6.fejezet

-Sok szerencsét-motyogta Angela.-Ez egy tornádó.
-Alice!-biccentettem felé,mikor mellém szökkent.-Hogy-hogy itt a játszin?
-Családi séta-vont vállat.-És te?
-Kihoztam a gyerekeimet játszani-feleltem kissé élesen.Hülye kérdés!Én mégis mit keresnék a játszótéren,mikor tudja,hogy kisgyerekeim vannak?!Jesszus!Még hogy vámpírész!
-Beszélgethetünk,Bella?-toporgott idegesen.
-Ha nem a drágalátos bátyádról van szó-kötöttem ki.
-Nem,most nem-vágta rá.Húzós...
-Okké-álltam fel kelletlenül.Elkezdtünk sétálni,majd egy fa közelében megálltunk.Alice egy darabig a cipőjét nézegette.
-Mennyi idősek az ikreid?-kérdezte a hajába túrva.
-3 évesek-húztam el a számat.Ezt a közlést nem így terveztem.Oké.Sehogy sem terveztem,de ezt valahogy számításba se vettem volna.-Miért érdekel?
-Me...Megcsaltad a bátyámat?-sütötte le a szemét.
Hogy mi?-Na ezt itt fejeztük be-koccintottam össze a fogsorom mérgesen.Szó szerint Alice arcába sziszegtem.-Nem elég,hogy én még le is fekszem vele,ő közli,hogy nem szeret,és lelép az egész család,itt hagyva egyedül 7 hetes terhesen.Ami csak úgy közlöm,a drágalátos bátyádtól sikerült.Majd 4 év után felbukkantok a semmiből,és te még azzal állsz elő,hogy megcsaltam Edwardot?!...Ne merjetek a közelembe jönni!Soha többé!A gyerekeimet pedig nagyon messziről kerüljétek,mert nem állok jót magamért!És elhiheted.Félvérnek lenni erősebb,mint vámpírnak.
Sarkon fordultam,és elindultam vissza Jessicaékhoz.
-De Bella-mondta Alice kétségbeesetten.
-Nincs "de Bella",Alice-szóltam vissza a vállam felett,mire többen felénk fordultak.
-Mi történt?-érdeklődött Ang.
-Eltiltottam magunk mellől őket.Ha azt hiszi megcsaltam azt az...idiótát,akkor nagyon félre ismertem.Nem akarom,hogy a kicsik közelébe kerüljenek!
-Miért nem hagyod?-kérdezte Jessica.-Mégiscsak az apjuk és a családja.
-Nem,Jessica,elegem van!Cullenék fenekestül forgatták fel az életem,nem kell bele újabb fordulat.
-Bellának igaza van-bólintott Angela.-Ez már sok.
Az ikrek a többi gyerekkel fogócskáztak.Mindenki játszott,aki tudott futni.A lányokkal felnevettünk a látványon.20-on gyerek szaladgált egy elől.Volt köztük egy 2 év körüli,barna szemű szöszi kislány,akit még nem láttam.Biztos Emmették lánya az,Annasophia.Csodálom,hogy Rosalie hagyja játszani a többi gyerekkel.Tényleg hasonlít rá a pici.Tiszta anyja,mondhatni.Ha nem tudnám,hogy nem vér szerinti.
Egyikük,Max elesett.De a többiek pedig miatta estek el.Kitört a zokogás,és a szülők igyekeztek minél előbb lenyugtatni a piciket.Jessicaval meglódultunk.Jess volt olyan téren könnyebb helyzetben,hogy csak egy gyereket kellett keresnie,nekem 3-t.De én az élesebb érzékeimre tudtam hagyatkozni.Szerensére egy helyen voltak,szerencsétlenségre Cullenék mellettük,ráadásul tisztán éreztem Peter vérét.
-Kicsim-térdeltem le a gyerekek mellé.Petert az ölembe húztam.-Shh,kicsim,mutasd,mid fáj?
-Ah kahrohm-sírta Peter.
-Shh-Peter alkarján pár vágás éktelenkedett,de nem voltak mélyek,szerencsére.-Ti rendben vagytok?-néztem Angelékre.
-Persze,mami,csak leültünk-nyugtatott meg William.
A táskámból elővettem az összekészített elsősegélycsomagomat.-Ez egy kicsit csípni fog,kicsim-öntöttem vattára sebtisztítót.Amint a karjához ért,Peter még jobban elkezdett sírni,és a mellkasomba fúrta az arcát.-Shh-adtam puszit barna hajára.Letisztítottam a sebet,és már el is kezdett összeforrni.Azért tettem rá ragtapaszt.-Kész van,kicsikém,semmi baj-mosolyogtam rá.-Holnapra nem is fog látszódni.
-Nézd,mami,az új kislány beverte a fejét-mutatott Angel Sophie-ra.
William felállt a helyéről,és odasétált.Megláttam a vékony vérsugarat a kislány halántékán.Elkaptam Williamet,és a felszabadult ölembe húztam.Már láttam,hogy megérezte a vérszagot-feketedik az írisze.
-William,nyugi!Nem bántod az embereket,tudod!-susogtam a fülébe,és közben szorosan tartottam.William éhesen csillogó obszidián szemeit Sophie-ról rám emelte.
-De szomjas vagyok,mami!-krákogta.
-Megyünk haza,kicsim,otthon kapsz.Ne vegyél levegőt,rendben?!Jobb lesz,William,csak nyugi!
A fiamat szorosan magamhoz ölelve felálltam,a másik vállamra akasztottam a táskám,majd Petert kézen fogtam,míg Angel bátyjába karolt.Gyorsan mentem a kocsi felé,majd Williamet ültettem be először.Amint bekötöttem őket,becsaptam a kocsiajtót.Valaki elkapta az egyik csuklóm.Megfordultam.Jasper,Alice,Edward és Emmett álltak ott.
-Tudunk valamit segíteni?-kérdezte Edward,majd elengedte a kezem.
-Gyertek utánam-hadartam el,és mivel senki nem volt látó közelben,a következő másodpercben a gázpedálra tapostam.