7.fejezet

Tudom,hogy az eredeti könyvben nem így van,de én így el tudom képzelni az egészet.De hát mi szokványos a történetben?A szereplők esetleg:P Am tudom,hogy rövid,de most ennyire futotta.Remélem azért kapok pár komit,nagyon örülök az új olvasóknak!pux:Đ

A tükörben láttam,ahogy a sötétkék Volvo,és a grafit szürke Honda mögöttem száguld.Hátranéztem.William arca fájdalmas grimaszba torzult,Angel porcelán bőrén pedig könny folyt végig.
-Peter,ha hazaértünk,segíts a vendégeinknek!Rendben,drágám?-Bólintott.-Will,nyugi,kicsim!
-Ég-hüppögött fel.-Fáj.
-Tudom-motyogtam magam elé.Ismertem a szomjat.Mintha láva folyna végig az ember,estünkben félvér torkán.Százszor,sőt ezerszer rosszabb volt,mint amit mindig hallottam a tüzes vasról.Úgy tűnik,a vámpíroknál erősebbség ebben is megnyilvánul.De ha én nagyon nehezen viselem,akkor mit tehetne egy 3 éves baba?Nincs rosszabb,mint egy anyának látnia a gyermeke szenvedését.Ráadásul Angel is érzi...
Befékeztem a feljáróra,majd Williamet kikaptam a hátsóülésről.A forró könnyei végig folytak az arcán,majd az én bőrömön.Mire Edwardék kikeveredtek az autóikból,szórakoztam egy sort a kulccsal,mire bejutottam a házamba.A konyhában fiamat felültettem a pultra,majd egy újabb ajtónyitás következett.A kezem remegett,és sikerült elejtenem a kulcsot.Mielőtt utána kaphattam volna,egy fehér kar nyúlt érte és kizárta a pince ajtót.Lerohantam az éjsötét helyiségbe.Nem volt szükségem villanyra,tökéletesen láttam így is.Azért vannak előnyei is a hallhatatlanságnak.Bár eddig valahogy csak a hátrányait sikerült "kiélveznem".
A szekrénysorba épített hűtőből felkaptam néhány csomagot.Nem számoltam mennyi,csak legyen első dózisnak elég.Közben feltűnt,hogy eléggé megcsappant a készletünk.Nagyszerű,megint mehetek lopni a kórházba éjjel!Szóval kell szereznem egy gyerekfelvigyázót.Aki nagy valószínűséggel Seth,vagy Jake lesz.Azért marha jó,hogy a félvámpír gyerekeimet vérfarkasokra bízom,ha bébicsősz kell hosszabb időre!Azért ennyire defektes is csak én lehetek.A gyerekeim apja vámpír,a keresztszülei meg vérfarkasok.Király!
Szívószálat böktem a vérrel töltött tasakba,majd oda nyújtottam Williamnek.A következőt Angel kaparintotta meg,Peter meg szolidaritásból ivott.Mindhárman mohón kortyolták a vörös nedűt.De legalább jobban voltak.Megkönnyebbülten felsóhajtottam,és a szekrénynek dőltem.
-Ez gyors futam volt-mondta Emmett.Van egy olyan érzésem a 32 fogas vigyorából,hogy ezt viccnek szánta,de valahogy nem tudtam most díjazni.Döbbenten néztem rá.
-Mikor gyereknek lesz gyereke-sóhajtottam fel,ezúttal a fárasztásától.-Emmett,nem vagyok fogékony a vicceidre éppenséggel.
-Nézd el neki,fejre ejtették a szülőszobában-kuncogott Jasper.
-Ti komolyan önmagatokban fárasztóak vagytok-mondta Edward hitetlenkedő fejcsóválás közepette a bátyjainak a számból kivéve a szót.
-Kapunk még?-szólalt meg William átnyújtva az üres tasakot.Fent nem volt több.
-Majd én megyek-pattant le a pultról Peter.Sikeresen megbotlott,alig tudtam utána kapni.-Hoppá!
-Ez rád ütött,Bella!-nevetett Emmett.Csak egy gyilkos pillantást sikerült érte bezsebelnie tőlem.-Na,nem kell megölni,Isabella.
-Ha még egyszer mondasz valamit,szerintem anya kinyír,és most nem képletesen értettem-kacagott fel Angel angyalian.
-Köszönöm,kincsem!-csókoltam homlokon,majd lementem a pincébe,ezúttal villanyt kapcsolva.
-Amúgy ti most kik is vagytok?-tudakolódzott odafent William.Elkuncogtam magam.Kíváncsi vagyok,Edwardnak fel e tűnt,hogy egyforma bronzvörös a hajuk?!Vagy hogy Peter az ő zöld szemeit örökölte?Kinyitottam a hideg dobozt.3 zacskó volt.Felnyögtem.Ma tényleg mehetek a kórházba.Még hozzá Seattle-be.A helyi és a port angelesi vérkészletet múltkor eléggé megcsapoltam,talán hagyni kéne nekik egy kis nyugalmat!
-Őőő,mi anyukád régi barátai vagyunk-nyögte ki Jasper pár pillanat töprengés után.
-Edward az édesapátok-suttogtam William fülébe.Kapott egy puszit az arcára,majd hagytam,hogy az apjuk és a gyerekek maguk oldják meg a dolgot.Kezdj vele valamit Edward,mert esküszöm,hogy többet nem látod őket!
Edward döbbenten fordult felém.Rávigyorogtam.-Ez te...?-Bólogattam.-Hogy?
-Majd később elmondom...Tessék,Angel-adtam nekik az utolsó tasak vért is.-Tűnés!-tátogtam oda az ácsorgó Jasperéknek.-Most!
-Szóval rád mondta nagypapi múltkor,hogy ha szeme elé kerülsz,Seth-tel nyuvasztat ki,amiért itt hagytál minket-töprengett el Peter.-Mire anya leordította a fejét.
-Te ezt hol hallottad?-fagytam le.-Éppenséggel nem aludnia kellett volna a fiatalúrnak?!
Vállat vont.-Csak egy kicsit hallgatóztam.Most mérges vagy?
-Igen,Peter,mérges vagyok.Nem örülök,ha kihallgatod,mit beszélünk nagypapiékkal!
-Ki az a Seth?-kérdezte végül Edward megtörve a hosszúra nyúló csendet.
-A nagybátyánk.Ő legjobb nagybácsi a világon-vigyorgott William.Edward értetlenül nézett rám.Idióta!
-Charlie újraházasodott,és így lett két mostohatesóm,Leah és Seth.Az öcsémmel imádják egymást,ugye William?!
Tudod mit?Ha vársz egy kicsit,amíg elrendezem a gyerekeket,leülünk beszélgetni.Sok mindent hagytál ki az elmúlt években.Edward összezavarodva,de azért bólintott.

6.fejezet

-Sok szerencsét-motyogta Angela.-Ez egy tornádó.
-Alice!-biccentettem felé,mikor mellém szökkent.-Hogy-hogy itt a játszin?
-Családi séta-vont vállat.-És te?
-Kihoztam a gyerekeimet játszani-feleltem kissé élesen.Hülye kérdés!Én mégis mit keresnék a játszótéren,mikor tudja,hogy kisgyerekeim vannak?!Jesszus!Még hogy vámpírész!
-Beszélgethetünk,Bella?-toporgott idegesen.
-Ha nem a drágalátos bátyádról van szó-kötöttem ki.
-Nem,most nem-vágta rá.Húzós...
-Okké-álltam fel kelletlenül.Elkezdtünk sétálni,majd egy fa közelében megálltunk.Alice egy darabig a cipőjét nézegette.
-Mennyi idősek az ikreid?-kérdezte a hajába túrva.
-3 évesek-húztam el a számat.Ezt a közlést nem így terveztem.Oké.Sehogy sem terveztem,de ezt valahogy számításba se vettem volna.-Miért érdekel?
-Me...Megcsaltad a bátyámat?-sütötte le a szemét.
Hogy mi?-Na ezt itt fejeztük be-koccintottam össze a fogsorom mérgesen.Szó szerint Alice arcába sziszegtem.-Nem elég,hogy én még le is fekszem vele,ő közli,hogy nem szeret,és lelép az egész család,itt hagyva egyedül 7 hetes terhesen.Ami csak úgy közlöm,a drágalátos bátyádtól sikerült.Majd 4 év után felbukkantok a semmiből,és te még azzal állsz elő,hogy megcsaltam Edwardot?!...Ne merjetek a közelembe jönni!Soha többé!A gyerekeimet pedig nagyon messziről kerüljétek,mert nem állok jót magamért!És elhiheted.Félvérnek lenni erősebb,mint vámpírnak.
Sarkon fordultam,és elindultam vissza Jessicaékhoz.
-De Bella-mondta Alice kétségbeesetten.
-Nincs "de Bella",Alice-szóltam vissza a vállam felett,mire többen felénk fordultak.
-Mi történt?-érdeklődött Ang.
-Eltiltottam magunk mellől őket.Ha azt hiszi megcsaltam azt az...idiótát,akkor nagyon félre ismertem.Nem akarom,hogy a kicsik közelébe kerüljenek!
-Miért nem hagyod?-kérdezte Jessica.-Mégiscsak az apjuk és a családja.
-Nem,Jessica,elegem van!Cullenék fenekestül forgatták fel az életem,nem kell bele újabb fordulat.
-Bellának igaza van-bólintott Angela.-Ez már sok.
Az ikrek a többi gyerekkel fogócskáztak.Mindenki játszott,aki tudott futni.A lányokkal felnevettünk a látványon.20-on gyerek szaladgált egy elől.Volt köztük egy 2 év körüli,barna szemű szöszi kislány,akit még nem láttam.Biztos Emmették lánya az,Annasophia.Csodálom,hogy Rosalie hagyja játszani a többi gyerekkel.Tényleg hasonlít rá a pici.Tiszta anyja,mondhatni.Ha nem tudnám,hogy nem vér szerinti.
Egyikük,Max elesett.De a többiek pedig miatta estek el.Kitört a zokogás,és a szülők igyekeztek minél előbb lenyugtatni a piciket.Jessicaval meglódultunk.Jess volt olyan téren könnyebb helyzetben,hogy csak egy gyereket kellett keresnie,nekem 3-t.De én az élesebb érzékeimre tudtam hagyatkozni.Szerensére egy helyen voltak,szerencsétlenségre Cullenék mellettük,ráadásul tisztán éreztem Peter vérét.
-Kicsim-térdeltem le a gyerekek mellé.Petert az ölembe húztam.-Shh,kicsim,mutasd,mid fáj?
-Ah kahrohm-sírta Peter.
-Shh-Peter alkarján pár vágás éktelenkedett,de nem voltak mélyek,szerencsére.-Ti rendben vagytok?-néztem Angelékre.
-Persze,mami,csak leültünk-nyugtatott meg William.
A táskámból elővettem az összekészített elsősegélycsomagomat.-Ez egy kicsit csípni fog,kicsim-öntöttem vattára sebtisztítót.Amint a karjához ért,Peter még jobban elkezdett sírni,és a mellkasomba fúrta az arcát.-Shh-adtam puszit barna hajára.Letisztítottam a sebet,és már el is kezdett összeforrni.Azért tettem rá ragtapaszt.-Kész van,kicsikém,semmi baj-mosolyogtam rá.-Holnapra nem is fog látszódni.
-Nézd,mami,az új kislány beverte a fejét-mutatott Angel Sophie-ra.
William felállt a helyéről,és odasétált.Megláttam a vékony vérsugarat a kislány halántékán.Elkaptam Williamet,és a felszabadult ölembe húztam.Már láttam,hogy megérezte a vérszagot-feketedik az írisze.
-William,nyugi!Nem bántod az embereket,tudod!-susogtam a fülébe,és közben szorosan tartottam.William éhesen csillogó obszidián szemeit Sophie-ról rám emelte.
-De szomjas vagyok,mami!-krákogta.
-Megyünk haza,kicsim,otthon kapsz.Ne vegyél levegőt,rendben?!Jobb lesz,William,csak nyugi!
A fiamat szorosan magamhoz ölelve felálltam,a másik vállamra akasztottam a táskám,majd Petert kézen fogtam,míg Angel bátyjába karolt.Gyorsan mentem a kocsi felé,majd Williamet ültettem be először.Amint bekötöttem őket,becsaptam a kocsiajtót.Valaki elkapta az egyik csuklóm.Megfordultam.Jasper,Alice,Edward és Emmett álltak ott.
-Tudunk valamit segíteni?-kérdezte Edward,majd elengedte a kezem.
-Gyertek utánam-hadartam el,és mivel senki nem volt látó közelben,a következő másodpercben a gázpedálra tapostam.