10.fejezet

Hát,a mai rész elég rövid lett,de úgy hiszem,tartalmasságban pótolja a hiányzó hosszt.Nem is szaporítom tovább a szót!Jó olvasást hozzá,és kérném a komikat!pux:Đ

-A kicsi...
-A nevem Annabeth Carly,de mindenki Angelnek hív-javította ki a lányom Jaspert.
-Akkor Angel,szóval...érző?-Jasper zavarodott pillantást vetett rám.Bólintottam egy aprót.-Hogy lehet ez?
-Apja,anyja tehetséges,találd ki-vontam vállat.
-Ezért tudsz velem gondolatban kommunikálni?-kérdezte Edward.Megint bólintottam.-Hogy?
-Eltolom magamtól a pajzsomat,így olyankor a te képességed is éppúgy hat rám,mint bárki másé.
-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...Mikor elmentetek,7 hetes terhes voltam,aznap tudtam meg.Gyakorlatilag a kicsik a saját vámpírgénjükkel engem is átváltoztattak.Mielőtt megkérded,nem vagyok orvos,Carlisle,nem tudom-előztem meg egy újabb kérdését,ami egy újabb bonyolult Hogyan?-t tartalmazott volna.
-Hiányoztál,Bella drágám-mosolyodott el Esme anyaian.
-Mindent össze vetve ti is nekem-nyeltem vissza néhány könnycseppet mosolygás közben.
-Vársz még valakit?-kérdezte Rosalie,mikor megszólalt a csengő.
-Tudtommal nem-álltam fel.Kisétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.-Clara,Alex!Mit kerestek itt?
-Heló,szépségem!-köszönt Alex.-Segítened kell.
-Nem hinném,hogy neked bármit is kell,csak szeretnénk,ha segítenél-vette át a szót Clara.
-Mondjad,Clara,gyertek be-álltam félre az ajtóból.-Miről lenne szó?
-Arról,hogy ehhez hülyék vagyunk-nevetett fel.-Oh,heló.Ugye nem zavarunk?-kapkodta a tekintetét köztünk.
-Csókolom,Clara néni-köszönt a kislányom.
-Csak mondjad-nyitottam ki a a dolgozó ajtaját.
-Szóval,kislány,a Gralfalston-üggyel van némi problémánk-bökte ki Alex,és a zakója alól a kezembe nyomott egy aktát.
-Milyen probléma?
-Pont ez az,fogalmunk sincs-Értetlenül néztem rájuk.-Te végeztél a Harvardon,mondd meg te.Valami nem stimmel,de nem tudjuk,mi.
-Hát ez isteni-horkantam fel.-Mondd,Alex,egyáltalán van valami haszna a jogi diplomádnak?Mert én még nem találkoztam vele.
-Persze hogy van,több csaj-vigyorgott sármosan.
-Hím-ringyó-motyogta Clara.Nyilván úgy szánta,hogy senki ne hallja,így alig bírtam elfojtani a nevetésem.
-Na jó,megnézem később.Most tűnés,van más dolgom is.
-Hé,ez a Walter-akta?A szöszi modell,aki megölte a férjecskéjét az örökségért.
-Tedd le és tűnés!-kólintottam fejbe a mappával.
-Csak előbb mondd meg,mi köze az alpolgármesternőnek Samantha Walterhez?
-Én leszek a védőügyvédje.Most már tényleg spuri van,ember!-tessékeltem ki az ajtón.-Szia,Clara!
-Szia,Isabella!Akkor hétfőn találkozunk bent-szálltak be Alex kocsijába.
Becsuktam az ajtót,és mély lélegzetet véve visszamentem a nappaliba.
-Szóval-kezdte Alice.-Félvér vagy,3 gyerekes anyuka,a Harvardon végeztél,alpolgármesterként dolgozol,de közben ugyanúgy vállalsz ügyeket a bíróságon,a vérfarkasok a barátaid és rengeteg pénzzel rendelkezel.
-Kihagytad,hogy a Parker Vállalat legfőbb részvényese vagyok,van 2 mostohatesóm és Renée-éknél született egy féltestvérem-tettem hozzá.-Amúgy stimmel minden.