8.fejezet

Tudom,hogy rég volt friss,de remélem azért sikerül kárpótolnom benneteket ezzel a fejezettel.A vége nem lett sztem durva,bár bizonyára lesznek olyan dolgok,amiktől a falra másztok XD Remélem kapok komikat!Jó lenne,ha 9 olvasóból nem csak 2 írnának :/ Na nem szaporítom tovább a szót.pux:Đ


-Van még?-kérdezte William megint.
-Sajnálom,kincsem,ez volt az utolsó.Egy,elfogyott.Kettő,nem fogsz különben ebédelni-emeltem le a konyhapultról,majd utána Petert és Angelt is.-Srácok!
Szóltam rájuk,ahogy teljes sebességgel elkezdtek futni.Hála a jó istennek,hogy még nem fejlődtek ki teljesen a vámpírképességeik!Utánuk mentem.Felkísértem őket a szobájukba,ahol játszani kezdtek.Egy kicsit elnéztem őket,de eszembe jutott,hogy az apjuk odalent vár magyarázatra.Mély levegőt vettem.Ez hosszú nap lesz!
Egy lajhár is megirigyelhette volna a tempómat,ahogy sétáltam lefelé a lépcsőn.Az aljában a korlátnak dőlve állt,és engem figyelt.Ha még tudnék,tuti fülig vörösödnék.Annyira...szívdöglesztő volt.Nincs rá jobb szavam.Ahogy ott állt,karjai összefonva izmos mellkasa előtt,amit csak egy világos szürke póló takart.Az arca elgondolkodó,miközben nézett,a homlokán pár apró ránc,mintha csak belevésték volna abba a márványba,amire a bőre emlékeztet.És sajnos emlékeztem,milyen érinteni azt.Hideg,mint a jég.És mégis,a másik bőre felforrósodik tőle,mintha csak máglyára küldtek volna.Selymes és tökéletes.Annyira nagyon emlékeztem rá,miközben tudtam,hogy nem szabad.
-Jó újra látni-suttogta,ahogy elé értem.
-Ne mondd ezt,Edward!-ráztam meg a fejem.Keményen küzdöttem a kísértés ellen,hogy átkaroljam,és megcsókoljam.
-Miért?
-Most komolyan-nevettem el magam keserűen.-A húgod,az egész családod veled együtt azt hitte,megcsaltalak.Hogy egy másik férfitól vannak gyerekeim...Ez után nem mondhatod nekem azt,hogy "Jó újra látni",Edward!
-Miért...Miért nem szóltál akkor,hogy terhes vagy?Miért nem szóltál,hogy gyerekeink lesznek,Bella?!Azt hiszem,ennyi jogom azért van-csattant fel.
-Azt mondtad,nem szeretsz!Épp közölted velem,hogy nem vagyok elég jó neked-feleltem élesen.-Te mégis mit tettél volna a helyemben?Nem akartam,hogy csak ezért maradj,miközben egy másik nőért epekedsz!
-Ez badarság,Be...
-Nem!Nem vagyok hülye,Edward,bármennyire is próbálsz annak beállítani még a saját szememben is.Szerinted nem voltam tisztában a helyzetemmel?Egyedül maradni egy vámpír gyerekével a méhemben?...Terhes voltam,de nem idióta!Se nem egy liba,aki a várandóságával próbál megtartani.
-Nem ez lett volna a helyzet.Elfogadtam volna,hogy segítségre van szükséged!-tiltakozott hevesen.
-Nem,Edward,pontosan nem ez lett volna-üvöltöttem a képébe.Majd egy kicsit halkabban folytattam.-Mi volt most is az első reakciótok,mikor megtudtátok,mennyi idősek a kicsik?Na mi?
-Hogy megcsaltál-mormolta,és elkapta a pillantását rólam.
-Pontosan.Akkor is ezt gondoltátok volna-dőltem az étkező hosszú asztalának.
-De most is tudjuk,hogy ez nem igaz.Akkor is megtudtuk volna!
-És mégis mikor?Az isten szerelmére,még jó 7 hónapom volt!Szerinted milyen érzés lett volna veletek lenni,miközben mindannyian azt hiszitek,egy olcsó kis kurva vagyok?!...Nekem erre egyáltalán nem volt szükségem,Edward.És tessék.Jobb vagyok,mint új koromban.A kicsik egészségesek és gyönyörűek,okosak,tehetségesek!
-Szóval jobb nekik az apjuk nélkül?-kérdezte végül,de kijelentésnek hangzott inkább.Az elsötétedett szemét az enyémbe fúrta.
-Nem ezt mondtam,te hülye barom!-csattantam fel.Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Hülye barom?
-Igen,egy hülye,idióta,eszetlen barom vagy,aki képtelen felnőtt módjára viselkedni,mikor is pedig vagy 110 éves.Mindenbe belekötsz,semmi nem jó úgy,ahogy van,megjelensz valahol és feje tetejére állítod mások életét!Gyakorlatilag gyerek vagy még!-soroltam fújtatva.
-A gyerekek is szokták ezt csinálni?-lépett közelebb.
-Mit?
-Ezt-szorított az asztalhoz,ahogy letenyerelt rá két oldalamról.Az arca az enyémhez közelített,éreztem magamon a lélegzetét.Az önuralmam cérnaszála pengeélen táncolt,míg felemeltem a kezem.A mellkasának támasztottam,majd egy aprócska erőkifejtést gyakoroltam rá,és eltoltam.
-Ezt ne csináld többet!-erőltettem a hangomra hűvösséget,és kicsusszantam a karjaiból.
Pár perc kínos csend után mély levegőt vett.
-Sajnálom.Elvesztettem az eszem-motyogta megmasszírozva az orrnyergét.
-Inkább csak leköltözött a lábad közé-mormoltam.Reméltem hogy nem hallja meg,de tényleg csak reménykedés lett belőle.Csodálkozva rám nézett.
-Te tényleg nagyon megváltoztál-jelentette ki.
Vállat vontam.A konyhába mentem,és előpakoltam a főzéshez az alapanyagokat.Tepsiben sült egyben fasírozott és hasábkrumpli lesz,gyümölcslevessel.
-Akkor mesélj nekem.Mindent tudni akarok,hogy mi történt,miután...-elharapta a mondatot.Kibámultam a fenyvesekre.
-Miután ott hagytál,eltévedtem az erdőben.Sam Uley talált rám,egy la pushi srác.Már a fél város engem keresett...Mikor a doki megnézett,akkor mondtam el Charlie-nak,hogy terhes vagyok,és hogy ti nem tudtok róla.Gyakorlatilag félájult voltam,így csak később jöttem rá,hogy szinte mindenki hallotta,aki a kutatásomra indult...Eltávolodtam a többiektől.Ők ezt betudták a történteknek.Elvégre elmentetek,én meg várandós tini voltam.Sok a hormon...Folyton hánytam,sokáig kevés kaja volt,ami bennem maradt...És rászoktam az erdőre.Szerettem ott lenni,és valahogy már nem tévedtem el,az esetlenségemről nem is beszélve.Egyszerűen kámforrá vált-elmosolyodtam az emlékekre.-A hosszú sétáimkor gyakran mentem le La Pushig.Akkor találkoztam újra Jacobbal.Gyerekkoromból ismertem a nővéreit...Aztán egyre jobban összebarátkoztunk,mikor hirtelen eltűnt.Nem volt hajlandó fogadni,a telefonban letagadtatta magát...Megembereltem magam,és beállítottam hozzá...Kanyargós úton,de végül is a titoktartási parancs megszegése nélkül megtudtam,hogy ő vérfarkas.
-Hogy micsoda?Te egy vérfarkassal barátkoztál,miközben...
-Kuss!Most én beszélek...Héj,te kértél rá!...Szóval egy érdekes kapcsolat alakult ki közöttünk.Elvégre a farkasfalka nem örült neki túlságosan,hogy velük lógom,mikor is egy vámpír gyerekét hordom a szívem alatt.És én is épp azzá válok...Az érzékszerveim felerősödtek,gyorsabb és ügyesebb lettem.A testhőmérsékletem lecsökkent,kevésbé sebezhetővé váltam.Pont olyan gyorsan gyógyultam,mint a farkasok...És vért kellett innom...Volt egy időszak,mikor nagyon legyengültem.Jacob eszement ötlete volt,hogy hátha a fajtádra tekintettel esetleg kitörhet a kicsin a szomjúság.Persze ma már tudom,hogy nem csak a kicsik miatt volt rá szükségem,hanem magam miatt is...Nem sokkal szülés előtt szívrohamban meghalt Harry Clearwater,Charlie egyik la pushi barátja.Az ő özvegye volt Sue,akit végül később apám feleségül vett.
Szünetet tartottam,és betettem a sütőbe a tepsit.Edward csendben várta,hogy folytassam.
-Szóval épp az erdőben sétáltam akkor is,mikor rátaláltam a rétünkre.Rám pedig Laurent várt.
-Az a nomád vámpír,akik csatlakozott a Denali-klánhoz Jamesék hármasából?-mordult fel.
-Igen,ő.Bár addigra úgy döntött,hogy nem lesz jó neki a vega-mód.Szívességet teljesített Victoria kisasszonynak.Mielőtt elkapott volna,a falka kapta el őt.Kergették,és már messze voltak,mikor rám törtek a szülési görcsök és elfolyt a magzatvizem.Szóval már majdnem kint volt William,mikor a farkasok visszaértek.Ők segítették világra mindhármukat...William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan-mosolyogtam rá.
-Miért pont Angel?
-Mert olyan,mint egy kis angyal.Nem figyelted?William a te hajadat és az én szemeimet,Peter a te szemeidet és az én hajamat örökölte,míg Angel égkék szemekkel és aranyszőke loknikkal lett megáldva.Nála tisztább szívű lénnyel még nem találkoztál.
-Várható volt.Hiszen ők a te gyerekeid.
-Ahogy a tieid is,Edward.Csak mert mi nem...Attól ők még mindkettőnké.Rendben van?
-Rendben van-mosolygott rám féloldalasan.Én pedig visszamosolyogtam.
-Most pedig,gyere.Légy velük egy kicsit-intettem fejemmel az emelet felé.