3.fejezet

-Mi 4-en és egy 2 éves kislány-vigyorgott Emmett.-Rosalie-val örökbe fogadtuk.A neve Annasophia,de mi csak Sophie-nak hívjuk.Egy kisangyal az a lány,és nagyon hasonlít Rosie-ra,szerencsére.És apának meg anyának hív minket...
Emmett sugárzott a boldogságtól.Annyira belelendült a mesélésbe lányáról,hogy hadarni kezdett.Felnevett5em,de még Rosalie is velem együtt kacagott.mintha hirtelen kicserélték volna.Úgy látszik,az anyai ösztönök benne meg vannak.
-Emmett!Hadarsz-hívtam fel rá a figyelmét.
-Jaj,bocsi-hagyta abba a nevezett a beszédet.
Megcsörrent a mobilom a táskám mélyén.Egy bocsánatkérő pillantás kíséretében kutatni kezdtem.Áttúrtam a teljes tartalmát,mire megtaláltam a készüléket.Charlie otthoni számát jelezte.Felhúztam a szemöldököm,hogy miért keres engem Sue ilyenkor?Általában csak fontos dolgok miatt hív fel.hirtelen jutott el a tudatomig,és gondolatban homlokon csaptam magam.Charlie szabadságon van.És olyanért keres,amit különben élőben beszélnénk meg.
-Szia,Apa!-szóltam bele.
-Szia,Bella!-mormogta Charlie a telefonba.-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?ah,mindegy is.Este átmehetünk?
-Gyertek csak-feleltem.-De kedves mostohahúgomat ne hozzátok,légyszi!
-Nyugodj meg.Leaht akkor sem tudnánk elráncigálni hozzátok,ha az élete múlna rajta-nevette Charlie.Felettébb viccesnek találta a Leah és köztem dúló háborút.Nem hiába csak a mostohatestvérem.Utáljuk egymást,mint a rossz pénzt.Viszont Sethtel,Sue fiával nagyon jó barátok vagyunk a hovatartozásunk ellenére is.-Ellenben Seth biztosan szívesen jönne,hiányolja már a fiaidat.-Na mit mondtam?!
-Meghiszem azt,tegnap egész délután velük volt-forgattam meg a szemem.-Ma nem hinném,hogy jönne,arról panaszkodott,hogy Sam egy újoncot osztott be mellé járőrözésre.Úgyhogy este várlak titeket,most mennem kell.Szia,Apa,puszilom Suet!-Rosszallóan tetem el a telefont,amikor újra csörgött.-Hát ez nem igaz-dünnyögtem.-Swan!
-Ms.Swan,Eloise vagyok,Mr.Cooper asszisztense.Szólni szeretnék,hogy a főnököm még a tárgyalás előtt beszélni akar önnel-közölte a lány.
-Rendben,akkor a főnöke jöjjön az irodámba...mondjuk 10 órára.Viszhall,Eloise!
-Viszhall,Ms.Swan!
Kinyomtam a telefont és Rosalie tágra nyílt szemével találtam magam szembe.-Neked gyereked van?-suttogta.
-Nem is egy-lehelte Alice.-De homályos.Nem látom őket tisztán-nézett rám bánatos szemekkel.
Nem tudtam válaszolni.Mégis mit?Ja,igen,tudjátok,megszültem az unokaöccseiteket és húgotokat???Csak néztem rájuk szótlanul.Aztán Alice szem elhomályosodott.Vagy egy percig meredt a semmibe.Mikor megszólalt,azt hittem,menten agyvérzést kapok.