10.fejezet

Hát,a mai rész elég rövid lett,de úgy hiszem,tartalmasságban pótolja a hiányzó hosszt.Nem is szaporítom tovább a szót!Jó olvasást hozzá,és kérném a komikat!pux:Đ

-A kicsi...
-A nevem Annabeth Carly,de mindenki Angelnek hív-javította ki a lányom Jaspert.
-Akkor Angel,szóval...érző?-Jasper zavarodott pillantást vetett rám.Bólintottam egy aprót.-Hogy lehet ez?
-Apja,anyja tehetséges,találd ki-vontam vállat.
-Ezért tudsz velem gondolatban kommunikálni?-kérdezte Edward.Megint bólintottam.-Hogy?
-Eltolom magamtól a pajzsomat,így olyankor a te képességed is éppúgy hat rám,mint bárki másé.
-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...Mikor elmentetek,7 hetes terhes voltam,aznap tudtam meg.Gyakorlatilag a kicsik a saját vámpírgénjükkel engem is átváltoztattak.Mielőtt megkérded,nem vagyok orvos,Carlisle,nem tudom-előztem meg egy újabb kérdését,ami egy újabb bonyolult Hogyan?-t tartalmazott volna.
-Hiányoztál,Bella drágám-mosolyodott el Esme anyaian.
-Mindent össze vetve ti is nekem-nyeltem vissza néhány könnycseppet mosolygás közben.
-Vársz még valakit?-kérdezte Rosalie,mikor megszólalt a csengő.
-Tudtommal nem-álltam fel.Kisétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.-Clara,Alex!Mit kerestek itt?
-Heló,szépségem!-köszönt Alex.-Segítened kell.
-Nem hinném,hogy neked bármit is kell,csak szeretnénk,ha segítenél-vette át a szót Clara.
-Mondjad,Clara,gyertek be-álltam félre az ajtóból.-Miről lenne szó?
-Arról,hogy ehhez hülyék vagyunk-nevetett fel.-Oh,heló.Ugye nem zavarunk?-kapkodta a tekintetét köztünk.
-Csókolom,Clara néni-köszönt a kislányom.
-Csak mondjad-nyitottam ki a a dolgozó ajtaját.
-Szóval,kislány,a Gralfalston-üggyel van némi problémánk-bökte ki Alex,és a zakója alól a kezembe nyomott egy aktát.
-Milyen probléma?
-Pont ez az,fogalmunk sincs-Értetlenül néztem rájuk.-Te végeztél a Harvardon,mondd meg te.Valami nem stimmel,de nem tudjuk,mi.
-Hát ez isteni-horkantam fel.-Mondd,Alex,egyáltalán van valami haszna a jogi diplomádnak?Mert én még nem találkoztam vele.
-Persze hogy van,több csaj-vigyorgott sármosan.
-Hím-ringyó-motyogta Clara.Nyilván úgy szánta,hogy senki ne hallja,így alig bírtam elfojtani a nevetésem.
-Na jó,megnézem később.Most tűnés,van más dolgom is.
-Hé,ez a Walter-akta?A szöszi modell,aki megölte a férjecskéjét az örökségért.
-Tedd le és tűnés!-kólintottam fejbe a mappával.
-Csak előbb mondd meg,mi köze az alpolgármesternőnek Samantha Walterhez?
-Én leszek a védőügyvédje.Most már tényleg spuri van,ember!-tessékeltem ki az ajtón.-Szia,Clara!
-Szia,Isabella!Akkor hétfőn találkozunk bent-szálltak be Alex kocsijába.
Becsuktam az ajtót,és mély lélegzetet véve visszamentem a nappaliba.
-Szóval-kezdte Alice.-Félvér vagy,3 gyerekes anyuka,a Harvardon végeztél,alpolgármesterként dolgozol,de közben ugyanúgy vállalsz ügyeket a bíróságon,a vérfarkasok a barátaid és rengeteg pénzzel rendelkezel.
-Kihagytad,hogy a Parker Vállalat legfőbb részvényese vagyok,van 2 mostohatesóm és Renée-éknél született egy féltestvérem-tettem hozzá.-Amúgy stimmel minden.

10.fejezet részlet

Mivel meg van a 3 komi,aminek nagyon örülök,de csak hétvégén lesz friss,hoztam nektek egy kis ízelítőt!Remélem örültök neki!Jó olvasást!pux:Đ

-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...

9.fejezet

Itt az új fejezet!Kérnék komikat,ugyanis 3 alatt NEM LESZ FRISS!Nem akartam erre jutni,de túl lusták vagytok/akinek nem inge,nem veszi magára!/Szóval a hsz.határ 3.Ha valakit érdekelnek róla a bővebb infók itt megtalálja.pux.Đ

Amíg a kicsiket leültettem ebédelni,Edward haza ment a testvéreihez.Lehet,hogy ők is átjönnek,bár bevallom,rohadtul nincs kedvem hozzá,ugyanis egy csomó munkám van.
-Anyuci?-szólalt meg lányom,amíg leszedtem az asztalt.-Edward most már mindig itt lesz,ugye?
-Nem tudom,Angel.Fogalmam sincs mi lesz később-pakoltam be a mosogatóba.-Ki akarja,hogy olvassak mesét lefekvés előtt?
-Én,én,én!-sikoltoztak mindhárman.
Felmentünk a szobába,és mindannyian átbújtak a pizsamájukba.Betakargattam őket,majd elővettem a kedvenc könyvüket.Talán a feléig értem,mire aludtak is.Mindegyiküknek adtam egy puszit a homlokára,és visszamentem a konyhába.Elpakoltam a maradékot a hűtőbe,aztán beindítottam a mosogatógépet.Visszamentem a kicsikhez és csendesen rendet raktam,mielőtt valaki pofára esik a játékokban.Majd meglátogattam a fürdőmet.Levetkőztem,aztán vagy fél órán át áztattam magam egy kád forró vízben.Már most elegem volt a mai napból,aztán még a fele előttem áll.OMG!
Letöröltem a párát a tükörről,ahogy elé álltam.Ugyan nem voltam annyira sápadt,mint az igazi vámpírok,de még így is fehérebb lettem,mint voltam emberként.A hajam még mindig hosszú gesztenyebarna.A szemem pedig csokibarna,de kerültek bele apró,emberi szemmel alig érzékelhető csíkok.Általában arany színűek,de mivel már régen vadásztam,ezért most feketén elvegyültek.
Felvettem egy csőfarmert egy elől gombokkal díszített,sztreccs pamuttoppal és balerinacipővel.A hajamat pedig copfba fogtam.Majd a nappaliból nyíló dolgozószobámban leültem dolgozni.El nem hiszem,hogy ezekhez is csak én értek?!Minden szart nekem kell csinálnom,mert ők ezt nem tudják!Hülye,kisvárosi barmok!Annyira legem van belőlük sokszor!
~~~~~~
3 óra múlva a munkám felével készen,Angelt a karjaimban cipelve,Petert és Williamet pedig a TV előtt mesét nézve tudva hívtam fel Jacobot,mikor csengettek.
-Hé,ember,felkeltettél-morgott bele a telefonba.
-Neked is szép napot,Jacob-nevettem bele,miközben a bejárati ajtó felé tartottam.
-Azta,Bella Swannak eszébe jutott a legjobb barátja!Történelmi esemény,emberek!
-Visszamész ám...-nyeltem el a szót,amíg szélesre tártam az ajtót,és szembe néztem a teljes Cullen családdal.Igen,teljes.Még Esme és Carlisle is előkerült!-Sziasztok!
-Mi van?-kérdezte Jake tök zavarodott hangon.
-Nem neked,te IQ-mondtam a telefonba,miközben próbáltam elkapni a száguldó Williamet.-Te itt maradsz,ti gyertek be,te pedig Jake,éjjelre bébiszitterkednek kéne!
-Mi az ember,sikerült végre rávenni egy randira?!És nem én vagyok a szerencsés?-hitetlenkedett a vonal túlsó végén.Még így is magam előtt láttam a 32 fogas vakító vigyorát.Emmett 2,esküszöm!
-Ja,randim van néhány vérbankkal-mosolyodtam el,és becsuktam az ajtót a Cullen klán után.-Szerintem te meg Emmett isteni haverok lennétek,ha félre tennétek a vámpír-vérfarkas ellenségeskedést,Jacob!Szóval ráérsz?
-Muszáj most?-nyafogott.
Közben állal intettem a többieknek,hogy merre menjenek,amíg rábukkantunk a nappalira a Scooby Doo-t néző Peterrel a kanapén kiterülve.William és Alice felváltva pattogtak körülöttem,mint a nikkelbolhák.Esme és a többiek nagyon-nagyon elgondolkodva lestek engem és a kicsiket,míg Edward szerintem nem tudta,melyik gyerekhez menjen oda előbb.Végül Angel megoldotta ezt a problémát,nagy valószínűséggel megérezte apja tépelődését.Karjaival felé nyújtózkodott.Edward hülyén lesett ránk.Vedd már át a lányod,Edward,kérlek!
-Fontos lenne,Jake,kérlek.Régen vadásztam és kifogyott a vérkészletünk is.Seattle-be kell mennem és még van egy csomó munkám is.Charlie-ra nem merem őket hagyni,te is jól tudod,Seth pedig járőrözik tudtommal.
-Basszus,Bella,az egész falka járőrözik.Cullenék itt vannak,az újoncoknak ez tök ismeretlen helyzet.
-Na mert te aztán marha sokszor találkoztál velük,ember.Már rég a világ túl felén jártak,mikor átváltoztál-horkantam fel.-Kérlek,Jacob,a keresztapjuk vagy-vetettem be az utolsó kártyámat.Ettől nem hogy azonnal beleegyezik,de vissza se akarja sokszor adni őket.
-Figyelj,akkor...Este,mondjuk fél 7-re ott vagyunk értük.Le hozzuk őket La Pushba,aztán csak holnap est kapod vissza a gyerekeidet.Oké?
-Oké.Imádlak,puszika-tettem le.-Sziasztok,bocsi a telefonálásért,de biztos vagyok benne,hogy hallottátok,úgyhogy magyarázkodnom már nem kell.Üljetek le,te meg ne így tartsd,Edward!A lányod,nem pedig törékeny tojás.
-Anyucííí!-pattogott körülöttem William.-Kik ezek?Mármint Edwardot felismerem,de a többiek?Őt meg...őt már láttam-mutatott Jasperre,majd Emmett-re.
-Edward családja,csillagom-csókoltam homlokon.
-Oh...Jacobbal alszunk ma?Ugye,mami,kérlek!Billy bácsi annyira finom sült halat szokott csinálni...Holnap is ott leszünk?
-Igen,kicsim,értetek jönnek este.
Elvigyorodott,majd kézen fogta Petert,és Angelre nézett.-Menjünk játszani!
Angel megrázta apró fejét.A világos loknijai körbelengték arcát.-Én most nem szeretnék,bátyó.Itt jó-dőlt Edward mellkasára.William vállat vont,majd futni kezdett a lépcső felé.Petert váratlanul érte a hirtelen sebesség,így megbotlott a saját lábában.Mielőtt orra buktak volna mindketten,elkaptam őket.
-Óvatosan,kincsem...Hát ez nem igaz-ráztam a fejem.
Mire végigmondtam volna,már az étkezőből lehetett hallani a lépéseiket.
-Gyerekek-vont vállat Edward.-Mindig rohangálnak.
-Én nem szoktam-felelte Angel csendesen.
-Persze,hogy nem.Te egy kis angyal vagy-pusziltam homlokon,miközben vészesen közel kerültem Edward szájához is.Oké,csak nyugi.Köztetek a lányotok,és körülöttetek az egész család.Nem lesz itt baj.Nem ám-mondogattam magamban,amíg végre tényleg sikerült leültetnem a családot.
Egy jó hosszú,kínos csend következett,amit aztán Jasper tört meg,miközben a szemét a lányomon tartotta.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

8.fejezet

Tudom,hogy rég volt friss,de remélem azért sikerül kárpótolnom benneteket ezzel a fejezettel.A vége nem lett sztem durva,bár bizonyára lesznek olyan dolgok,amiktől a falra másztok XD Remélem kapok komikat!Jó lenne,ha 9 olvasóból nem csak 2 írnának :/ Na nem szaporítom tovább a szót.pux:Đ


-Van még?-kérdezte William megint.
-Sajnálom,kincsem,ez volt az utolsó.Egy,elfogyott.Kettő,nem fogsz különben ebédelni-emeltem le a konyhapultról,majd utána Petert és Angelt is.-Srácok!
Szóltam rájuk,ahogy teljes sebességgel elkezdtek futni.Hála a jó istennek,hogy még nem fejlődtek ki teljesen a vámpírképességeik!Utánuk mentem.Felkísértem őket a szobájukba,ahol játszani kezdtek.Egy kicsit elnéztem őket,de eszembe jutott,hogy az apjuk odalent vár magyarázatra.Mély levegőt vettem.Ez hosszú nap lesz!
Egy lajhár is megirigyelhette volna a tempómat,ahogy sétáltam lefelé a lépcsőn.Az aljában a korlátnak dőlve állt,és engem figyelt.Ha még tudnék,tuti fülig vörösödnék.Annyira...szívdöglesztő volt.Nincs rá jobb szavam.Ahogy ott állt,karjai összefonva izmos mellkasa előtt,amit csak egy világos szürke póló takart.Az arca elgondolkodó,miközben nézett,a homlokán pár apró ránc,mintha csak belevésték volna abba a márványba,amire a bőre emlékeztet.És sajnos emlékeztem,milyen érinteni azt.Hideg,mint a jég.És mégis,a másik bőre felforrósodik tőle,mintha csak máglyára küldtek volna.Selymes és tökéletes.Annyira nagyon emlékeztem rá,miközben tudtam,hogy nem szabad.
-Jó újra látni-suttogta,ahogy elé értem.
-Ne mondd ezt,Edward!-ráztam meg a fejem.Keményen küzdöttem a kísértés ellen,hogy átkaroljam,és megcsókoljam.
-Miért?
-Most komolyan-nevettem el magam keserűen.-A húgod,az egész családod veled együtt azt hitte,megcsaltalak.Hogy egy másik férfitól vannak gyerekeim...Ez után nem mondhatod nekem azt,hogy "Jó újra látni",Edward!
-Miért...Miért nem szóltál akkor,hogy terhes vagy?Miért nem szóltál,hogy gyerekeink lesznek,Bella?!Azt hiszem,ennyi jogom azért van-csattant fel.
-Azt mondtad,nem szeretsz!Épp közölted velem,hogy nem vagyok elég jó neked-feleltem élesen.-Te mégis mit tettél volna a helyemben?Nem akartam,hogy csak ezért maradj,miközben egy másik nőért epekedsz!
-Ez badarság,Be...
-Nem!Nem vagyok hülye,Edward,bármennyire is próbálsz annak beállítani még a saját szememben is.Szerinted nem voltam tisztában a helyzetemmel?Egyedül maradni egy vámpír gyerekével a méhemben?...Terhes voltam,de nem idióta!Se nem egy liba,aki a várandóságával próbál megtartani.
-Nem ez lett volna a helyzet.Elfogadtam volna,hogy segítségre van szükséged!-tiltakozott hevesen.
-Nem,Edward,pontosan nem ez lett volna-üvöltöttem a képébe.Majd egy kicsit halkabban folytattam.-Mi volt most is az első reakciótok,mikor megtudtátok,mennyi idősek a kicsik?Na mi?
-Hogy megcsaltál-mormolta,és elkapta a pillantását rólam.
-Pontosan.Akkor is ezt gondoltátok volna-dőltem az étkező hosszú asztalának.
-De most is tudjuk,hogy ez nem igaz.Akkor is megtudtuk volna!
-És mégis mikor?Az isten szerelmére,még jó 7 hónapom volt!Szerinted milyen érzés lett volna veletek lenni,miközben mindannyian azt hiszitek,egy olcsó kis kurva vagyok?!...Nekem erre egyáltalán nem volt szükségem,Edward.És tessék.Jobb vagyok,mint új koromban.A kicsik egészségesek és gyönyörűek,okosak,tehetségesek!
-Szóval jobb nekik az apjuk nélkül?-kérdezte végül,de kijelentésnek hangzott inkább.Az elsötétedett szemét az enyémbe fúrta.
-Nem ezt mondtam,te hülye barom!-csattantam fel.Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Hülye barom?
-Igen,egy hülye,idióta,eszetlen barom vagy,aki képtelen felnőtt módjára viselkedni,mikor is pedig vagy 110 éves.Mindenbe belekötsz,semmi nem jó úgy,ahogy van,megjelensz valahol és feje tetejére állítod mások életét!Gyakorlatilag gyerek vagy még!-soroltam fújtatva.
-A gyerekek is szokták ezt csinálni?-lépett közelebb.
-Mit?
-Ezt-szorított az asztalhoz,ahogy letenyerelt rá két oldalamról.Az arca az enyémhez közelített,éreztem magamon a lélegzetét.Az önuralmam cérnaszála pengeélen táncolt,míg felemeltem a kezem.A mellkasának támasztottam,majd egy aprócska erőkifejtést gyakoroltam rá,és eltoltam.
-Ezt ne csináld többet!-erőltettem a hangomra hűvösséget,és kicsusszantam a karjaiból.
Pár perc kínos csend után mély levegőt vett.
-Sajnálom.Elvesztettem az eszem-motyogta megmasszírozva az orrnyergét.
-Inkább csak leköltözött a lábad közé-mormoltam.Reméltem hogy nem hallja meg,de tényleg csak reménykedés lett belőle.Csodálkozva rám nézett.
-Te tényleg nagyon megváltoztál-jelentette ki.
Vállat vontam.A konyhába mentem,és előpakoltam a főzéshez az alapanyagokat.Tepsiben sült egyben fasírozott és hasábkrumpli lesz,gyümölcslevessel.
-Akkor mesélj nekem.Mindent tudni akarok,hogy mi történt,miután...-elharapta a mondatot.Kibámultam a fenyvesekre.
-Miután ott hagytál,eltévedtem az erdőben.Sam Uley talált rám,egy la pushi srác.Már a fél város engem keresett...Mikor a doki megnézett,akkor mondtam el Charlie-nak,hogy terhes vagyok,és hogy ti nem tudtok róla.Gyakorlatilag félájult voltam,így csak később jöttem rá,hogy szinte mindenki hallotta,aki a kutatásomra indult...Eltávolodtam a többiektől.Ők ezt betudták a történteknek.Elvégre elmentetek,én meg várandós tini voltam.Sok a hormon...Folyton hánytam,sokáig kevés kaja volt,ami bennem maradt...És rászoktam az erdőre.Szerettem ott lenni,és valahogy már nem tévedtem el,az esetlenségemről nem is beszélve.Egyszerűen kámforrá vált-elmosolyodtam az emlékekre.-A hosszú sétáimkor gyakran mentem le La Pushig.Akkor találkoztam újra Jacobbal.Gyerekkoromból ismertem a nővéreit...Aztán egyre jobban összebarátkoztunk,mikor hirtelen eltűnt.Nem volt hajlandó fogadni,a telefonban letagadtatta magát...Megembereltem magam,és beállítottam hozzá...Kanyargós úton,de végül is a titoktartási parancs megszegése nélkül megtudtam,hogy ő vérfarkas.
-Hogy micsoda?Te egy vérfarkassal barátkoztál,miközben...
-Kuss!Most én beszélek...Héj,te kértél rá!...Szóval egy érdekes kapcsolat alakult ki közöttünk.Elvégre a farkasfalka nem örült neki túlságosan,hogy velük lógom,mikor is egy vámpír gyerekét hordom a szívem alatt.És én is épp azzá válok...Az érzékszerveim felerősödtek,gyorsabb és ügyesebb lettem.A testhőmérsékletem lecsökkent,kevésbé sebezhetővé váltam.Pont olyan gyorsan gyógyultam,mint a farkasok...És vért kellett innom...Volt egy időszak,mikor nagyon legyengültem.Jacob eszement ötlete volt,hogy hátha a fajtádra tekintettel esetleg kitörhet a kicsin a szomjúság.Persze ma már tudom,hogy nem csak a kicsik miatt volt rá szükségem,hanem magam miatt is...Nem sokkal szülés előtt szívrohamban meghalt Harry Clearwater,Charlie egyik la pushi barátja.Az ő özvegye volt Sue,akit végül később apám feleségül vett.
Szünetet tartottam,és betettem a sütőbe a tepsit.Edward csendben várta,hogy folytassam.
-Szóval épp az erdőben sétáltam akkor is,mikor rátaláltam a rétünkre.Rám pedig Laurent várt.
-Az a nomád vámpír,akik csatlakozott a Denali-klánhoz Jamesék hármasából?-mordult fel.
-Igen,ő.Bár addigra úgy döntött,hogy nem lesz jó neki a vega-mód.Szívességet teljesített Victoria kisasszonynak.Mielőtt elkapott volna,a falka kapta el őt.Kergették,és már messze voltak,mikor rám törtek a szülési görcsök és elfolyt a magzatvizem.Szóval már majdnem kint volt William,mikor a farkasok visszaértek.Ők segítették világra mindhármukat...William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan-mosolyogtam rá.
-Miért pont Angel?
-Mert olyan,mint egy kis angyal.Nem figyelted?William a te hajadat és az én szemeimet,Peter a te szemeidet és az én hajamat örökölte,míg Angel égkék szemekkel és aranyszőke loknikkal lett megáldva.Nála tisztább szívű lénnyel még nem találkoztál.
-Várható volt.Hiszen ők a te gyerekeid.
-Ahogy a tieid is,Edward.Csak mert mi nem...Attól ők még mindkettőnké.Rendben van?
-Rendben van-mosolygott rám féloldalasan.Én pedig visszamosolyogtam.
-Most pedig,gyere.Légy velük egy kicsit-intettem fejemmel az emelet felé.

7.fejezet

Tudom,hogy az eredeti könyvben nem így van,de én így el tudom képzelni az egészet.De hát mi szokványos a történetben?A szereplők esetleg:P Am tudom,hogy rövid,de most ennyire futotta.Remélem azért kapok pár komit,nagyon örülök az új olvasóknak!pux:Đ

A tükörben láttam,ahogy a sötétkék Volvo,és a grafit szürke Honda mögöttem száguld.Hátranéztem.William arca fájdalmas grimaszba torzult,Angel porcelán bőrén pedig könny folyt végig.
-Peter,ha hazaértünk,segíts a vendégeinknek!Rendben,drágám?-Bólintott.-Will,nyugi,kicsim!
-Ég-hüppögött fel.-Fáj.
-Tudom-motyogtam magam elé.Ismertem a szomjat.Mintha láva folyna végig az ember,estünkben félvér torkán.Százszor,sőt ezerszer rosszabb volt,mint amit mindig hallottam a tüzes vasról.Úgy tűnik,a vámpíroknál erősebbség ebben is megnyilvánul.De ha én nagyon nehezen viselem,akkor mit tehetne egy 3 éves baba?Nincs rosszabb,mint egy anyának látnia a gyermeke szenvedését.Ráadásul Angel is érzi...
Befékeztem a feljáróra,majd Williamet kikaptam a hátsóülésről.A forró könnyei végig folytak az arcán,majd az én bőrömön.Mire Edwardék kikeveredtek az autóikból,szórakoztam egy sort a kulccsal,mire bejutottam a házamba.A konyhában fiamat felültettem a pultra,majd egy újabb ajtónyitás következett.A kezem remegett,és sikerült elejtenem a kulcsot.Mielőtt utána kaphattam volna,egy fehér kar nyúlt érte és kizárta a pince ajtót.Lerohantam az éjsötét helyiségbe.Nem volt szükségem villanyra,tökéletesen láttam így is.Azért vannak előnyei is a hallhatatlanságnak.Bár eddig valahogy csak a hátrányait sikerült "kiélveznem".
A szekrénysorba épített hűtőből felkaptam néhány csomagot.Nem számoltam mennyi,csak legyen első dózisnak elég.Közben feltűnt,hogy eléggé megcsappant a készletünk.Nagyszerű,megint mehetek lopni a kórházba éjjel!Szóval kell szereznem egy gyerekfelvigyázót.Aki nagy valószínűséggel Seth,vagy Jake lesz.Azért marha jó,hogy a félvámpír gyerekeimet vérfarkasokra bízom,ha bébicsősz kell hosszabb időre!Azért ennyire defektes is csak én lehetek.A gyerekeim apja vámpír,a keresztszülei meg vérfarkasok.Király!
Szívószálat böktem a vérrel töltött tasakba,majd oda nyújtottam Williamnek.A következőt Angel kaparintotta meg,Peter meg szolidaritásból ivott.Mindhárman mohón kortyolták a vörös nedűt.De legalább jobban voltak.Megkönnyebbülten felsóhajtottam,és a szekrénynek dőltem.
-Ez gyors futam volt-mondta Emmett.Van egy olyan érzésem a 32 fogas vigyorából,hogy ezt viccnek szánta,de valahogy nem tudtam most díjazni.Döbbenten néztem rá.
-Mikor gyereknek lesz gyereke-sóhajtottam fel,ezúttal a fárasztásától.-Emmett,nem vagyok fogékony a vicceidre éppenséggel.
-Nézd el neki,fejre ejtették a szülőszobában-kuncogott Jasper.
-Ti komolyan önmagatokban fárasztóak vagytok-mondta Edward hitetlenkedő fejcsóválás közepette a bátyjainak a számból kivéve a szót.
-Kapunk még?-szólalt meg William átnyújtva az üres tasakot.Fent nem volt több.
-Majd én megyek-pattant le a pultról Peter.Sikeresen megbotlott,alig tudtam utána kapni.-Hoppá!
-Ez rád ütött,Bella!-nevetett Emmett.Csak egy gyilkos pillantást sikerült érte bezsebelnie tőlem.-Na,nem kell megölni,Isabella.
-Ha még egyszer mondasz valamit,szerintem anya kinyír,és most nem képletesen értettem-kacagott fel Angel angyalian.
-Köszönöm,kincsem!-csókoltam homlokon,majd lementem a pincébe,ezúttal villanyt kapcsolva.
-Amúgy ti most kik is vagytok?-tudakolódzott odafent William.Elkuncogtam magam.Kíváncsi vagyok,Edwardnak fel e tűnt,hogy egyforma bronzvörös a hajuk?!Vagy hogy Peter az ő zöld szemeit örökölte?Kinyitottam a hideg dobozt.3 zacskó volt.Felnyögtem.Ma tényleg mehetek a kórházba.Még hozzá Seattle-be.A helyi és a port angelesi vérkészletet múltkor eléggé megcsapoltam,talán hagyni kéne nekik egy kis nyugalmat!
-Őőő,mi anyukád régi barátai vagyunk-nyögte ki Jasper pár pillanat töprengés után.
-Edward az édesapátok-suttogtam William fülébe.Kapott egy puszit az arcára,majd hagytam,hogy az apjuk és a gyerekek maguk oldják meg a dolgot.Kezdj vele valamit Edward,mert esküszöm,hogy többet nem látod őket!
Edward döbbenten fordult felém.Rávigyorogtam.-Ez te...?-Bólogattam.-Hogy?
-Majd később elmondom...Tessék,Angel-adtam nekik az utolsó tasak vért is.-Tűnés!-tátogtam oda az ácsorgó Jasperéknek.-Most!
-Szóval rád mondta nagypapi múltkor,hogy ha szeme elé kerülsz,Seth-tel nyuvasztat ki,amiért itt hagytál minket-töprengett el Peter.-Mire anya leordította a fejét.
-Te ezt hol hallottad?-fagytam le.-Éppenséggel nem aludnia kellett volna a fiatalúrnak?!
Vállat vont.-Csak egy kicsit hallgatóztam.Most mérges vagy?
-Igen,Peter,mérges vagyok.Nem örülök,ha kihallgatod,mit beszélünk nagypapiékkal!
-Ki az a Seth?-kérdezte végül Edward megtörve a hosszúra nyúló csendet.
-A nagybátyánk.Ő legjobb nagybácsi a világon-vigyorgott William.Edward értetlenül nézett rám.Idióta!
-Charlie újraházasodott,és így lett két mostohatesóm,Leah és Seth.Az öcsémmel imádják egymást,ugye William?!
Tudod mit?Ha vársz egy kicsit,amíg elrendezem a gyerekeket,leülünk beszélgetni.Sok mindent hagytál ki az elmúlt években.Edward összezavarodva,de azért bólintott.

6.fejezet

-Sok szerencsét-motyogta Angela.-Ez egy tornádó.
-Alice!-biccentettem felé,mikor mellém szökkent.-Hogy-hogy itt a játszin?
-Családi séta-vont vállat.-És te?
-Kihoztam a gyerekeimet játszani-feleltem kissé élesen.Hülye kérdés!Én mégis mit keresnék a játszótéren,mikor tudja,hogy kisgyerekeim vannak?!Jesszus!Még hogy vámpírész!
-Beszélgethetünk,Bella?-toporgott idegesen.
-Ha nem a drágalátos bátyádról van szó-kötöttem ki.
-Nem,most nem-vágta rá.Húzós...
-Okké-álltam fel kelletlenül.Elkezdtünk sétálni,majd egy fa közelében megálltunk.Alice egy darabig a cipőjét nézegette.
-Mennyi idősek az ikreid?-kérdezte a hajába túrva.
-3 évesek-húztam el a számat.Ezt a közlést nem így terveztem.Oké.Sehogy sem terveztem,de ezt valahogy számításba se vettem volna.-Miért érdekel?
-Me...Megcsaltad a bátyámat?-sütötte le a szemét.
Hogy mi?-Na ezt itt fejeztük be-koccintottam össze a fogsorom mérgesen.Szó szerint Alice arcába sziszegtem.-Nem elég,hogy én még le is fekszem vele,ő közli,hogy nem szeret,és lelép az egész család,itt hagyva egyedül 7 hetes terhesen.Ami csak úgy közlöm,a drágalátos bátyádtól sikerült.Majd 4 év után felbukkantok a semmiből,és te még azzal állsz elő,hogy megcsaltam Edwardot?!...Ne merjetek a közelembe jönni!Soha többé!A gyerekeimet pedig nagyon messziről kerüljétek,mert nem állok jót magamért!És elhiheted.Félvérnek lenni erősebb,mint vámpírnak.
Sarkon fordultam,és elindultam vissza Jessicaékhoz.
-De Bella-mondta Alice kétségbeesetten.
-Nincs "de Bella",Alice-szóltam vissza a vállam felett,mire többen felénk fordultak.
-Mi történt?-érdeklődött Ang.
-Eltiltottam magunk mellől őket.Ha azt hiszi megcsaltam azt az...idiótát,akkor nagyon félre ismertem.Nem akarom,hogy a kicsik közelébe kerüljenek!
-Miért nem hagyod?-kérdezte Jessica.-Mégiscsak az apjuk és a családja.
-Nem,Jessica,elegem van!Cullenék fenekestül forgatták fel az életem,nem kell bele újabb fordulat.
-Bellának igaza van-bólintott Angela.-Ez már sok.
Az ikrek a többi gyerekkel fogócskáztak.Mindenki játszott,aki tudott futni.A lányokkal felnevettünk a látványon.20-on gyerek szaladgált egy elől.Volt köztük egy 2 év körüli,barna szemű szöszi kislány,akit még nem láttam.Biztos Emmették lánya az,Annasophia.Csodálom,hogy Rosalie hagyja játszani a többi gyerekkel.Tényleg hasonlít rá a pici.Tiszta anyja,mondhatni.Ha nem tudnám,hogy nem vér szerinti.
Egyikük,Max elesett.De a többiek pedig miatta estek el.Kitört a zokogás,és a szülők igyekeztek minél előbb lenyugtatni a piciket.Jessicaval meglódultunk.Jess volt olyan téren könnyebb helyzetben,hogy csak egy gyereket kellett keresnie,nekem 3-t.De én az élesebb érzékeimre tudtam hagyatkozni.Szerensére egy helyen voltak,szerencsétlenségre Cullenék mellettük,ráadásul tisztán éreztem Peter vérét.
-Kicsim-térdeltem le a gyerekek mellé.Petert az ölembe húztam.-Shh,kicsim,mutasd,mid fáj?
-Ah kahrohm-sírta Peter.
-Shh-Peter alkarján pár vágás éktelenkedett,de nem voltak mélyek,szerencsére.-Ti rendben vagytok?-néztem Angelékre.
-Persze,mami,csak leültünk-nyugtatott meg William.
A táskámból elővettem az összekészített elsősegélycsomagomat.-Ez egy kicsit csípni fog,kicsim-öntöttem vattára sebtisztítót.Amint a karjához ért,Peter még jobban elkezdett sírni,és a mellkasomba fúrta az arcát.-Shh-adtam puszit barna hajára.Letisztítottam a sebet,és már el is kezdett összeforrni.Azért tettem rá ragtapaszt.-Kész van,kicsikém,semmi baj-mosolyogtam rá.-Holnapra nem is fog látszódni.
-Nézd,mami,az új kislány beverte a fejét-mutatott Angel Sophie-ra.
William felállt a helyéről,és odasétált.Megláttam a vékony vérsugarat a kislány halántékán.Elkaptam Williamet,és a felszabadult ölembe húztam.Már láttam,hogy megérezte a vérszagot-feketedik az írisze.
-William,nyugi!Nem bántod az embereket,tudod!-susogtam a fülébe,és közben szorosan tartottam.William éhesen csillogó obszidián szemeit Sophie-ról rám emelte.
-De szomjas vagyok,mami!-krákogta.
-Megyünk haza,kicsim,otthon kapsz.Ne vegyél levegőt,rendben?!Jobb lesz,William,csak nyugi!
A fiamat szorosan magamhoz ölelve felálltam,a másik vállamra akasztottam a táskám,majd Petert kézen fogtam,míg Angel bátyjába karolt.Gyorsan mentem a kocsi felé,majd Williamet ültettem be először.Amint bekötöttem őket,becsaptam a kocsiajtót.Valaki elkapta az egyik csuklóm.Megfordultam.Jasper,Alice,Edward és Emmett álltak ott.
-Tudunk valamit segíteni?-kérdezte Edward,majd elengedte a kezem.
-Gyertek utánam-hadartam el,és mivel senki nem volt látó közelben,a következő másodpercben a gázpedálra tapostam.