2011. január 14., péntek

13.fejezet

Akaratom ellenére a szememből kövér cseppek gördültek ki.
-Menj már!-kértem,de a hangom megremegett.Edward mosolyogva megcsóválta a fejét,miközben felém nyúlt hosszú karjaival.Elkapta a derekam és visszahúzott az ágyba.
-Lehet,hogy egy kicsit tényleg bolond vagy.De tudom,hogy igazad van,részben.Teljesen elvesztettem a bizalmad és emiatt nem is hibáztatlak.Hisz én voltam annyira hülye,hogy elhagytalak,hogy azt hazudtam,nem szeretlek...De kérlek,Bella,ne küldj el,mert nem fogok elmenni!Sem most,sem később!Mindig mellettetek maradok,még ha a világ túl felére is menekülsz előlem...És ha...Ha azt szeretnéd,ha úgy lenne bármilyen esélyem,hogy újra elnyerjem a szíved,akkor elölről kezdjük.Újra kezdünk mindent,újra udvarolni fogok neked,mindent tiszta lappal folytatunk...Rendben?Kérlek,Bella...
-És mégis milyen alapon higgyek neked,Edward?Mi a biztosíték arra,hogy nem végződik minden ugyanúgy,mint anno?-kérdeztem,miközben felültem vele szemben.Miért nem vagyok képes bízni benne,ha egyszer látom a szemében,hogy igazat mond?Miért nem vagyok képes elfogadni őt újra,a múlt árnyait elengedve?-kérdeztem közben magamtól gondolatban.Próbáltam visszanyelni az újabb könnyeket.
Edward felém dőlt és miközben felelt,a homlokát az enyémnek döntötte.-Mert önszántamból sosem lennék képes többé nélküled élni.És most már a kicsik nélkül sem.Annyira fájt,amíg távol voltam.A hiányod szinte teljesen felemésztett belülről.Csak kis híján múlt,hogy nem jöttem vissza.De mindig megálltam,mert azzal hitegettem magam,hogy te már elfelejtettél és egy sokkal jobb életet,egy teljes életet élsz egy másik férfi oldalán,aki anélkül viszont tud szeretni,hogy bármi bajod esne...De ha...Ha tudom,hogy ez sosem történik meg.Hogy...Hogy a közös gyerekeinkkel vagy akkor már várandós...nem tettem volna.Akkor már végképp nem tudtam volna leküzdeni az önzőségem,ami melletted tartott mindig is,mert túlságosan fontos voltál,vagy nekem.
-Mit gondolsz,sikerülne,ha újra kezdjük?-kérdeztem halkan,miközben lélegzete az arcomat simogatta.Becsuktam a szemem,hogy ne a tökéletes ajkait nézzem.
-Remélem,hogy igen-kezdett elhúzódni.A nyaka köré kulcsoltam a kezem,ezzel megállítva.
-És szerinted mindezek után képesek lennénk kibírni minden szexuális feszültség nélkül egymás közelségét?-tettem fel egy újabb kérdést,miközben egy puszit adtam az arcára.
-Nem-nyögte és mohón a szám után kapott.
Most úgy őszintén!Miért nem tudom az agyamat is olyan Edward utáni viszonyulásba hozni,mint a testemet,az ösztöneimet?Az már tuti,hogy értem,miért mondták Cullenék mindig azt,hogy a vámpírok ösztönlények...

2010. december 24., péntek

Békés Boldog Karácsonyt!

Kedves Olvasóim és Erre-járók!

Miközben kutakodtam,egy igazán kis rövidke,de szerintem annál lényegre törőbb idézetet fedeztem fel.Ezt szeretném most megosztani veletek: "Talán ünnepet nem is vehetsz a boltban,mert az ünnep inkább benned,legbelül van."
Tudom,nem sok egy írótól ennyit adni számotokra Karácsonyra,de úgy érzem,sokszor nem is kell több.Néhány egyszerű,de nagy jelentőséggel bíró szó néha többet ér egy regénnyi,de értelmetlen fecsegésnél.
Ez úton szeretnék Mindannyiotoknak Békés Boldog Karácsonyt kívánni!
És ne feledjétek, "egy ajándék éppen annyit ér,amennyi szeretettel kiválasztották".

Ezeregy ölelés és puszi:
Nikki

2010. október 28., csütörtök

2010. október 18., hétfő

12.fejezet

Jujj,remélem kapok komikat.Meg hogy nem nyírtok ki a...khm...függővégért...
Mikor bevezettem a hsz-t 9-en voltatok,most meg 12-en,köszönöm Nektek!Ez jól esik!:P
Nem is pofázom tovább és bocsika a késésért!pux:Đ

Még épp csak világosodott odakint,ahogy a Nap első sugara félhomályba vont minket.De a mi látási viszonyainkat egyáltalán nem nehezítette vagy könnyítette meg.Egyszerűen csak bámultuk a másikat,miközben a muatóujjam köröket rótt Edward mellkasán.Még az előbb történtek hatása alatt álltam.Annyira jó...nem,nem is ez a legjobb szó rá...káprázatos...vagyis nincs is olyan eléggé beszédes kifejezés,hogy milyen volt újra érezni őt,ahogy ölel,csókol,becéző szavakat mormol...Nagyon hiányzott.
És akkor,mintha egy hegy repült volna nekem,fejbe vágott.Miért hiányzott ez?Miért nem érezhettem hosszú ideje?Mert elhagyott.Mert nem kellettem neki.Mert már nem szeret!
Igen,valóban így VOLT.De már nincs.Hisz megmondta.Hazudott,mikor elmentek.Még mindig,örökké belém szerelmes.Az utóbbi egymástól távol töltött évek csak egy nagyon hülye döntése következményei voltak,nem a valós érzelmeié.
És te mégis mióta dőlsz be egy ilyen szövegnek Isabella Marie Swan,diplomás édesanya a városi vezetőségből?!Csak én lehetek ekkora címeres ökör!Hisz nem tökéletes színészek?Hisz nem tökéletes hazudozók a vámpírok?Hisz nem megjátszásból áll az emberek közti életük?Én eszetlen,féleszű,gyengeelméjű,gyagyás,gyogyós,dilis,lökött,buggyant,dinka,lüke,flúgos, eszelős,elmebajos,őrült,idióta,golyós,elmebeteg,elmeháborodott,tébolyult,zavarodott, ütődött,bolond,tökkelütött,hibbant,dilinyós,félnótás,gyagya,bugyuta, eszement,zizi,agyalágyult, esztelen,zakkant,buta,tökfej,értetlen,barom,nagyon hülye tyúk!
A takarót magamra csavarva felültem,mire az Adonisz is azonnal reagált.
-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...komolyan.Te most ennyire hülyének nézel?Mert én magamat igen!"Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség."De most tényleg?Hogy is hihetek neked?Pont NEKED?
-Bella,mi bajod lett hirtelen?-rázta értetlenül a fejét.
Ne játszd a teljesen összezavarodottat,Edward Cullen!Gondolhattál volna rá,hogy így fogok reagálni!Vagy te őszintén ENNYIRE féleszű tyúknak tartasz?Egyszer már eljátszottad ezt a lapodat,most nem fogod!
-Én komolyan nem tudlak követni-ült fel velem szemben.
Felpattantam.-Te barom!Hát nem érted?Komolyan nem veszed észre magad?-kiabáltam.-Elhagytál,miután megkaptál!Én nem vagyok egy olcsó kis szajha,akivel kényed-kedved szerint játszadozol!Párszor megdugsz,aztán pá,kislány?!Csak felejts el minket örökre és hagyjál békén!

2010. október 11., hétfő

12.fejezet részlet

Mivel meg is van a 3 komi,aminek nagyon örülök :) ,hoztam egy kis ízelítőt!Kaphattok még ha szeretnétek,tudjátok mi a dolgotok :)

-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...

2010. október 9., szombat

11.fejezet

Na azért össze tudjátok hozni azokat a fránya komikat :) Nem is húzom tovább aszót,jó olvasást!

Mielőtt a farkasok ideértek volna,Cullenék távoztak.Nem véletlenül.Jacob,Seth,Paul és Jared így is tök hülye volt a szaguktól.Miután elvitték a kicsiket,folytattam a munkám.Éjjel 11-kor indultam útnak a sötét éjszakában az erdőben futva.Először elejtettem pár őzet és egy medvét.Után pedig a nagyváros felé fordultam.Hamar odaértem Seattle határához,és sötét helyeken közelítettem meg a legközelebbi kórházat.Egy hátsó ajtón mentem be,és lopóztam végig az alagsori lépcsőhöz,hogy hozzáférjek a vérkészletükhöz.
Az egyenes folyosó ajtaja nyílt és egy papírjaiba mélyedt fehér köpenyes doki lépett rajta ki.Csak az,és az az ajtó volt,amelyiken bejöttem.Gyors átgondolás után felugrottam a plafonra,más lehetőség híján.Szerencsére az orvos nem vett észre.Besurrantam az apró terembe,ahonnét több ajtó is nyílt,mindegyik elektronikus zárral rendelkezett.3 éves tapasztalattal feltörtem a Vértároló feliratos ajtó zárát.Majd több tucat vért pakoltam egy hűtőtáskába,ami félre volt dobva.
Fél 3-kor betettem őket a pincei hűtőbe.Halottam valami neszezést fentről,de nem tudtam,mi az.Megfordultam,hogy felmenjek,de beleütköztem valakibe.
Felsikkantottam,mire a keze a számra csúszott.
-Nyugi,csak én vagyok,Bella-mormolta.
-Jesszus,a frászt hozod rám,te...!Mégis mit keresel itt?-léptem hátrébb.
Kikerültem,majd felfutottam a konyhába.Követett.
-Téged-felelte tök egyszerűen.Megpördültem a tengelyem körül.Mit akar már megint?
-Mégis miért?Egész nap itt voltál.Talán valamire még kíváncsi vagy?
Közelebb lépett,és nem hagyott menekülési útvonalat.Ebből még nagy baj lesz,nagyon nagy baj.
-Rád vagyok kíváncsi...
-Edward-hebegtem.
-Kérlek,Bella,ne...Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség.
A végét már csak suttogta,miközben egyre jobban közelített.Tenyerébe fogta az arcom,majd lassan,puhatolózva megcsókolt.Próbáltam ellenállni.Éreztem puha,mézédes csókját,de nem hagytam magam.Nem,én nem vagyok egy olcsó kis ribanc,akivel kénye-kedve szerint játszik egy kicsit,majd eldob!
Nem csókoltam vissza,és ezt ő is észre vette.Álltam egyhelyben,és figyeltem,ahogy keserves mosollyal az arcán elhúzódik.Az önuralmam a legvékonyabb hajszálon függött tovább,ahogy belenéztem örvénylő,fekete szemeibe,amiben annyi érzelem váltakozott.Utoljára egy puszit nyomott a homlokomra,majd elindult kifelé.Utána néztem.A járása lassú,lemondó volt.Mintha meghalt volna benne valami.Még visszanézett rám,mielőtt eltűnt volna a látóteremből.
Ez volt az a pillanat,mikor leszartam,mi lesz később.
Utána száguldottam,és hevesen megcsókoltam.Először csak ő állt ott,mint a faszent,majd a kezeit körém kulcsolta,és visszacsókolt.Nyelve kutakodva utat tört magának a számban.
Jó volt.Ennyi hosszú év után jó volt újra őt ölelni és csókolni.Annyira nagyon hiányzott.Annyira de nagyon,hogy az már beteges.
Miközben nyelvünk vad táncot járt egymás szájában,megpróbáltunk felmenni a lépcsőn.Sokáig tartott,mert állandóan megálltunk egymást a korlátnak döntve még közelebb húzni magunkhoz a másikat.Olyan volt,mintha éheznénk,és csak a másik enyhíthetné ezt az éhséget.Nagyon emlékeztetett arra,mikor először szerelmeskedtünk.És mégis.Ez valahogy más volt.Erőteljesebb,vadabb.Érzelmekkel voltam tele.Annyi érzelemmel,hogy az majd' szétszakította a szívem-de jó értelemben.
Még valahol a folyosón elhagytuk a cipőinket és a pulcsikat.A hálószobám ajtaját pedig kis híján kiszakítottam a helyéről,miközben Edward áttért a nyakamra,hogy tudjam,hova megyünk be.Egyik kezemmel Edward hajába túrtam,a másikkal pedig a hátába csimpaszkodtam.Lefektetett az ágyra.Kezét a csípőm köré fonta,majd az egyik végigkúszott a combomon.A térdhajlatomnál megállt,és felhúzta,hogy szinte köré tekeredtem.
Átfordultunk,így én kerültem felülre.Miközben lovagló ülésbe helyezkedtem rajta,levettem a topom és Edward pólóját.Centinkét csókokkal borítottam izmos felsőtestét,majd a nyakát,az arcát.A szája sarkánál megálltam.
-Nem szabadna...-motyogtam bele a bőrébe.
-Tudom-Odahúzott egy csókra,és maga alá gördített.