2.fejezet

-Bella-ölelt át Alice,és arcát a mellkasomba fúrt.Ha tudna,már biztosan sírna.-Úgy hiányoztál,Bella!
-Te is nekem-adtam puszit a feje búbjára.Annyira,de annyira örültem,hogy itt vannak.Még Rosalie-nak is!Csak Ő ne legyen itt,mert attól viszont kikészülök.Nem akarom látni,ahogy lenéz!Nem akarom,hogy itt legyen Ő is!
-Nincs itt,nyugodj meg,mert az érzéseid újfent idegtépőek-tette a vállamra a kezét Jasper néhány nyugalomhullámmal megajándékozva.egy pillanatra megdöbbentem a közelségén.Sosem volt semmilyen testi kontaktus köztünk,mert nem elég erős az önuralma.Most meg minden gond nélkül vigasztal.Jasper kicsit felnevetett.-Sokkal jobb már az önuralmam,olyan mint Alice-é.
Megnyugodtam annyira,amennyire ilyen helyzetben lehetséges.Ellenben Alice elkezdett hüppögni,és még szorosabban ölelt.
-Alice,kicsim,még szükségem van a bordámra-simogattam meg a hátát.-Engedj szépen el,Alice!
Hát igen,a beszéd stílusom egy kissé megváltozott a gyerekek mellett.Alice szerencsére elengedett,mielőtt eltöri valamelyik csontom.
-Honnan...tudtad,h-hogy...itt vagyhunk?-szipogta a kis Törpilla.-Gyere!-Behúzott a házba,én pedig engedelmesen lépkedtem utána.-Nah,válaszolj már!
-Ellenőrzöm,hogy igaz-e a hír,miszerint beköltöztek a házba-magyaráztam.
-És hol dolgozol,ahol ez a munkád kosztümben?-nevetett fel mögöttem a nagy mackó.
-Alpolgármester vagyok-vigyorogtam vissza megdöbbent képén.-Úgyhogy az ilyen dolgokról biztosat kell tudnom...Mind...visszajöttök?
A torkom újra kiszáradt,és beharaptam az alsó ajkam,amíg vártam,hogy válaszoljon valaki.Elég kínos volt az negyed perc.
-Csak mi öten-fonta keresztbe a karjait a melle előtt Rosalie.Pont olyan ellenséges volt,mint régen is.
Öten?Ők négyen és...Ő?
-Öten,mint...-puhatolóztam rekedten.

Ne öljetek meg az ismételt függővégért:O