2010. június 21., hétfő

prológus

Mi történne, ha Edward és Bella közt több történik, mielőtt Cullenék elmennek Forksból?

-Hogy vagy, Bella?- kérdezte egy új hang. Néhány hosszú pillanat múlva felismertem a fölém hajoló, szürke hajú férfit.
-Dr.Gerandy?- motyogtam.
-Igen, én vagyok az, kedves- felelte. – Mi történt veled? Eltévedtél az erdőben?- nógatott. Hirtelen ráébredtem, hogy egy csomó ember van a szobában. Úgy látszik, a fél város engem keresett. Charlie állt hozzám a legközelebb. Előre hajolt, hogy hallja, mit felelek.
-Igen- suttogtam. – Eltévedtem.
A doktor gondterhelten bólintott, gyöngéden megtapogatta a mirigyeket az állam alatt. Charlie arca megkeményedett.
-Nagyon kimerült vagy?- kérdezte Dr.Gerandy.
Bólintottam és engedelmesen lehunytam a szemem.
-Úgy látom, nincs semmi komolyabb baja!- mormolta a doktor. Ó, dehogynem nincs bajom! – Csak a kime…
-Apa- motyogtam, és hunyorogva próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Itt vagyok, Bella, mondd- guggolt le mellém.
-Nem… nem volt időm megmondani neki… hogy lesz gyerekem- suttogtam, és a kezem önkéntelenül a hasamra csúszott.
-Hát persze, hogy lesznek. Egyetem után lesz férjed is, és gyönyörű gyerekeid- magyarázta a doktor úgy, mintha óvodáshoz beszélne. Nyűgösen megráztam a fejem. Már nagyon fáradt voltam.
-Nem… így. Most… 7 hetes terhes vagyok-sütöttem le szememet, már amennyire nyitva volt. – Cullenék… nem tudják… Edward nem tud róla- mormoltam, de aztán…
Azt hiszem utol ért a teljes sokk. Elájultam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése