4.fejezet

Bellának 2 fia és 1 lánya van.William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan,akit Angelnek becéznek.


-Edward ide jön,még ma-suttogta.-Pár percen belül itt van.
-Ne-nekem már mennem kell-hadartam.-Sok dolgom van még.
-Várj-kapta el a kezem Alice,mikor kiléptem a verandára.-Nem maradhatnál még?Annyira rég láttunk,és olyan sok minden történt azóta.
-Nézd,Alice,veletek semmi gondom.Örülök,hogy újra itt vagytok,és bármikor beszélgethetünk még egy kicsit.De Vele nem akarok többé találkozni!-keményedett meg a hangom.-És most,kérlek,engedj el!...Sziasztok!
Még el sem értem a kocsimig,egy sötétkék Volvo hajtott be a bekötőútról.tolattam,és megfordultam,amíg Ő kiszállt vadiúj autójából.Láttam a döbbent arcot utánam fordulni,de nem foglalkoztam vele.Ő elhagy,én meg még legyek Vele udvarias?Ebből aztán nem eszik!
~~~~~~
Kifáradva,de már megnyugodva pakoltam le a házam előtt.Ami jóformán inkább egy villa volt.
-Fáradtnak látszol,mami-jegyezte meg Angel,mikor a karjaimba emeltem.
-Hosszú napom volt,kincsem-pusziltam homlokon lányomat.
Angel a fejét a vállamnak döntötte.Peter és William már az ajtó felé szökdeltek.-Srácok,várjatok!Nem fut el a ház sehova.
Mit sem foglalkozva vele a fiúk versenyt futottak az ajtóig.rosszallóan megforgattam a szemem,és utánuk siettem.William segített előkutatni a kulcsomat,aztán már rohantak is a szobájukba.
-Óvatosan!Le ne essetek a lépcsőn-szóltam utánuk,de későn.Láttam,ahogy Peter megbotlik az egyik fokban és előre borul.Hallottam a puffanást,és hogy felzokog.Vámpírsebességgel átszeltem a folyosót és a hosszú étkezőt.Angel letettem,és leültem a lépcsőre.-Peter,kicsim!-vontam az ölembe.-Midet ütötted meg?
-A lábham-hüppögte kisfiam a blúzomba.
-Shhh,semmi baj,Peter!Csak egy kis horzsolás,nem vészes.Shhh-csitítottam.
Peterrel a karjaimban felálltam,és a másik kettőt magam előtt terelve felmentem az emeletre,egyenesen a fürdőbe.
-Jól vagy,bátyó?-kérdezte Angel megszeppenve.
-Ighen-felelte Peter,és hagyta,hogy felültessem a pultra.
Sima nedves kendővel letisztítottam a bal térdét,aztán mintás ragtapasszal leragasztottam.-Kész is-adtam rá egy puszit.-Semmiség az egész.
-Tényleg az-mondta Peter megnyugodva.-William,várj!
-Ha lehet,most ne essetek el-segítettem le a padlóra.
Még földet sem ért a lába,de Peter már készen is ragadta Angelt,és futottak a bátyjuk után.Fejcsóválva mosolyogtam elevenségükön.Csak ne örökölte volna Peter a szerencsétlenségemet!
A szobámba mentem,és kontyba fogott hajamat leeresztettem,kifésültem.Aztán megszabadultam a kosztümtől és körömcipőtől is.Egy melegítőalsót és egy I love Music feliratú pólót vettem fel helyette.Jóval kényelmesebb volt máris.
Az ikrek a szobájukban játszottak,így lementem a konyhába,és elkezdtem főzni a vacsorát.