10.fejezet részlet

Mivel meg van a 3 komi,aminek nagyon örülök,de csak hétvégén lesz friss,hoztam nektek egy kis ízelítőt!Remélem örültök neki!Jó olvasást!pux:Đ

-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...

9.fejezet

Itt az új fejezet!Kérnék komikat,ugyanis 3 alatt NEM LESZ FRISS!Nem akartam erre jutni,de túl lusták vagytok/akinek nem inge,nem veszi magára!/Szóval a hsz.határ 3.Ha valakit érdekelnek róla a bővebb infók itt megtalálja.pux.Đ

Amíg a kicsiket leültettem ebédelni,Edward haza ment a testvéreihez.Lehet,hogy ők is átjönnek,bár bevallom,rohadtul nincs kedvem hozzá,ugyanis egy csomó munkám van.
-Anyuci?-szólalt meg lányom,amíg leszedtem az asztalt.-Edward most már mindig itt lesz,ugye?
-Nem tudom,Angel.Fogalmam sincs mi lesz később-pakoltam be a mosogatóba.-Ki akarja,hogy olvassak mesét lefekvés előtt?
-Én,én,én!-sikoltoztak mindhárman.
Felmentünk a szobába,és mindannyian átbújtak a pizsamájukba.Betakargattam őket,majd elővettem a kedvenc könyvüket.Talán a feléig értem,mire aludtak is.Mindegyiküknek adtam egy puszit a homlokára,és visszamentem a konyhába.Elpakoltam a maradékot a hűtőbe,aztán beindítottam a mosogatógépet.Visszamentem a kicsikhez és csendesen rendet raktam,mielőtt valaki pofára esik a játékokban.Majd meglátogattam a fürdőmet.Levetkőztem,aztán vagy fél órán át áztattam magam egy kád forró vízben.Már most elegem volt a mai napból,aztán még a fele előttem áll.OMG!
Letöröltem a párát a tükörről,ahogy elé álltam.Ugyan nem voltam annyira sápadt,mint az igazi vámpírok,de még így is fehérebb lettem,mint voltam emberként.A hajam még mindig hosszú gesztenyebarna.A szemem pedig csokibarna,de kerültek bele apró,emberi szemmel alig érzékelhető csíkok.Általában arany színűek,de mivel már régen vadásztam,ezért most feketén elvegyültek.
Felvettem egy csőfarmert egy elől gombokkal díszített,sztreccs pamuttoppal és balerinacipővel.A hajamat pedig copfba fogtam.Majd a nappaliból nyíló dolgozószobámban leültem dolgozni.El nem hiszem,hogy ezekhez is csak én értek?!Minden szart nekem kell csinálnom,mert ők ezt nem tudják!Hülye,kisvárosi barmok!Annyira legem van belőlük sokszor!
~~~~~~
3 óra múlva a munkám felével készen,Angelt a karjaimban cipelve,Petert és Williamet pedig a TV előtt mesét nézve tudva hívtam fel Jacobot,mikor csengettek.
-Hé,ember,felkeltettél-morgott bele a telefonba.
-Neked is szép napot,Jacob-nevettem bele,miközben a bejárati ajtó felé tartottam.
-Azta,Bella Swannak eszébe jutott a legjobb barátja!Történelmi esemény,emberek!
-Visszamész ám...-nyeltem el a szót,amíg szélesre tártam az ajtót,és szembe néztem a teljes Cullen családdal.Igen,teljes.Még Esme és Carlisle is előkerült!-Sziasztok!
-Mi van?-kérdezte Jake tök zavarodott hangon.
-Nem neked,te IQ-mondtam a telefonba,miközben próbáltam elkapni a száguldó Williamet.-Te itt maradsz,ti gyertek be,te pedig Jake,éjjelre bébiszitterkednek kéne!
-Mi az ember,sikerült végre rávenni egy randira?!És nem én vagyok a szerencsés?-hitetlenkedett a vonal túlsó végén.Még így is magam előtt láttam a 32 fogas vakító vigyorát.Emmett 2,esküszöm!
-Ja,randim van néhány vérbankkal-mosolyodtam el,és becsuktam az ajtót a Cullen klán után.-Szerintem te meg Emmett isteni haverok lennétek,ha félre tennétek a vámpír-vérfarkas ellenségeskedést,Jacob!Szóval ráérsz?
-Muszáj most?-nyafogott.
Közben állal intettem a többieknek,hogy merre menjenek,amíg rábukkantunk a nappalira a Scooby Doo-t néző Peterrel a kanapén kiterülve.William és Alice felváltva pattogtak körülöttem,mint a nikkelbolhák.Esme és a többiek nagyon-nagyon elgondolkodva lestek engem és a kicsiket,míg Edward szerintem nem tudta,melyik gyerekhez menjen oda előbb.Végül Angel megoldotta ezt a problémát,nagy valószínűséggel megérezte apja tépelődését.Karjaival felé nyújtózkodott.Edward hülyén lesett ránk.Vedd már át a lányod,Edward,kérlek!
-Fontos lenne,Jake,kérlek.Régen vadásztam és kifogyott a vérkészletünk is.Seattle-be kell mennem és még van egy csomó munkám is.Charlie-ra nem merem őket hagyni,te is jól tudod,Seth pedig járőrözik tudtommal.
-Basszus,Bella,az egész falka járőrözik.Cullenék itt vannak,az újoncoknak ez tök ismeretlen helyzet.
-Na mert te aztán marha sokszor találkoztál velük,ember.Már rég a világ túl felén jártak,mikor átváltoztál-horkantam fel.-Kérlek,Jacob,a keresztapjuk vagy-vetettem be az utolsó kártyámat.Ettől nem hogy azonnal beleegyezik,de vissza se akarja sokszor adni őket.
-Figyelj,akkor...Este,mondjuk fél 7-re ott vagyunk értük.Le hozzuk őket La Pushba,aztán csak holnap est kapod vissza a gyerekeidet.Oké?
-Oké.Imádlak,puszika-tettem le.-Sziasztok,bocsi a telefonálásért,de biztos vagyok benne,hogy hallottátok,úgyhogy magyarázkodnom már nem kell.Üljetek le,te meg ne így tartsd,Edward!A lányod,nem pedig törékeny tojás.
-Anyucííí!-pattogott körülöttem William.-Kik ezek?Mármint Edwardot felismerem,de a többiek?Őt meg...őt már láttam-mutatott Jasperre,majd Emmett-re.
-Edward családja,csillagom-csókoltam homlokon.
-Oh...Jacobbal alszunk ma?Ugye,mami,kérlek!Billy bácsi annyira finom sült halat szokott csinálni...Holnap is ott leszünk?
-Igen,kicsim,értetek jönnek este.
Elvigyorodott,majd kézen fogta Petert,és Angelre nézett.-Menjünk játszani!
Angel megrázta apró fejét.A világos loknijai körbelengték arcát.-Én most nem szeretnék,bátyó.Itt jó-dőlt Edward mellkasára.William vállat vont,majd futni kezdett a lépcső felé.Petert váratlanul érte a hirtelen sebesség,így megbotlott a saját lábában.Mielőtt orra buktak volna mindketten,elkaptam őket.
-Óvatosan,kincsem...Hát ez nem igaz-ráztam a fejem.
Mire végigmondtam volna,már az étkezőből lehetett hallani a lépéseiket.
-Gyerekek-vont vállat Edward.-Mindig rohangálnak.
-Én nem szoktam-felelte Angel csendesen.
-Persze,hogy nem.Te egy kis angyal vagy-pusziltam homlokon,miközben vészesen közel kerültem Edward szájához is.Oké,csak nyugi.Köztetek a lányotok,és körülöttetek az egész család.Nem lesz itt baj.Nem ám-mondogattam magamban,amíg végre tényleg sikerült leültetnem a családot.
Egy jó hosszú,kínos csend következett,amit aztán Jasper tört meg,miközben a szemét a lányomon tartotta.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

8.fejezet

Tudom,hogy rég volt friss,de remélem azért sikerül kárpótolnom benneteket ezzel a fejezettel.A vége nem lett sztem durva,bár bizonyára lesznek olyan dolgok,amiktől a falra másztok XD Remélem kapok komikat!Jó lenne,ha 9 olvasóból nem csak 2 írnának :/ Na nem szaporítom tovább a szót.pux:Đ


-Van még?-kérdezte William megint.
-Sajnálom,kincsem,ez volt az utolsó.Egy,elfogyott.Kettő,nem fogsz különben ebédelni-emeltem le a konyhapultról,majd utána Petert és Angelt is.-Srácok!
Szóltam rájuk,ahogy teljes sebességgel elkezdtek futni.Hála a jó istennek,hogy még nem fejlődtek ki teljesen a vámpírképességeik!Utánuk mentem.Felkísértem őket a szobájukba,ahol játszani kezdtek.Egy kicsit elnéztem őket,de eszembe jutott,hogy az apjuk odalent vár magyarázatra.Mély levegőt vettem.Ez hosszú nap lesz!
Egy lajhár is megirigyelhette volna a tempómat,ahogy sétáltam lefelé a lépcsőn.Az aljában a korlátnak dőlve állt,és engem figyelt.Ha még tudnék,tuti fülig vörösödnék.Annyira...szívdöglesztő volt.Nincs rá jobb szavam.Ahogy ott állt,karjai összefonva izmos mellkasa előtt,amit csak egy világos szürke póló takart.Az arca elgondolkodó,miközben nézett,a homlokán pár apró ránc,mintha csak belevésték volna abba a márványba,amire a bőre emlékeztet.És sajnos emlékeztem,milyen érinteni azt.Hideg,mint a jég.És mégis,a másik bőre felforrósodik tőle,mintha csak máglyára küldtek volna.Selymes és tökéletes.Annyira nagyon emlékeztem rá,miközben tudtam,hogy nem szabad.
-Jó újra látni-suttogta,ahogy elé értem.
-Ne mondd ezt,Edward!-ráztam meg a fejem.Keményen küzdöttem a kísértés ellen,hogy átkaroljam,és megcsókoljam.
-Miért?
-Most komolyan-nevettem el magam keserűen.-A húgod,az egész családod veled együtt azt hitte,megcsaltalak.Hogy egy másik férfitól vannak gyerekeim...Ez után nem mondhatod nekem azt,hogy "Jó újra látni",Edward!
-Miért...Miért nem szóltál akkor,hogy terhes vagy?Miért nem szóltál,hogy gyerekeink lesznek,Bella?!Azt hiszem,ennyi jogom azért van-csattant fel.
-Azt mondtad,nem szeretsz!Épp közölted velem,hogy nem vagyok elég jó neked-feleltem élesen.-Te mégis mit tettél volna a helyemben?Nem akartam,hogy csak ezért maradj,miközben egy másik nőért epekedsz!
-Ez badarság,Be...
-Nem!Nem vagyok hülye,Edward,bármennyire is próbálsz annak beállítani még a saját szememben is.Szerinted nem voltam tisztában a helyzetemmel?Egyedül maradni egy vámpír gyerekével a méhemben?...Terhes voltam,de nem idióta!Se nem egy liba,aki a várandóságával próbál megtartani.
-Nem ez lett volna a helyzet.Elfogadtam volna,hogy segítségre van szükséged!-tiltakozott hevesen.
-Nem,Edward,pontosan nem ez lett volna-üvöltöttem a képébe.Majd egy kicsit halkabban folytattam.-Mi volt most is az első reakciótok,mikor megtudtátok,mennyi idősek a kicsik?Na mi?
-Hogy megcsaltál-mormolta,és elkapta a pillantását rólam.
-Pontosan.Akkor is ezt gondoltátok volna-dőltem az étkező hosszú asztalának.
-De most is tudjuk,hogy ez nem igaz.Akkor is megtudtuk volna!
-És mégis mikor?Az isten szerelmére,még jó 7 hónapom volt!Szerinted milyen érzés lett volna veletek lenni,miközben mindannyian azt hiszitek,egy olcsó kis kurva vagyok?!...Nekem erre egyáltalán nem volt szükségem,Edward.És tessék.Jobb vagyok,mint új koromban.A kicsik egészségesek és gyönyörűek,okosak,tehetségesek!
-Szóval jobb nekik az apjuk nélkül?-kérdezte végül,de kijelentésnek hangzott inkább.Az elsötétedett szemét az enyémbe fúrta.
-Nem ezt mondtam,te hülye barom!-csattantam fel.Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Hülye barom?
-Igen,egy hülye,idióta,eszetlen barom vagy,aki képtelen felnőtt módjára viselkedni,mikor is pedig vagy 110 éves.Mindenbe belekötsz,semmi nem jó úgy,ahogy van,megjelensz valahol és feje tetejére állítod mások életét!Gyakorlatilag gyerek vagy még!-soroltam fújtatva.
-A gyerekek is szokták ezt csinálni?-lépett közelebb.
-Mit?
-Ezt-szorított az asztalhoz,ahogy letenyerelt rá két oldalamról.Az arca az enyémhez közelített,éreztem magamon a lélegzetét.Az önuralmam cérnaszála pengeélen táncolt,míg felemeltem a kezem.A mellkasának támasztottam,majd egy aprócska erőkifejtést gyakoroltam rá,és eltoltam.
-Ezt ne csináld többet!-erőltettem a hangomra hűvösséget,és kicsusszantam a karjaiból.
Pár perc kínos csend után mély levegőt vett.
-Sajnálom.Elvesztettem az eszem-motyogta megmasszírozva az orrnyergét.
-Inkább csak leköltözött a lábad közé-mormoltam.Reméltem hogy nem hallja meg,de tényleg csak reménykedés lett belőle.Csodálkozva rám nézett.
-Te tényleg nagyon megváltoztál-jelentette ki.
Vállat vontam.A konyhába mentem,és előpakoltam a főzéshez az alapanyagokat.Tepsiben sült egyben fasírozott és hasábkrumpli lesz,gyümölcslevessel.
-Akkor mesélj nekem.Mindent tudni akarok,hogy mi történt,miután...-elharapta a mondatot.Kibámultam a fenyvesekre.
-Miután ott hagytál,eltévedtem az erdőben.Sam Uley talált rám,egy la pushi srác.Már a fél város engem keresett...Mikor a doki megnézett,akkor mondtam el Charlie-nak,hogy terhes vagyok,és hogy ti nem tudtok róla.Gyakorlatilag félájult voltam,így csak később jöttem rá,hogy szinte mindenki hallotta,aki a kutatásomra indult...Eltávolodtam a többiektől.Ők ezt betudták a történteknek.Elvégre elmentetek,én meg várandós tini voltam.Sok a hormon...Folyton hánytam,sokáig kevés kaja volt,ami bennem maradt...És rászoktam az erdőre.Szerettem ott lenni,és valahogy már nem tévedtem el,az esetlenségemről nem is beszélve.Egyszerűen kámforrá vált-elmosolyodtam az emlékekre.-A hosszú sétáimkor gyakran mentem le La Pushig.Akkor találkoztam újra Jacobbal.Gyerekkoromból ismertem a nővéreit...Aztán egyre jobban összebarátkoztunk,mikor hirtelen eltűnt.Nem volt hajlandó fogadni,a telefonban letagadtatta magát...Megembereltem magam,és beállítottam hozzá...Kanyargós úton,de végül is a titoktartási parancs megszegése nélkül megtudtam,hogy ő vérfarkas.
-Hogy micsoda?Te egy vérfarkassal barátkoztál,miközben...
-Kuss!Most én beszélek...Héj,te kértél rá!...Szóval egy érdekes kapcsolat alakult ki közöttünk.Elvégre a farkasfalka nem örült neki túlságosan,hogy velük lógom,mikor is egy vámpír gyerekét hordom a szívem alatt.És én is épp azzá válok...Az érzékszerveim felerősödtek,gyorsabb és ügyesebb lettem.A testhőmérsékletem lecsökkent,kevésbé sebezhetővé váltam.Pont olyan gyorsan gyógyultam,mint a farkasok...És vért kellett innom...Volt egy időszak,mikor nagyon legyengültem.Jacob eszement ötlete volt,hogy hátha a fajtádra tekintettel esetleg kitörhet a kicsin a szomjúság.Persze ma már tudom,hogy nem csak a kicsik miatt volt rá szükségem,hanem magam miatt is...Nem sokkal szülés előtt szívrohamban meghalt Harry Clearwater,Charlie egyik la pushi barátja.Az ő özvegye volt Sue,akit végül később apám feleségül vett.
Szünetet tartottam,és betettem a sütőbe a tepsit.Edward csendben várta,hogy folytassam.
-Szóval épp az erdőben sétáltam akkor is,mikor rátaláltam a rétünkre.Rám pedig Laurent várt.
-Az a nomád vámpír,akik csatlakozott a Denali-klánhoz Jamesék hármasából?-mordult fel.
-Igen,ő.Bár addigra úgy döntött,hogy nem lesz jó neki a vega-mód.Szívességet teljesített Victoria kisasszonynak.Mielőtt elkapott volna,a falka kapta el őt.Kergették,és már messze voltak,mikor rám törtek a szülési görcsök és elfolyt a magzatvizem.Szóval már majdnem kint volt William,mikor a farkasok visszaértek.Ők segítették világra mindhármukat...William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan-mosolyogtam rá.
-Miért pont Angel?
-Mert olyan,mint egy kis angyal.Nem figyelted?William a te hajadat és az én szemeimet,Peter a te szemeidet és az én hajamat örökölte,míg Angel égkék szemekkel és aranyszőke loknikkal lett megáldva.Nála tisztább szívű lénnyel még nem találkoztál.
-Várható volt.Hiszen ők a te gyerekeid.
-Ahogy a tieid is,Edward.Csak mert mi nem...Attól ők még mindkettőnké.Rendben van?
-Rendben van-mosolygott rám féloldalasan.Én pedig visszamosolyogtam.
-Most pedig,gyere.Légy velük egy kicsit-intettem fejemmel az emelet felé.