek a házukba.-Leültünk egy padra,és közbe a gyerekeket kísértük figyelemmel.Angela azzal kapcsolatos kérdőn nézett rám,úgyhogy válaszoltam.-Őt nem tudom.Mikor tegnap eljöttem tőlük,akkor ért oda.Hogy marad-e,vagy csak meglátogatta a testvéreit...-nem tudóan széttártam a kezem.
-És elmondtad,hogy...Vannak gyerekeid...-puhatolózott Jess.
-Dehogyis-ráztam a fejem.-Arra már rájöttek,hogy vannak gyerekeim.De hogy mennyi,vagy kitől?Még a nevüket sem tudják,nemhogy azt,hogy a rokonaik...Charlie rendesen kiakadt,mikor elmondtam neki.-Mosolyognom kellett a történteken.
-Azt sejtjük-kacagták egyszerre a lányok.
Furcsa.Bár Jessicának meg nekem már gyerekeink vannak,Angela is anya lesz hamarosan,mégse tudok magunkra másképp gondolni,mint lányokra.Tini barátnőkre.Hisz még csak 21 évesek vagyunk.Most kéne reggelig tartó bulikra járnunk,közben friss diplomásként munkát szerezni,többen összefogni,és egy apró lyukat bérelni nagy városban saját lakásként.Beszerezni egy komolyabb barátot.
Ehelyett némelyikünk már férjnél van,a bulizás helyett gyereket nevelünk,és mindenkinek saját háza van ebbe a parányi,eldugott helyen.Nekem meg Angelának tényleg friss a diplománk,míg Jessnek nincs is.De én levelezőn tanultam csak,és a kicsik alig voltak 1 évesek,már dolgoztam a városházán.És ott is maradtam.Bár akkor még csak tanultam,de szükség volt rám.
Rajtam kívül 2 ügyész van ott.Clara Thompson,aki pár éven belül nyugdíjba megy.És Alex Luthor pedig 38 éves örök agglegény.A városban pedig 5 ügyvéd van,abból 2 Port Angelesben dolgozik:Abigail Stewart,Richard Brett,Blaise Montgomery,Mary-Jane Grey és Tyler Crowley.Az a Tyler,aki majdnem elütött egyszer.Abigail az egyetlen Harvardos rajtam kívül,és 10 évvel idősebb nálam.
Már 1 éve vagyok alpolgármester is.Gondolhatjátok,milyen helyzet van ott,ahol már egy egyetemi hallgatót is megválasztanak polgármester-helyettesnek,mert őt vélik a legalkalmasabbnak.Nehéz az ikrek mellett ennyit dolgozni,de legalább jól keresek.Igaz,enélkül is lenne elég pénzem életem végéig.Vagy inkább létem?
6 hónapos terhes voltam,mikor ötösöm lett a lottón.És nem kevés pénzt kaptam kézhez.A fele a bankban kamatozik,1/4-ből házat és kocsit vettem,meg berendeztem a házamat.A másik negyedéből hozzáteszek a fizetésemhez,meg tőzsdézgetek.Jól élek,nem kétséges.
Angel és Kristy felénk ugráltak,míg a fiúk mérleghintáztak.
-Jessica néni,megnézhetem a kisbabát?-kérdezte Angel.
Jessica mosolyogva bólintott.A térdemre állítottam Angelt a kezénél fogva,így belelátott a babakocsiba.
-Nagyon ari-mondta lányom,majd az ölembe kuporodott.
-Hihetetlen,hogy korukhoz képest milyen okosak és gyorsan tanulnak a gyerekeid,Bella-mondta Angela,közben a pocakját simogatta.Nem feleltem.Mégis mit mondjak?"Jah,még jó,félig vámpírok"?Jesszus,diliházba csuknának!
-Egy szó esik róluk,és fél órán belül megjelennek-szűkült össze Jessica szeme.A park vége felé nézett.-Ha akarsz,még el tudsz menni,mire ideérnének.
-Nem megyek én sehova-mormogtam arra tekintve.-Csak ne akarjon beszélgetni,mert nem állok jót magamért.Angel,kicsim,menj,játsz Kristyvel!
-Oké-mondta Angel,és lemászott az ölemből,de előtte még kaptam tőle egy puszit.
-Különös,hogy a fiúk mennyire ti vagytok,és Angel mégis...Azok az arany fürtök és kék szemek.Tényleg olyan,mint egy angyalka.
-Tudom,Jess.mindhármuk közül ő legkülönlegesebb.Bár már a fiúk is nagy csoda,hogy élnek-feleltem.
-Erős babák voltak-tette a vállamra kezét Angela.-Az a csoda,hogy te túlélted a szülést,orvos nélkül.Bevallom,attól rettegtem,hogy nem bírod ki elsőre a hármasikrek kihordását...Tudod,csodállak.Én még meg se szültem,de már panaszkodok a gyerek miatt.Mentségemre legyen,többnyire gy burokban éltem,nem volt hol megedződnöm.Nem volt olyan kemény gyerekkorom,mint neked...És te meg 3 év alatt egy jajszót se szóltál,pedig egyszerre tanultál és dolgoztál mellettük.Mindezt úgy,hogy az apjuk se volt melletted,és nem vagy 22 éves.Mondom,egyszerűen csodállak!
-Én meg attól rettegtem,hogy Mike nem lesz hajlandó bejönni velem a szülőszobába.Pedig velem legalább ott volt.Te viszont egyedül végig tudtad csinálni!Én csak elismerésemet tudom adni neked...Meg néha babysitterkedést.
-Köszönöm-öleltem meg min2jüket,már amennyire Angela hasa engedte.-Ti vagytok a legjobb barátnőim!
-Fiatal Anyukák Klubja,mi?-kuncogott Jessica.
-Véglis...Szinte egyszerre voltunk terhesek-kuncogtam én is.
Ha az ember jól van,szinte megfeledkezik a környezetéről.Jelen esetemben Cullenékról,hogy minden szavunkat hallhatták.Hogy Ő minden gondolatukat hallhatta.Válogatottnál válogatottabb káromkodások jutottak eszembe miatta,de lenyeltem.Egyszer úgyis el kell majd mondanom neki.A kicsik megérdemlik az apjukat.
-Szia,Bella!-tellegetett Alice már messziről.

4.fejezet

Bellának 2 fia és 1 lánya van.William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan,akit Angelnek becéznek.


-Edward ide jön,még ma-suttogta.-Pár percen belül itt van.
-Ne-nekem már mennem kell-hadartam.-Sok dolgom van még.
-Várj-kapta el a kezem Alice,mikor kiléptem a verandára.-Nem maradhatnál még?Annyira rég láttunk,és olyan sok minden történt azóta.
-Nézd,Alice,veletek semmi gondom.Örülök,hogy újra itt vagytok,és bármikor beszélgethetünk még egy kicsit.De Vele nem akarok többé találkozni!-keményedett meg a hangom.-És most,kérlek,engedj el!...Sziasztok!
Még el sem értem a kocsimig,egy sötétkék Volvo hajtott be a bekötőútról.tolattam,és megfordultam,amíg Ő kiszállt vadiúj autójából.Láttam a döbbent arcot utánam fordulni,de nem foglalkoztam vele.Ő elhagy,én meg még legyek Vele udvarias?Ebből aztán nem eszik!
~~~~~~
Kifáradva,de már megnyugodva pakoltam le a házam előtt.Ami jóformán inkább egy villa volt.
-Fáradtnak látszol,mami-jegyezte meg Angel,mikor a karjaimba emeltem.
-Hosszú napom volt,kincsem-pusziltam homlokon lányomat.
Angel a fejét a vállamnak döntötte.Peter és William már az ajtó felé szökdeltek.-Srácok,várjatok!Nem fut el a ház sehova.
Mit sem foglalkozva vele a fiúk versenyt futottak az ajtóig.rosszallóan megforgattam a szemem,és utánuk siettem.William segített előkutatni a kulcsomat,aztán már rohantak is a szobájukba.
-Óvatosan!Le ne essetek a lépcsőn-szóltam utánuk,de későn.Láttam,ahogy Peter megbotlik az egyik fokban és előre borul.Hallottam a puffanást,és hogy felzokog.Vámpírsebességgel átszeltem a folyosót és a hosszú étkezőt.Angel letettem,és leültem a lépcsőre.-Peter,kicsim!-vontam az ölembe.-Midet ütötted meg?
-A lábham-hüppögte kisfiam a blúzomba.
-Shhh,semmi baj,Peter!Csak egy kis horzsolás,nem vészes.Shhh-csitítottam.
Peterrel a karjaimban felálltam,és a másik kettőt magam előtt terelve felmentem az emeletre,egyenesen a fürdőbe.
-Jól vagy,bátyó?-kérdezte Angel megszeppenve.
-Ighen-felelte Peter,és hagyta,hogy felültessem a pultra.
Sima nedves kendővel letisztítottam a bal térdét,aztán mintás ragtapasszal leragasztottam.-Kész is-adtam rá egy puszit.-Semmiség az egész.
-Tényleg az-mondta Peter megnyugodva.-William,várj!
-Ha lehet,most ne essetek el-segítettem le a padlóra.
Még földet sem ért a lába,de Peter már készen is ragadta Angelt,és futottak a bátyjuk után.Fejcsóválva mosolyogtam elevenségükön.Csak ne örökölte volna Peter a szerencsétlenségemet!
A szobámba mentem,és kontyba fogott hajamat leeresztettem,kifésültem.Aztán megszabadultam a kosztümtől és körömcipőtől is.Egy melegítőalsót és egy I love Music feliratú pólót vettem fel helyette.Jóval kényelmesebb volt máris.
Az ikrek a szobájukban játszottak,így lementem a konyhába,és elkezdtem főzni a vacsorát.

3.fejezet

-Mi 4-en és egy 2 éves kislány-vigyorgott Emmett.-Rosalie-val örökbe fogadtuk.A neve Annasophia,de mi csak Sophie-nak hívjuk.Egy kisangyal az a lány,és nagyon hasonlít Rosie-ra,szerencsére.És apának meg anyának hív minket...
Emmett sugárzott a boldogságtól.Annyira belelendült a mesélésbe lányáról,hogy hadarni kezdett.Felnevett5em,de még Rosalie is velem együtt kacagott.mintha hirtelen kicserélték volna.Úgy látszik,az anyai ösztönök benne meg vannak.
-Emmett!Hadarsz-hívtam fel rá a figyelmét.
-Jaj,bocsi-hagyta abba a nevezett a beszédet.
Megcsörrent a mobilom a táskám mélyén.Egy bocsánatkérő pillantás kíséretében kutatni kezdtem.Áttúrtam a teljes tartalmát,mire megtaláltam a készüléket.Charlie otthoni számát jelezte.Felhúztam a szemöldököm,hogy miért keres engem Sue ilyenkor?Általában csak fontos dolgok miatt hív fel.hirtelen jutott el a tudatomig,és gondolatban homlokon csaptam magam.Charlie szabadságon van.És olyanért keres,amit különben élőben beszélnénk meg.
-Szia,Apa!-szóltam bele.
-Szia,Bella!-mormogta Charlie a telefonba.-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?ah,mindegy is.Este átmehetünk?
-Gyertek csak-feleltem.-De kedves mostohahúgomat ne hozzátok,légyszi!
-Nyugodj meg.Leaht akkor sem tudnánk elráncigálni hozzátok,ha az élete múlna rajta-nevette Charlie.Felettébb viccesnek találta a Leah és köztem dúló háborút.Nem hiába csak a mostohatestvérem.Utáljuk egymást,mint a rossz pénzt.Viszont Sethtel,Sue fiával nagyon jó barátok vagyunk a hovatartozásunk ellenére is.-Ellenben Seth biztosan szívesen jönne,hiányolja már a fiaidat.-Na mit mondtam?!
-Meghiszem azt,tegnap egész délután velük volt-forgattam meg a szemem.-Ma nem hinném,hogy jönne,arról panaszkodott,hogy Sam egy újoncot osztott be mellé járőrözésre.Úgyhogy este várlak titeket,most mennem kell.Szia,Apa,puszilom Suet!-Rosszallóan tetem el a telefont,amikor újra csörgött.-Hát ez nem igaz-dünnyögtem.-Swan!
-Ms.Swan,Eloise vagyok,Mr.Cooper asszisztense.Szólni szeretnék,hogy a főnököm még a tárgyalás előtt beszélni akar önnel-közölte a lány.
-Rendben,akkor a főnöke jöjjön az irodámba...mondjuk 10 órára.Viszhall,Eloise!
-Viszhall,Ms.Swan!
Kinyomtam a telefont és Rosalie tágra nyílt szemével találtam magam szembe.-Neked gyereked van?-suttogta.
-Nem is egy-lehelte Alice.-De homályos.Nem látom őket tisztán-nézett rám bánatos szemekkel.
Nem tudtam válaszolni.Mégis mit?Ja,igen,tudjátok,megszültem az unokaöccseiteket és húgotokat???Csak néztem rájuk szótlanul.Aztán Alice szem elhomályosodott.Vagy egy percig meredt a semmibe.Mikor megszólalt,azt hittem,menten agyvérzést kapok.