1.fejezet

-Fiúk,az istenért,viselkedjetek már!-masszíroztam meg a halántékom.Kisváros,de olyan dugó tud lenni,hogy az már hihetetlen.-Nem szólok még egyszer!
Hátrafordultam az ikrekhez,és szúrósan néztem rájuk,amíg el nem nyugodtak.Csak William és Peter nyüzsgött,Angel természetéhez híven nagyon nyugodt volt.Ezért hívtuk Angelnek.A sor megindult egy kicsit,majd rendes tempóra kapcsolt.Lekanyarodtam az óvodához,és beálltam egy üres helyre.Kiszállítottam a kicsiket,és Petert még időben kaptam el,mielőtt beletrappol egy nagy,sáros pocsolyába.Nem kell ma reggelre még egy öltöztetés!
-Szia,Bella!-mosolygott rám Lauren.
Visszamosolyogtam.Lauren volt az új óvónő-szerencsétlen gyerekek.Mikortól a Harvardon tanultam,elkezdett kedves lenni velem,amióta meg a hivatalban dolgozom,próbál öri-barizni.De inkább,mint az irigykedését hallgatni "édi" orrhangján.
-Szia,Lauren!Sok szerencsét,már az autóban nyüzsögtek-sóhajtottam.Puszit adtam mind3 lurkómnak a fejére,és ott hagytam őket Laurennel.Padlógázzal hajtottam a hivatal épületéhez,mert késésben voltam.Leparkoltam a helyemre,és az anyósülésre dobtam a levetett blézerem.Felsiettem az irodámba,és lehuppanva a székembe vettem pár mély levegőt.Kopogtak,majd a polgármester dugta be a fejét.
-Jó reggelt,Scott!-álltam fel.
-Bella!-fogott velem kezet.
-Mi járatban nálam?Segíthetek valamit Önnek?
-Ami azt illeti....igen...Tudom,hogy ez téged személyesen érint,de...Kaptunk egy hírt,hogy a Cullen rezidenciába beköltöztek,és mint mindig,le kéne ellenőrizni....Csak szerettem volna,ha tőlem tudod meg,Bella.
-Köszönöm,Scott!Ez kedves Öntől-száradt ki a torkom.-Akkor én...megyek is.-Kézbe vettem a táskám,és csak abban reménykedtem,hogy nem Ő az.Bármelyikük,csak ne Ő.Azt nem bírnám ki különben.
Visszaszálltam az autómba,és indítottam.Szerencsére sikerült olyan állapotban maradnom,hogy tudjak vezetni,és uraljam az arcizmaim.Hamarabb elértem a nagy házat,mint amilyen hosszú útra emlékeztem.De hát egy Audi gyorsabb a régi Chevy-furgonnál.2 kocsi parkolta ház előtt.Egy BMW és egy Honda.Leállítottam a motort,és abban a pillanatban láttam is nyílni a bejárati ajtót.Nagy levegőt vettem,majd kiszálltam a sötétített üveges rejtekemből.A burkolókőn hangosan kopogott a cipőm sarka,ahogy elsétáltam a verandáig.Már vártak ott rám.
-Sziasztok-köszöntem elhaló hanggal.