11.fejezet

Na azért össze tudjátok hozni azokat a fránya komikat :) Nem is húzom tovább aszót,jó olvasást!

Mielőtt a farkasok ideértek volna,Cullenék távoztak.Nem véletlenül.Jacob,Seth,Paul és Jared így is tök hülye volt a szaguktól.Miután elvitték a kicsiket,folytattam a munkám.Éjjel 11-kor indultam útnak a sötét éjszakában az erdőben futva.Először elejtettem pár őzet és egy medvét.Után pedig a nagyváros felé fordultam.Hamar odaértem Seattle határához,és sötét helyeken közelítettem meg a legközelebbi kórházat.Egy hátsó ajtón mentem be,és lopóztam végig az alagsori lépcsőhöz,hogy hozzáférjek a vérkészletükhöz.
Az egyenes folyosó ajtaja nyílt és egy papírjaiba mélyedt fehér köpenyes doki lépett rajta ki.Csak az,és az az ajtó volt,amelyiken bejöttem.Gyors átgondolás után felugrottam a plafonra,más lehetőség híján.Szerencsére az orvos nem vett észre.Besurrantam az apró terembe,ahonnét több ajtó is nyílt,mindegyik elektronikus zárral rendelkezett.3 éves tapasztalattal feltörtem a Vértároló feliratos ajtó zárát.Majd több tucat vért pakoltam egy hűtőtáskába,ami félre volt dobva.
Fél 3-kor betettem őket a pincei hűtőbe.Halottam valami neszezést fentről,de nem tudtam,mi az.Megfordultam,hogy felmenjek,de beleütköztem valakibe.
Felsikkantottam,mire a keze a számra csúszott.
-Nyugi,csak én vagyok,Bella-mormolta.
-Jesszus,a frászt hozod rám,te...!Mégis mit keresel itt?-léptem hátrébb.
Kikerültem,majd felfutottam a konyhába.Követett.
-Téged-felelte tök egyszerűen.Megpördültem a tengelyem körül.Mit akar már megint?
-Mégis miért?Egész nap itt voltál.Talán valamire még kíváncsi vagy?
Közelebb lépett,és nem hagyott menekülési útvonalat.Ebből még nagy baj lesz,nagyon nagy baj.
-Rád vagyok kíváncsi...
-Edward-hebegtem.
-Kérlek,Bella,ne...Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség.
A végét már csak suttogta,miközben egyre jobban közelített.Tenyerébe fogta az arcom,majd lassan,puhatolózva megcsókolt.Próbáltam ellenállni.Éreztem puha,mézédes csókját,de nem hagytam magam.Nem,én nem vagyok egy olcsó kis ribanc,akivel kénye-kedve szerint játszik egy kicsit,majd eldob!
Nem csókoltam vissza,és ezt ő is észre vette.Álltam egyhelyben,és figyeltem,ahogy keserves mosollyal az arcán elhúzódik.Az önuralmam a legvékonyabb hajszálon függött tovább,ahogy belenéztem örvénylő,fekete szemeibe,amiben annyi érzelem váltakozott.Utoljára egy puszit nyomott a homlokomra,majd elindult kifelé.Utána néztem.A járása lassú,lemondó volt.Mintha meghalt volna benne valami.Még visszanézett rám,mielőtt eltűnt volna a látóteremből.
Ez volt az a pillanat,mikor leszartam,mi lesz később.
Utána száguldottam,és hevesen megcsókoltam.Először csak ő állt ott,mint a faszent,majd a kezeit körém kulcsolta,és visszacsókolt.Nyelve kutakodva utat tört magának a számban.
Jó volt.Ennyi hosszú év után jó volt újra őt ölelni és csókolni.Annyira nagyon hiányzott.Annyira de nagyon,hogy az már beteges.
Miközben nyelvünk vad táncot járt egymás szájában,megpróbáltunk felmenni a lépcsőn.Sokáig tartott,mert állandóan megálltunk egymást a korlátnak döntve még közelebb húzni magunkhoz a másikat.Olyan volt,mintha éheznénk,és csak a másik enyhíthetné ezt az éhséget.Nagyon emlékeztetett arra,mikor először szerelmeskedtünk.És mégis.Ez valahogy más volt.Erőteljesebb,vadabb.Érzelmekkel voltam tele.Annyi érzelemmel,hogy az majd' szétszakította a szívem-de jó értelemben.
Még valahol a folyosón elhagytuk a cipőinket és a pulcsikat.A hálószobám ajtaját pedig kis híján kiszakítottam a helyéről,miközben Edward áttért a nyakamra,hogy tudjam,hova megyünk be.Egyik kezemmel Edward hajába túrtam,a másikkal pedig a hátába csimpaszkodtam.Lefektetett az ágyra.Kezét a csípőm köré fonta,majd az egyik végigkúszott a combomon.A térdhajlatomnál megállt,és felhúzta,hogy szinte köré tekeredtem.
Átfordultunk,így én kerültem felülre.Miközben lovagló ülésbe helyezkedtem rajta,levettem a topom és Edward pólóját.Centinkét csókokkal borítottam izmos felsőtestét,majd a nyakát,az arcát.A szája sarkánál megálltam.
-Nem szabadna...-motyogtam bele a bőrébe.
-Tudom-Odahúzott egy csókra,és maga alá gördített.