7.fejezet

Tudom,hogy az eredeti könyvben nem így van,de én így el tudom képzelni az egészet.De hát mi szokványos a történetben?A szereplők esetleg:P Am tudom,hogy rövid,de most ennyire futotta.Remélem azért kapok pár komit,nagyon örülök az új olvasóknak!pux:Đ

A tükörben láttam,ahogy a sötétkék Volvo,és a grafit szürke Honda mögöttem száguld.Hátranéztem.William arca fájdalmas grimaszba torzult,Angel porcelán bőrén pedig könny folyt végig.
-Peter,ha hazaértünk,segíts a vendégeinknek!Rendben,drágám?-Bólintott.-Will,nyugi,kicsim!
-Ég-hüppögött fel.-Fáj.
-Tudom-motyogtam magam elé.Ismertem a szomjat.Mintha láva folyna végig az ember,estünkben félvér torkán.Százszor,sőt ezerszer rosszabb volt,mint amit mindig hallottam a tüzes vasról.Úgy tűnik,a vámpíroknál erősebbség ebben is megnyilvánul.De ha én nagyon nehezen viselem,akkor mit tehetne egy 3 éves baba?Nincs rosszabb,mint egy anyának látnia a gyermeke szenvedését.Ráadásul Angel is érzi...
Befékeztem a feljáróra,majd Williamet kikaptam a hátsóülésről.A forró könnyei végig folytak az arcán,majd az én bőrömön.Mire Edwardék kikeveredtek az autóikból,szórakoztam egy sort a kulccsal,mire bejutottam a házamba.A konyhában fiamat felültettem a pultra,majd egy újabb ajtónyitás következett.A kezem remegett,és sikerült elejtenem a kulcsot.Mielőtt utána kaphattam volna,egy fehér kar nyúlt érte és kizárta a pince ajtót.Lerohantam az éjsötét helyiségbe.Nem volt szükségem villanyra,tökéletesen láttam így is.Azért vannak előnyei is a hallhatatlanságnak.Bár eddig valahogy csak a hátrányait sikerült "kiélveznem".
A szekrénysorba épített hűtőből felkaptam néhány csomagot.Nem számoltam mennyi,csak legyen első dózisnak elég.Közben feltűnt,hogy eléggé megcsappant a készletünk.Nagyszerű,megint mehetek lopni a kórházba éjjel!Szóval kell szereznem egy gyerekfelvigyázót.Aki nagy valószínűséggel Seth,vagy Jake lesz.Azért marha jó,hogy a félvámpír gyerekeimet vérfarkasokra bízom,ha bébicsősz kell hosszabb időre!Azért ennyire defektes is csak én lehetek.A gyerekeim apja vámpír,a keresztszülei meg vérfarkasok.Király!
Szívószálat böktem a vérrel töltött tasakba,majd oda nyújtottam Williamnek.A következőt Angel kaparintotta meg,Peter meg szolidaritásból ivott.Mindhárman mohón kortyolták a vörös nedűt.De legalább jobban voltak.Megkönnyebbülten felsóhajtottam,és a szekrénynek dőltem.
-Ez gyors futam volt-mondta Emmett.Van egy olyan érzésem a 32 fogas vigyorából,hogy ezt viccnek szánta,de valahogy nem tudtam most díjazni.Döbbenten néztem rá.
-Mikor gyereknek lesz gyereke-sóhajtottam fel,ezúttal a fárasztásától.-Emmett,nem vagyok fogékony a vicceidre éppenséggel.
-Nézd el neki,fejre ejtették a szülőszobában-kuncogott Jasper.
-Ti komolyan önmagatokban fárasztóak vagytok-mondta Edward hitetlenkedő fejcsóválás közepette a bátyjainak a számból kivéve a szót.
-Kapunk még?-szólalt meg William átnyújtva az üres tasakot.Fent nem volt több.
-Majd én megyek-pattant le a pultról Peter.Sikeresen megbotlott,alig tudtam utána kapni.-Hoppá!
-Ez rád ütött,Bella!-nevetett Emmett.Csak egy gyilkos pillantást sikerült érte bezsebelnie tőlem.-Na,nem kell megölni,Isabella.
-Ha még egyszer mondasz valamit,szerintem anya kinyír,és most nem képletesen értettem-kacagott fel Angel angyalian.
-Köszönöm,kincsem!-csókoltam homlokon,majd lementem a pincébe,ezúttal villanyt kapcsolva.
-Amúgy ti most kik is vagytok?-tudakolódzott odafent William.Elkuncogtam magam.Kíváncsi vagyok,Edwardnak fel e tűnt,hogy egyforma bronzvörös a hajuk?!Vagy hogy Peter az ő zöld szemeit örökölte?Kinyitottam a hideg dobozt.3 zacskó volt.Felnyögtem.Ma tényleg mehetek a kórházba.Még hozzá Seattle-be.A helyi és a port angelesi vérkészletet múltkor eléggé megcsapoltam,talán hagyni kéne nekik egy kis nyugalmat!
-Őőő,mi anyukád régi barátai vagyunk-nyögte ki Jasper pár pillanat töprengés után.
-Edward az édesapátok-suttogtam William fülébe.Kapott egy puszit az arcára,majd hagytam,hogy az apjuk és a gyerekek maguk oldják meg a dolgot.Kezdj vele valamit Edward,mert esküszöm,hogy többet nem látod őket!
Edward döbbenten fordult felém.Rávigyorogtam.-Ez te...?-Bólogattam.-Hogy?
-Majd később elmondom...Tessék,Angel-adtam nekik az utolsó tasak vért is.-Tűnés!-tátogtam oda az ácsorgó Jasperéknek.-Most!
-Szóval rád mondta nagypapi múltkor,hogy ha szeme elé kerülsz,Seth-tel nyuvasztat ki,amiért itt hagytál minket-töprengett el Peter.-Mire anya leordította a fejét.
-Te ezt hol hallottad?-fagytam le.-Éppenséggel nem aludnia kellett volna a fiatalúrnak?!
Vállat vont.-Csak egy kicsit hallgatóztam.Most mérges vagy?
-Igen,Peter,mérges vagyok.Nem örülök,ha kihallgatod,mit beszélünk nagypapiékkal!
-Ki az a Seth?-kérdezte végül Edward megtörve a hosszúra nyúló csendet.
-A nagybátyánk.Ő legjobb nagybácsi a világon-vigyorgott William.Edward értetlenül nézett rám.Idióta!
-Charlie újraházasodott,és így lett két mostohatesóm,Leah és Seth.Az öcsémmel imádják egymást,ugye William?!
Tudod mit?Ha vársz egy kicsit,amíg elrendezem a gyerekeket,leülünk beszélgetni.Sok mindent hagytál ki az elmúlt években.Edward összezavarodva,de azért bólintott.

6.fejezet

-Sok szerencsét-motyogta Angela.-Ez egy tornádó.
-Alice!-biccentettem felé,mikor mellém szökkent.-Hogy-hogy itt a játszin?
-Családi séta-vont vállat.-És te?
-Kihoztam a gyerekeimet játszani-feleltem kissé élesen.Hülye kérdés!Én mégis mit keresnék a játszótéren,mikor tudja,hogy kisgyerekeim vannak?!Jesszus!Még hogy vámpírész!
-Beszélgethetünk,Bella?-toporgott idegesen.
-Ha nem a drágalátos bátyádról van szó-kötöttem ki.
-Nem,most nem-vágta rá.Húzós...
-Okké-álltam fel kelletlenül.Elkezdtünk sétálni,majd egy fa közelében megálltunk.Alice egy darabig a cipőjét nézegette.
-Mennyi idősek az ikreid?-kérdezte a hajába túrva.
-3 évesek-húztam el a számat.Ezt a közlést nem így terveztem.Oké.Sehogy sem terveztem,de ezt valahogy számításba se vettem volna.-Miért érdekel?
-Me...Megcsaltad a bátyámat?-sütötte le a szemét.
Hogy mi?-Na ezt itt fejeztük be-koccintottam össze a fogsorom mérgesen.Szó szerint Alice arcába sziszegtem.-Nem elég,hogy én még le is fekszem vele,ő közli,hogy nem szeret,és lelép az egész család,itt hagyva egyedül 7 hetes terhesen.Ami csak úgy közlöm,a drágalátos bátyádtól sikerült.Majd 4 év után felbukkantok a semmiből,és te még azzal állsz elő,hogy megcsaltam Edwardot?!...Ne merjetek a közelembe jönni!Soha többé!A gyerekeimet pedig nagyon messziről kerüljétek,mert nem állok jót magamért!És elhiheted.Félvérnek lenni erősebb,mint vámpírnak.
Sarkon fordultam,és elindultam vissza Jessicaékhoz.
-De Bella-mondta Alice kétségbeesetten.
-Nincs "de Bella",Alice-szóltam vissza a vállam felett,mire többen felénk fordultak.
-Mi történt?-érdeklődött Ang.
-Eltiltottam magunk mellől őket.Ha azt hiszi megcsaltam azt az...idiótát,akkor nagyon félre ismertem.Nem akarom,hogy a kicsik közelébe kerüljenek!
-Miért nem hagyod?-kérdezte Jessica.-Mégiscsak az apjuk és a családja.
-Nem,Jessica,elegem van!Cullenék fenekestül forgatták fel az életem,nem kell bele újabb fordulat.
-Bellának igaza van-bólintott Angela.-Ez már sok.
Az ikrek a többi gyerekkel fogócskáztak.Mindenki játszott,aki tudott futni.A lányokkal felnevettünk a látványon.20-on gyerek szaladgált egy elől.Volt köztük egy 2 év körüli,barna szemű szöszi kislány,akit még nem láttam.Biztos Emmették lánya az,Annasophia.Csodálom,hogy Rosalie hagyja játszani a többi gyerekkel.Tényleg hasonlít rá a pici.Tiszta anyja,mondhatni.Ha nem tudnám,hogy nem vér szerinti.
Egyikük,Max elesett.De a többiek pedig miatta estek el.Kitört a zokogás,és a szülők igyekeztek minél előbb lenyugtatni a piciket.Jessicaval meglódultunk.Jess volt olyan téren könnyebb helyzetben,hogy csak egy gyereket kellett keresnie,nekem 3-t.De én az élesebb érzékeimre tudtam hagyatkozni.Szerensére egy helyen voltak,szerencsétlenségre Cullenék mellettük,ráadásul tisztán éreztem Peter vérét.
-Kicsim-térdeltem le a gyerekek mellé.Petert az ölembe húztam.-Shh,kicsim,mutasd,mid fáj?
-Ah kahrohm-sírta Peter.
-Shh-Peter alkarján pár vágás éktelenkedett,de nem voltak mélyek,szerencsére.-Ti rendben vagytok?-néztem Angelékre.
-Persze,mami,csak leültünk-nyugtatott meg William.
A táskámból elővettem az összekészített elsősegélycsomagomat.-Ez egy kicsit csípni fog,kicsim-öntöttem vattára sebtisztítót.Amint a karjához ért,Peter még jobban elkezdett sírni,és a mellkasomba fúrta az arcát.-Shh-adtam puszit barna hajára.Letisztítottam a sebet,és már el is kezdett összeforrni.Azért tettem rá ragtapaszt.-Kész van,kicsikém,semmi baj-mosolyogtam rá.-Holnapra nem is fog látszódni.
-Nézd,mami,az új kislány beverte a fejét-mutatott Angel Sophie-ra.
William felállt a helyéről,és odasétált.Megláttam a vékony vérsugarat a kislány halántékán.Elkaptam Williamet,és a felszabadult ölembe húztam.Már láttam,hogy megérezte a vérszagot-feketedik az írisze.
-William,nyugi!Nem bántod az embereket,tudod!-susogtam a fülébe,és közben szorosan tartottam.William éhesen csillogó obszidián szemeit Sophie-ról rám emelte.
-De szomjas vagyok,mami!-krákogta.
-Megyünk haza,kicsim,otthon kapsz.Ne vegyél levegőt,rendben?!Jobb lesz,William,csak nyugi!
A fiamat szorosan magamhoz ölelve felálltam,a másik vállamra akasztottam a táskám,majd Petert kézen fogtam,míg Angel bátyjába karolt.Gyorsan mentem a kocsi felé,majd Williamet ültettem be először.Amint bekötöttem őket,becsaptam a kocsiajtót.Valaki elkapta az egyik csuklóm.Megfordultam.Jasper,Alice,Edward és Emmett álltak ott.
-Tudunk valamit segíteni?-kérdezte Edward,majd elengedte a kezem.
-Gyertek utánam-hadartam el,és mivel senki nem volt látó közelben,a következő másodpercben a gázpedálra tapostam.

5.fejezet

Nah,a leves kész,a süti sül,én meg dolgozom ÉRTETEK!Itt a friss,Olvasók!



-Sziasztok,csajok!-köszöntem Jessicának és Angelának.Most értem ide az ikrekkel a parkba,a játszira.Már el is szaladtak Kristyvel,Jessica 4 hónappal fiatalabb lányával játszani.Jess reakciója a terhességemre az volt,hogy teherbe ejtetette magát Mike-kal.Úgyhogy érettségi után össze is házasodtak.Azóta született még egy lányuk 3 hónapja,Lisa.Ő most a babakocsiban aludt.
Angela egyre gömbölydedebb volt,2 hónap múlva ad életet Bennel közös kisfiúknak.már neve is van a babának,Christopher.Angela és Ben 1 éve házasodtak össze a főiskola mellett.
-Heló-heló,Bella!-köszöntött Jessica.-Mizújs?
-Van pár-pusziltam őket arcon.-Hogy s mint a kismamáim?
-Azt hiszem,Chris baba fekete öves lesz-panaszkodott Angela.-De amúgy kicsattanok az egészségtől.Még a doki szerint is.
-Bedurrant a mellem pár napja,de amúgy jól vagyok.És te?Hallottam néhány pletykát Cullenékról,és találkoztam Ms.Egoval a boltban.
-A Miss már Mrs-javítottam ki.-Páran visszajöttek.-Szánt szándék nélkül a hangom igencsak jegesre sikeredett.Jess hátrahőkölt.-Bocs,nem akartalak megijeszteni...
-Nem ijesztettél meg!
-Hát persze,hogy nem...Rosalie és Emmett a lányukkal,meg Alice és Jasper visszaköltöztek a házukba.-Leültünk egy padra,és közbe a gyerekeket kísértük figyelemmel.Angela azzal kapcsolatos kérdőn nézett rám,úgyhogy válaszoltam.-Őt nem tudom.Mikor tegnap eljöttem tőlük,akkor ért oda.Hogy marad-e,vagy csak meglátogatta a testvéreit...-nem tudóan széttártam a kezem.
-És elmondtad,hogy...Vannak gyerekeid...-puhatolózott Jess.
-Dehogyis-ráztam a fejem.-Arra már rájöttek,hogy vannak gyerekeim.De hogy mennyi,vagy kitől?Még a nevüket sem tudják,nemhogy azt,hogy a rokonaik...Charlie rendesen kiakadt,mikor elmondtam neki.-Mosolyognom kellett a történteken.
-Azt sejtjük-kacagták egyszerre a lányok.
Furcsa.Bár Jessicának meg nekem már gyerekeink vannak,Angela is anya lesz hamarosan,mégse tudok magunkra másképp gondolni,mint lányokra.Tini barátnőkre.Hisz még csak 21 évesek vagyunk.Most kéne reggelig tartó bulikra járnunk,közben friss diplomásként munkát szerezni,többen összefogni,és egy apró lyukat bérelni nagy városban saját lakásként.Beszerezni egy komolyabb barátot.
Ehelyett némelyikünk már férjnél van,a bulizás helyett gyereket nevelünk,és mindenkinek saját háza van ebbe a parányi,eldugott helyen.Nekem meg Angelának tényleg friss a diplománk,míg Jessnek nincs is.De én levelezőn tanultam csak,és a kicsik alig voltak 1 évesek,már dolgoztam a városházán.És ott is maradtam.Bár akkor még csak tanultam,de szükség volt rám.
Rajtam kívül 2 ügyész van ott.Clara Thompson,aki pár éven belül nyugdíjba megy.És Alex Luthor pedig 38 éves örök agglegény.A városban pedig 5 ügyvéd van,abból 2 Port Angelesben dolgozik:Abigail Stewart,Richard Brett,Blaise Montgomery,Mary-Jane Grey és Tyler Crowley.Az a Tyler,aki majdnem elütött egyszer.Abigail az egyetlen Harvardos rajtam kívül,és 10 évvel idősebb nálam.
Már 1 éve vagyok alpolgármester is.Gondolhatjátok,milyen helyzet van ott,ahol már egy egyetemi hallgatót is megválasztanak polgármester-helyettesnek,mert őt vélik a legalkalmasabbnak.Nehéz az ikrek mellett ennyit dolgozni,de legalább jól keresek.Igaz,enélkül is lenne elég pénzem életem végéig.Vagy inkább létem?
6 hónapos terhes voltam,mikor ötösöm lett a lottón.És nem kevés pénzt kaptam kézhez.A fele a bankban kamatozik,1/4-ből házat és kocsit vettem,meg berendeztem a házamat.A másik negyedéből hozzáteszek a fizetésemhez,meg tőzsdézgetek.Jól élek,nem kétséges.
Angel és Kristy felénk ugráltak,míg a fiúk mérleghintáztak.
-Jessica néni,megnézhetem a kisbabát?-kérdezte Angel.
Jessica mosolyogva bólintott.A térdemre állítottam Angelt a kezénél fogva,így belelátott a babakocsiba.
-Nagyon ari-mondta lányom,majd az ölembe kuporodott.
-Hihetetlen,hogy korukhoz képest milyen okosak és gyorsan tanulnak a gyerekeid,Bella-mondta Angela,közben a pocakját simogatta.Nem feleltem.Mégis mit mondjak?"Jah,még jó,félig vámpírok"?Jesszus,diliházba csuknának!
-Egy szó esik róluk,és fél órán belül megjelennek-szűkült össze Jessica szeme.A park vége felé nézett.-Ha akarsz,még el tudsz menni,mire ideérnének.
-Nem megyek én sehova-mormogtam arra tekintve.-Csak ne akarjon beszélgetni,mert nem állok jót magamért.Angel,kicsim,menj,játsz Kristyvel!
-Oké-mondta Angel,és lemászott az ölemből,de előtte még kaptam tőle egy puszit.
-Különös,hogy a fiúk mennyire ti vagytok,és Angel mégis...Azok az arany fürtök és kék szemek.Tényleg olyan,mint egy angyalka.
-Tudom,Jess.mindhármuk közül ő legkülönlegesebb.Bár már a fiúk is nagy csoda,hogy élnek-feleltem.
-Erős babák voltak-tette a vállamra kezét Angela.-Az a csoda,hogy te túlélted a szülést,orvos nélkül.Bevallom,attól rettegtem,hogy nem bírod ki elsőre a hármasikrek kihordását...Tudod,csodállak.Én még meg se szültem,de már panaszkodok a gyerek miatt.Mentségemre legyen,többnyire gy burokban éltem,nem volt hol megedződnöm.Nem volt olyan kemény gyerekkorom,mint neked...És te meg 3 év alatt egy jajszót se szóltál,pedig egyszerre tanultál és dolgoztál mellettük.Mindezt úgy,hogy az apjuk se volt melletted,és nem vagy 22 éves.Mondom,egyszerűen csodállak!
-Én meg attól rettegtem,hogy Mike nem lesz hajlandó bejönni velem a szülőszobába.Pedig velem legalább ott volt.Te viszont egyedül végig tudtad csinálni!Én csak elismerésemet tudom adni neked...Meg néha babysitterkedést.
-Köszönöm-öleltem meg min2jüket,már amennyire Angela hasa engedte.-Ti vagytok a legjobb barátnőim!
-Fiatal Anyukák Klubja,mi?-kuncogott Jessica.
-Véglis...Szinte egyszerre voltunk terhesek-kuncogtam én is.
Ha az ember jól van,szinte megfeledkezik a környezetéről.Jelen esetemben Cullenékról,hogy minden szavunkat hallhatták.Hogy Ő minden gondolatukat hallhatta.Válogatottnál válogatottabb káromkodások jutottak eszembe miatta,de lenyeltem.Egyszer úgyis el kell majd mondanom neki.A kicsik megérdemlik az apjukat.
-Szia,Bella!-tellegetett Alice már messziről.

4.fejezet

Bellának 2 fia és 1 lánya van.William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan,akit Angelnek becéznek.


-Edward ide jön,még ma-suttogta.-Pár percen belül itt van.
-Ne-nekem már mennem kell-hadartam.-Sok dolgom van még.
-Várj-kapta el a kezem Alice,mikor kiléptem a verandára.-Nem maradhatnál még?Annyira rég láttunk,és olyan sok minden történt azóta.
-Nézd,Alice,veletek semmi gondom.Örülök,hogy újra itt vagytok,és bármikor beszélgethetünk még egy kicsit.De Vele nem akarok többé találkozni!-keményedett meg a hangom.-És most,kérlek,engedj el!...Sziasztok!
Még el sem értem a kocsimig,egy sötétkék Volvo hajtott be a bekötőútról.tolattam,és megfordultam,amíg Ő kiszállt vadiúj autójából.Láttam a döbbent arcot utánam fordulni,de nem foglalkoztam vele.Ő elhagy,én meg még legyek Vele udvarias?Ebből aztán nem eszik!
~~~~~~
Kifáradva,de már megnyugodva pakoltam le a házam előtt.Ami jóformán inkább egy villa volt.
-Fáradtnak látszol,mami-jegyezte meg Angel,mikor a karjaimba emeltem.
-Hosszú napom volt,kincsem-pusziltam homlokon lányomat.
Angel a fejét a vállamnak döntötte.Peter és William már az ajtó felé szökdeltek.-Srácok,várjatok!Nem fut el a ház sehova.
Mit sem foglalkozva vele a fiúk versenyt futottak az ajtóig.rosszallóan megforgattam a szemem,és utánuk siettem.William segített előkutatni a kulcsomat,aztán már rohantak is a szobájukba.
-Óvatosan!Le ne essetek a lépcsőn-szóltam utánuk,de későn.Láttam,ahogy Peter megbotlik az egyik fokban és előre borul.Hallottam a puffanást,és hogy felzokog.Vámpírsebességgel átszeltem a folyosót és a hosszú étkezőt.Angel letettem,és leültem a lépcsőre.-Peter,kicsim!-vontam az ölembe.-Midet ütötted meg?
-A lábham-hüppögte kisfiam a blúzomba.
-Shhh,semmi baj,Peter!Csak egy kis horzsolás,nem vészes.Shhh-csitítottam.
Peterrel a karjaimban felálltam,és a másik kettőt magam előtt terelve felmentem az emeletre,egyenesen a fürdőbe.
-Jól vagy,bátyó?-kérdezte Angel megszeppenve.
-Ighen-felelte Peter,és hagyta,hogy felültessem a pultra.
Sima nedves kendővel letisztítottam a bal térdét,aztán mintás ragtapasszal leragasztottam.-Kész is-adtam rá egy puszit.-Semmiség az egész.
-Tényleg az-mondta Peter megnyugodva.-William,várj!
-Ha lehet,most ne essetek el-segítettem le a padlóra.
Még földet sem ért a lába,de Peter már készen is ragadta Angelt,és futottak a bátyjuk után.Fejcsóválva mosolyogtam elevenségükön.Csak ne örökölte volna Peter a szerencsétlenségemet!
A szobámba mentem,és kontyba fogott hajamat leeresztettem,kifésültem.Aztán megszabadultam a kosztümtől és körömcipőtől is.Egy melegítőalsót és egy I love Music feliratú pólót vettem fel helyette.Jóval kényelmesebb volt máris.
Az ikrek a szobájukban játszottak,így lementem a konyhába,és elkezdtem főzni a vacsorát.

3.fejezet

-Mi 4-en és egy 2 éves kislány-vigyorgott Emmett.-Rosalie-val örökbe fogadtuk.A neve Annasophia,de mi csak Sophie-nak hívjuk.Egy kisangyal az a lány,és nagyon hasonlít Rosie-ra,szerencsére.És apának meg anyának hív minket...
Emmett sugárzott a boldogságtól.Annyira belelendült a mesélésbe lányáról,hogy hadarni kezdett.Felnevett5em,de még Rosalie is velem együtt kacagott.mintha hirtelen kicserélték volna.Úgy látszik,az anyai ösztönök benne meg vannak.
-Emmett!Hadarsz-hívtam fel rá a figyelmét.
-Jaj,bocsi-hagyta abba a nevezett a beszédet.
Megcsörrent a mobilom a táskám mélyén.Egy bocsánatkérő pillantás kíséretében kutatni kezdtem.Áttúrtam a teljes tartalmát,mire megtaláltam a készüléket.Charlie otthoni számát jelezte.Felhúztam a szemöldököm,hogy miért keres engem Sue ilyenkor?Általában csak fontos dolgok miatt hív fel.hirtelen jutott el a tudatomig,és gondolatban homlokon csaptam magam.Charlie szabadságon van.És olyanért keres,amit különben élőben beszélnénk meg.
-Szia,Apa!-szóltam bele.
-Szia,Bella!-mormogta Charlie a telefonba.-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?ah,mindegy is.Este átmehetünk?
-Gyertek csak-feleltem.-De kedves mostohahúgomat ne hozzátok,légyszi!
-Nyugodj meg.Leaht akkor sem tudnánk elráncigálni hozzátok,ha az élete múlna rajta-nevette Charlie.Felettébb viccesnek találta a Leah és köztem dúló háborút.Nem hiába csak a mostohatestvérem.Utáljuk egymást,mint a rossz pénzt.Viszont Sethtel,Sue fiával nagyon jó barátok vagyunk a hovatartozásunk ellenére is.-Ellenben Seth biztosan szívesen jönne,hiányolja már a fiaidat.-Na mit mondtam?!
-Meghiszem azt,tegnap egész délután velük volt-forgattam meg a szemem.-Ma nem hinném,hogy jönne,arról panaszkodott,hogy Sam egy újoncot osztott be mellé járőrözésre.Úgyhogy este várlak titeket,most mennem kell.Szia,Apa,puszilom Suet!-Rosszallóan tetem el a telefont,amikor újra csörgött.-Hát ez nem igaz-dünnyögtem.-Swan!
-Ms.Swan,Eloise vagyok,Mr.Cooper asszisztense.Szólni szeretnék,hogy a főnököm még a tárgyalás előtt beszélni akar önnel-közölte a lány.
-Rendben,akkor a főnöke jöjjön az irodámba...mondjuk 10 órára.Viszhall,Eloise!
-Viszhall,Ms.Swan!
Kinyomtam a telefont és Rosalie tágra nyílt szemével találtam magam szembe.-Neked gyereked van?-suttogta.
-Nem is egy-lehelte Alice.-De homályos.Nem látom őket tisztán-nézett rám bánatos szemekkel.
Nem tudtam válaszolni.Mégis mit?Ja,igen,tudjátok,megszültem az unokaöccseiteket és húgotokat???Csak néztem rájuk szótlanul.Aztán Alice szem elhomályosodott.Vagy egy percig meredt a semmibe.Mikor megszólalt,azt hittem,menten agyvérzést kapok.

2.fejezet

-Bella-ölelt át Alice,és arcát a mellkasomba fúrt.Ha tudna,már biztosan sírna.-Úgy hiányoztál,Bella!
-Te is nekem-adtam puszit a feje búbjára.Annyira,de annyira örültem,hogy itt vannak.Még Rosalie-nak is!Csak Ő ne legyen itt,mert attól viszont kikészülök.Nem akarom látni,ahogy lenéz!Nem akarom,hogy itt legyen Ő is!
-Nincs itt,nyugodj meg,mert az érzéseid újfent idegtépőek-tette a vállamra a kezét Jasper néhány nyugalomhullámmal megajándékozva.egy pillanatra megdöbbentem a közelségén.Sosem volt semmilyen testi kontaktus köztünk,mert nem elég erős az önuralma.Most meg minden gond nélkül vigasztal.Jasper kicsit felnevetett.-Sokkal jobb már az önuralmam,olyan mint Alice-é.
Megnyugodtam annyira,amennyire ilyen helyzetben lehetséges.Ellenben Alice elkezdett hüppögni,és még szorosabban ölelt.
-Alice,kicsim,még szükségem van a bordámra-simogattam meg a hátát.-Engedj szépen el,Alice!
Hát igen,a beszéd stílusom egy kissé megváltozott a gyerekek mellett.Alice szerencsére elengedett,mielőtt eltöri valamelyik csontom.
-Honnan...tudtad,h-hogy...itt vagyhunk?-szipogta a kis Törpilla.-Gyere!-Behúzott a házba,én pedig engedelmesen lépkedtem utána.-Nah,válaszolj már!
-Ellenőrzöm,hogy igaz-e a hír,miszerint beköltöztek a házba-magyaráztam.
-És hol dolgozol,ahol ez a munkád kosztümben?-nevetett fel mögöttem a nagy mackó.
-Alpolgármester vagyok-vigyorogtam vissza megdöbbent képén.-Úgyhogy az ilyen dolgokról biztosat kell tudnom...Mind...visszajöttök?
A torkom újra kiszáradt,és beharaptam az alsó ajkam,amíg vártam,hogy válaszoljon valaki.Elég kínos volt az negyed perc.
-Csak mi öten-fonta keresztbe a karjait a melle előtt Rosalie.Pont olyan ellenséges volt,mint régen is.
Öten?Ők négyen és...Ő?
-Öten,mint...-puhatolóztam rekedten.

Ne öljetek meg az ismételt függővégért:O

1.fejezet

-Fiúk,az istenért,viselkedjetek már!-masszíroztam meg a halántékom.Kisváros,de olyan dugó tud lenni,hogy az már hihetetlen.-Nem szólok még egyszer!
Hátrafordultam az ikrekhez,és szúrósan néztem rájuk,amíg el nem nyugodtak.Csak William és Peter nyüzsgött,Angel természetéhez híven nagyon nyugodt volt.Ezért hívtuk Angelnek.A sor megindult egy kicsit,majd rendes tempóra kapcsolt.Lekanyarodtam az óvodához,és beálltam egy üres helyre.Kiszállítottam a kicsiket,és Petert még időben kaptam el,mielőtt beletrappol egy nagy,sáros pocsolyába.Nem kell ma reggelre még egy öltöztetés!
-Szia,Bella!-mosolygott rám Lauren.
Visszamosolyogtam.Lauren volt az új óvónő-szerencsétlen gyerekek.Mikortól a Harvardon tanultam,elkezdett kedves lenni velem,amióta meg a hivatalban dolgozom,próbál öri-barizni.De inkább,mint az irigykedését hallgatni "édi" orrhangján.
-Szia,Lauren!Sok szerencsét,már az autóban nyüzsögtek-sóhajtottam.Puszit adtam mind3 lurkómnak a fejére,és ott hagytam őket Laurennel.Padlógázzal hajtottam a hivatal épületéhez,mert késésben voltam.Leparkoltam a helyemre,és az anyósülésre dobtam a levetett blézerem.Felsiettem az irodámba,és lehuppanva a székembe vettem pár mély levegőt.Kopogtak,majd a polgármester dugta be a fejét.
-Jó reggelt,Scott!-álltam fel.
-Bella!-fogott velem kezet.
-Mi járatban nálam?Segíthetek valamit Önnek?
-Ami azt illeti....igen...Tudom,hogy ez téged személyesen érint,de...Kaptunk egy hírt,hogy a Cullen rezidenciába beköltöztek,és mint mindig,le kéne ellenőrizni....Csak szerettem volna,ha tőlem tudod meg,Bella.
-Köszönöm,Scott!Ez kedves Öntől-száradt ki a torkom.-Akkor én...megyek is.-Kézbe vettem a táskám,és csak abban reménykedtem,hogy nem Ő az.Bármelyikük,csak ne Ő.Azt nem bírnám ki különben.
Visszaszálltam az autómba,és indítottam.Szerencsére sikerült olyan állapotban maradnom,hogy tudjak vezetni,és uraljam az arcizmaim.Hamarabb elértem a nagy házat,mint amilyen hosszú útra emlékeztem.De hát egy Audi gyorsabb a régi Chevy-furgonnál.2 kocsi parkolta ház előtt.Egy BMW és egy Honda.Leállítottam a motort,és abban a pillanatban láttam is nyílni a bejárati ajtót.Nagy levegőt vettem,majd kiszálltam a sötétített üveges rejtekemből.A burkolókőn hangosan kopogott a cipőm sarka,ahogy elsétáltam a verandáig.Már vártak ott rám.
-Sziasztok-köszöntem elhaló hanggal.