Fontos hír

Fontos hír a főoldalon!

12.fejezet

Jujj,remélem kapok komikat.Meg hogy nem nyírtok ki a...khm...függővégért...
Mikor bevezettem a hsz-t 9-en voltatok,most meg 12-en,köszönöm Nektek!Ez jól esik!:P
Nem is pofázom tovább és bocsika a késésért!pux:Đ

Még épp csak világosodott odakint,ahogy a Nap első sugara félhomályba vont minket.De a mi látási viszonyainkat egyáltalán nem nehezítette vagy könnyítette meg.Egyszerűen csak bámultuk a másikat,miközben a muatóujjam köröket rótt Edward mellkasán.Még az előbb történtek hatása alatt álltam.Annyira jó...nem,nem is ez a legjobb szó rá...káprázatos...vagyis nincs is olyan eléggé beszédes kifejezés,hogy milyen volt újra érezni őt,ahogy ölel,csókol,becéző szavakat mormol...Nagyon hiányzott.
És akkor,mintha egy hegy repült volna nekem,fejbe vágott.Miért hiányzott ez?Miért nem érezhettem hosszú ideje?Mert elhagyott.Mert nem kellettem neki.Mert már nem szeret!
Igen,valóban így VOLT.De már nincs.Hisz megmondta.Hazudott,mikor elmentek.Még mindig,örökké belém szerelmes.Az utóbbi egymástól távol töltött évek csak egy nagyon hülye döntése következményei voltak,nem a valós érzelmeié.
És te mégis mióta dőlsz be egy ilyen szövegnek Isabella Marie Swan,diplomás édesanya a városi vezetőségből?!Csak én lehetek ekkora címeres ökör!Hisz nem tökéletes színészek?Hisz nem tökéletes hazudozók a vámpírok?Hisz nem megjátszásból áll az emberek közti életük?Én eszetlen,féleszű,gyengeelméjű,gyagyás,gyogyós,dilis,lökött,buggyant,dinka,lüke,flúgos, eszelős,elmebajos,őrült,idióta,golyós,elmebeteg,elmeháborodott,tébolyult,zavarodott, ütődött,bolond,tökkelütött,hibbant,dilinyós,félnótás,gyagya,bugyuta, eszement,zizi,agyalágyult, esztelen,zakkant,buta,tökfej,értetlen,barom,nagyon hülye tyúk!
A takarót magamra csavarva felültem,mire az Adonisz is azonnal reagált.
-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...komolyan.Te most ennyire hülyének nézel?Mert én magamat igen!"Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség."De most tényleg?Hogy is hihetek neked?Pont NEKED?
-Bella,mi bajod lett hirtelen?-rázta értetlenül a fejét.
Ne játszd a teljesen összezavarodottat,Edward Cullen!Gondolhattál volna rá,hogy így fogok reagálni!Vagy te őszintén ENNYIRE féleszű tyúknak tartasz?Egyszer már eljátszottad ezt a lapodat,most nem fogod!
-Én komolyan nem tudlak követni-ült fel velem szemben.
Felpattantam.-Te barom!Hát nem érted?Komolyan nem veszed észre magad?-kiabáltam.-Elhagytál,miután megkaptál!Én nem vagyok egy olcsó kis szajha,akivel kényed-kedved szerint játszadozol!Párszor megdugsz,aztán pá,kislány?!Csak felejts el minket örökre és hagyjál békén!

12.fejezet részlet

Mivel meg is van a 3 komi,aminek nagyon örülök :) ,hoztam egy kis ízelítőt!Kaphattok még ha szeretnétek,tudjátok mi a dolgotok :)

-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...

11.fejezet

Na azért össze tudjátok hozni azokat a fránya komikat :) Nem is húzom tovább aszót,jó olvasást!

Mielőtt a farkasok ideértek volna,Cullenék távoztak.Nem véletlenül.Jacob,Seth,Paul és Jared így is tök hülye volt a szaguktól.Miután elvitték a kicsiket,folytattam a munkám.Éjjel 11-kor indultam útnak a sötét éjszakában az erdőben futva.Először elejtettem pár őzet és egy medvét.Után pedig a nagyváros felé fordultam.Hamar odaértem Seattle határához,és sötét helyeken közelítettem meg a legközelebbi kórházat.Egy hátsó ajtón mentem be,és lopóztam végig az alagsori lépcsőhöz,hogy hozzáférjek a vérkészletükhöz.
Az egyenes folyosó ajtaja nyílt és egy papírjaiba mélyedt fehér köpenyes doki lépett rajta ki.Csak az,és az az ajtó volt,amelyiken bejöttem.Gyors átgondolás után felugrottam a plafonra,más lehetőség híján.Szerencsére az orvos nem vett észre.Besurrantam az apró terembe,ahonnét több ajtó is nyílt,mindegyik elektronikus zárral rendelkezett.3 éves tapasztalattal feltörtem a Vértároló feliratos ajtó zárát.Majd több tucat vért pakoltam egy hűtőtáskába,ami félre volt dobva.
Fél 3-kor betettem őket a pincei hűtőbe.Halottam valami neszezést fentről,de nem tudtam,mi az.Megfordultam,hogy felmenjek,de beleütköztem valakibe.
Felsikkantottam,mire a keze a számra csúszott.
-Nyugi,csak én vagyok,Bella-mormolta.
-Jesszus,a frászt hozod rám,te...!Mégis mit keresel itt?-léptem hátrébb.
Kikerültem,majd felfutottam a konyhába.Követett.
-Téged-felelte tök egyszerűen.Megpördültem a tengelyem körül.Mit akar már megint?
-Mégis miért?Egész nap itt voltál.Talán valamire még kíváncsi vagy?
Közelebb lépett,és nem hagyott menekülési útvonalat.Ebből még nagy baj lesz,nagyon nagy baj.
-Rád vagyok kíváncsi...
-Edward-hebegtem.
-Kérlek,Bella,ne...Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség.
A végét már csak suttogta,miközben egyre jobban közelített.Tenyerébe fogta az arcom,majd lassan,puhatolózva megcsókolt.Próbáltam ellenállni.Éreztem puha,mézédes csókját,de nem hagytam magam.Nem,én nem vagyok egy olcsó kis ribanc,akivel kénye-kedve szerint játszik egy kicsit,majd eldob!
Nem csókoltam vissza,és ezt ő is észre vette.Álltam egyhelyben,és figyeltem,ahogy keserves mosollyal az arcán elhúzódik.Az önuralmam a legvékonyabb hajszálon függött tovább,ahogy belenéztem örvénylő,fekete szemeibe,amiben annyi érzelem váltakozott.Utoljára egy puszit nyomott a homlokomra,majd elindult kifelé.Utána néztem.A járása lassú,lemondó volt.Mintha meghalt volna benne valami.Még visszanézett rám,mielőtt eltűnt volna a látóteremből.
Ez volt az a pillanat,mikor leszartam,mi lesz később.
Utána száguldottam,és hevesen megcsókoltam.Először csak ő állt ott,mint a faszent,majd a kezeit körém kulcsolta,és visszacsókolt.Nyelve kutakodva utat tört magának a számban.
Jó volt.Ennyi hosszú év után jó volt újra őt ölelni és csókolni.Annyira nagyon hiányzott.Annyira de nagyon,hogy az már beteges.
Miközben nyelvünk vad táncot járt egymás szájában,megpróbáltunk felmenni a lépcsőn.Sokáig tartott,mert állandóan megálltunk egymást a korlátnak döntve még közelebb húzni magunkhoz a másikat.Olyan volt,mintha éheznénk,és csak a másik enyhíthetné ezt az éhséget.Nagyon emlékeztetett arra,mikor először szerelmeskedtünk.És mégis.Ez valahogy más volt.Erőteljesebb,vadabb.Érzelmekkel voltam tele.Annyi érzelemmel,hogy az majd' szétszakította a szívem-de jó értelemben.
Még valahol a folyosón elhagytuk a cipőinket és a pulcsikat.A hálószobám ajtaját pedig kis híján kiszakítottam a helyéről,miközben Edward áttért a nyakamra,hogy tudjam,hova megyünk be.Egyik kezemmel Edward hajába túrtam,a másikkal pedig a hátába csimpaszkodtam.Lefektetett az ágyra.Kezét a csípőm köré fonta,majd az egyik végigkúszott a combomon.A térdhajlatomnál megállt,és felhúzta,hogy szinte köré tekeredtem.
Átfordultunk,így én kerültem felülre.Miközben lovagló ülésbe helyezkedtem rajta,levettem a topom és Edward pólóját.Centinkét csókokkal borítottam izmos felsőtestét,majd a nyakát,az arcát.A szája sarkánál megálltam.
-Nem szabadna...-motyogtam bele a bőrébe.
-Tudom-Odahúzott egy csókra,és maga alá gördített.

10.fejezet

Hát,a mai rész elég rövid lett,de úgy hiszem,tartalmasságban pótolja a hiányzó hosszt.Nem is szaporítom tovább a szót!Jó olvasást hozzá,és kérném a komikat!pux:Đ

-A kicsi...
-A nevem Annabeth Carly,de mindenki Angelnek hív-javította ki a lányom Jaspert.
-Akkor Angel,szóval...érző?-Jasper zavarodott pillantást vetett rám.Bólintottam egy aprót.-Hogy lehet ez?
-Apja,anyja tehetséges,találd ki-vontam vállat.
-Ezért tudsz velem gondolatban kommunikálni?-kérdezte Edward.Megint bólintottam.-Hogy?
-Eltolom magamtól a pajzsomat,így olyankor a te képességed is éppúgy hat rám,mint bárki másé.
-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...Mikor elmentetek,7 hetes terhes voltam,aznap tudtam meg.Gyakorlatilag a kicsik a saját vámpírgénjükkel engem is átváltoztattak.Mielőtt megkérded,nem vagyok orvos,Carlisle,nem tudom-előztem meg egy újabb kérdését,ami egy újabb bonyolult Hogyan?-t tartalmazott volna.
-Hiányoztál,Bella drágám-mosolyodott el Esme anyaian.
-Mindent össze vetve ti is nekem-nyeltem vissza néhány könnycseppet mosolygás közben.
-Vársz még valakit?-kérdezte Rosalie,mikor megszólalt a csengő.
-Tudtommal nem-álltam fel.Kisétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.-Clara,Alex!Mit kerestek itt?
-Heló,szépségem!-köszönt Alex.-Segítened kell.
-Nem hinném,hogy neked bármit is kell,csak szeretnénk,ha segítenél-vette át a szót Clara.
-Mondjad,Clara,gyertek be-álltam félre az ajtóból.-Miről lenne szó?
-Arról,hogy ehhez hülyék vagyunk-nevetett fel.-Oh,heló.Ugye nem zavarunk?-kapkodta a tekintetét köztünk.
-Csókolom,Clara néni-köszönt a kislányom.
-Csak mondjad-nyitottam ki a a dolgozó ajtaját.
-Szóval,kislány,a Gralfalston-üggyel van némi problémánk-bökte ki Alex,és a zakója alól a kezembe nyomott egy aktát.
-Milyen probléma?
-Pont ez az,fogalmunk sincs-Értetlenül néztem rájuk.-Te végeztél a Harvardon,mondd meg te.Valami nem stimmel,de nem tudjuk,mi.
-Hát ez isteni-horkantam fel.-Mondd,Alex,egyáltalán van valami haszna a jogi diplomádnak?Mert én még nem találkoztam vele.
-Persze hogy van,több csaj-vigyorgott sármosan.
-Hím-ringyó-motyogta Clara.Nyilván úgy szánta,hogy senki ne hallja,így alig bírtam elfojtani a nevetésem.
-Na jó,megnézem később.Most tűnés,van más dolgom is.
-Hé,ez a Walter-akta?A szöszi modell,aki megölte a férjecskéjét az örökségért.
-Tedd le és tűnés!-kólintottam fejbe a mappával.
-Csak előbb mondd meg,mi köze az alpolgármesternőnek Samantha Walterhez?
-Én leszek a védőügyvédje.Most már tényleg spuri van,ember!-tessékeltem ki az ajtón.-Szia,Clara!
-Szia,Isabella!Akkor hétfőn találkozunk bent-szálltak be Alex kocsijába.
Becsuktam az ajtót,és mély lélegzetet véve visszamentem a nappaliba.
-Szóval-kezdte Alice.-Félvér vagy,3 gyerekes anyuka,a Harvardon végeztél,alpolgármesterként dolgozol,de közben ugyanúgy vállalsz ügyeket a bíróságon,a vérfarkasok a barátaid és rengeteg pénzzel rendelkezel.
-Kihagytad,hogy a Parker Vállalat legfőbb részvényese vagyok,van 2 mostohatesóm és Renée-éknél született egy féltestvérem-tettem hozzá.-Amúgy stimmel minden.