Békés Boldog Karácsonyt!

Kedves Olvasóim és Erre-járók!

Miközben kutakodtam,egy igazán kis rövidke,de szerintem annál lényegre törőbb idézetet fedeztem fel.Ezt szeretném most megosztani veletek: "Talán ünnepet nem is vehetsz a boltban,mert az ünnep inkább benned,legbelül van."
Tudom,nem sok egy írótól ennyit adni számotokra Karácsonyra,de úgy érzem,sokszor nem is kell több.Néhány egyszerű,de nagy jelentőséggel bíró szó néha többet ér egy regénnyi,de értelmetlen fecsegésnél.
Ez úton szeretnék Mindannyiotoknak Békés Boldog Karácsonyt kívánni!
És ne feledjétek, "egy ajándék éppen annyit ér,amennyi szeretettel kiválasztották".

Ezeregy ölelés és puszi:
Nikki

Fontos hír

Fontos hír a főoldalon!

12.fejezet

Jujj,remélem kapok komikat.Meg hogy nem nyírtok ki a...khm...függővégért...
Mikor bevezettem a hsz-t 9-en voltatok,most meg 12-en,köszönöm Nektek!Ez jól esik!:P
Nem is pofázom tovább és bocsika a késésért!pux:Đ

Még épp csak világosodott odakint,ahogy a Nap első sugara félhomályba vont minket.De a mi látási viszonyainkat egyáltalán nem nehezítette vagy könnyítette meg.Egyszerűen csak bámultuk a másikat,miközben a muatóujjam köröket rótt Edward mellkasán.Még az előbb történtek hatása alatt álltam.Annyira jó...nem,nem is ez a legjobb szó rá...káprázatos...vagyis nincs is olyan eléggé beszédes kifejezés,hogy milyen volt újra érezni őt,ahogy ölel,csókol,becéző szavakat mormol...Nagyon hiányzott.
És akkor,mintha egy hegy repült volna nekem,fejbe vágott.Miért hiányzott ez?Miért nem érezhettem hosszú ideje?Mert elhagyott.Mert nem kellettem neki.Mert már nem szeret!
Igen,valóban így VOLT.De már nincs.Hisz megmondta.Hazudott,mikor elmentek.Még mindig,örökké belém szerelmes.Az utóbbi egymástól távol töltött évek csak egy nagyon hülye döntése következményei voltak,nem a valós érzelmeié.
És te mégis mióta dőlsz be egy ilyen szövegnek Isabella Marie Swan,diplomás édesanya a városi vezetőségből?!Csak én lehetek ekkora címeres ökör!Hisz nem tökéletes színészek?Hisz nem tökéletes hazudozók a vámpírok?Hisz nem megjátszásból áll az emberek közti életük?Én eszetlen,féleszű,gyengeelméjű,gyagyás,gyogyós,dilis,lökött,buggyant,dinka,lüke,flúgos, eszelős,elmebajos,őrült,idióta,golyós,elmebeteg,elmeháborodott,tébolyult,zavarodott, ütődött,bolond,tökkelütött,hibbant,dilinyós,félnótás,gyagya,bugyuta, eszement,zizi,agyalágyult, esztelen,zakkant,buta,tökfej,értetlen,barom,nagyon hülye tyúk!
A takarót magamra csavarva felültem,mire az Adonisz is azonnal reagált.
-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...komolyan.Te most ennyire hülyének nézel?Mert én magamat igen!"Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség."De most tényleg?Hogy is hihetek neked?Pont NEKED?
-Bella,mi bajod lett hirtelen?-rázta értetlenül a fejét.
Ne játszd a teljesen összezavarodottat,Edward Cullen!Gondolhattál volna rá,hogy így fogok reagálni!Vagy te őszintén ENNYIRE féleszű tyúknak tartasz?Egyszer már eljátszottad ezt a lapodat,most nem fogod!
-Én komolyan nem tudlak követni-ült fel velem szemben.
Felpattantam.-Te barom!Hát nem érted?Komolyan nem veszed észre magad?-kiabáltam.-Elhagytál,miután megkaptál!Én nem vagyok egy olcsó kis szajha,akivel kényed-kedved szerint játszadozol!Párszor megdugsz,aztán pá,kislány?!Csak felejts el minket örökre és hagyjál békén!

12.fejezet részlet

Mivel meg is van a 3 komi,aminek nagyon örülök :) ,hoztam egy kis ízelítőt!Kaphattok még ha szeretnétek,tudjátok mi a dolgotok :)

-Mi jár a fejedben?-kérdezte Edward,és felkönyökölt,hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
-Én...Édes istenem,hogy mekkora egy liba vagyok!-temettem az arcom a kezembe,majd felnéztem.-Amit tettünk.Hiba volt,ezt nem kellett volna,sajnálom!
-De...Bella-nyögte ki kitágult szemekkel.-Ez most...Te most azt akarod mondani,hogy...
-Nézd,mi nem lehetünk egy pár...

11.fejezet

Na azért össze tudjátok hozni azokat a fránya komikat :) Nem is húzom tovább aszót,jó olvasást!

Mielőtt a farkasok ideértek volna,Cullenék távoztak.Nem véletlenül.Jacob,Seth,Paul és Jared így is tök hülye volt a szaguktól.Miután elvitték a kicsiket,folytattam a munkám.Éjjel 11-kor indultam útnak a sötét éjszakában az erdőben futva.Először elejtettem pár őzet és egy medvét.Után pedig a nagyváros felé fordultam.Hamar odaértem Seattle határához,és sötét helyeken közelítettem meg a legközelebbi kórházat.Egy hátsó ajtón mentem be,és lopóztam végig az alagsori lépcsőhöz,hogy hozzáférjek a vérkészletükhöz.
Az egyenes folyosó ajtaja nyílt és egy papírjaiba mélyedt fehér köpenyes doki lépett rajta ki.Csak az,és az az ajtó volt,amelyiken bejöttem.Gyors átgondolás után felugrottam a plafonra,más lehetőség híján.Szerencsére az orvos nem vett észre.Besurrantam az apró terembe,ahonnét több ajtó is nyílt,mindegyik elektronikus zárral rendelkezett.3 éves tapasztalattal feltörtem a Vértároló feliratos ajtó zárát.Majd több tucat vért pakoltam egy hűtőtáskába,ami félre volt dobva.
Fél 3-kor betettem őket a pincei hűtőbe.Halottam valami neszezést fentről,de nem tudtam,mi az.Megfordultam,hogy felmenjek,de beleütköztem valakibe.
Felsikkantottam,mire a keze a számra csúszott.
-Nyugi,csak én vagyok,Bella-mormolta.
-Jesszus,a frászt hozod rám,te...!Mégis mit keresel itt?-léptem hátrébb.
Kikerültem,majd felfutottam a konyhába.Követett.
-Téged-felelte tök egyszerűen.Megpördültem a tengelyem körül.Mit akar már megint?
-Mégis miért?Egész nap itt voltál.Talán valamire még kíváncsi vagy?
Közelebb lépett,és nem hagyott menekülési útvonalat.Ebből még nagy baj lesz,nagyon nagy baj.
-Rád vagyok kíváncsi...
-Edward-hebegtem.
-Kérlek,Bella,ne...Létem legnagyobb hibája volt,hogy elhagytalak.Nem akarlak tovább tőlem távol tudni.Szeretlek,Bella,mindennél jobban szeretlek!A világ legnagyobb hazugsága volt mikor azt mondtam,nem vagy elég jó nekem.Még hogy téged ne szeresselek!Lehetetlenség.
A végét már csak suttogta,miközben egyre jobban közelített.Tenyerébe fogta az arcom,majd lassan,puhatolózva megcsókolt.Próbáltam ellenállni.Éreztem puha,mézédes csókját,de nem hagytam magam.Nem,én nem vagyok egy olcsó kis ribanc,akivel kénye-kedve szerint játszik egy kicsit,majd eldob!
Nem csókoltam vissza,és ezt ő is észre vette.Álltam egyhelyben,és figyeltem,ahogy keserves mosollyal az arcán elhúzódik.Az önuralmam a legvékonyabb hajszálon függött tovább,ahogy belenéztem örvénylő,fekete szemeibe,amiben annyi érzelem váltakozott.Utoljára egy puszit nyomott a homlokomra,majd elindult kifelé.Utána néztem.A járása lassú,lemondó volt.Mintha meghalt volna benne valami.Még visszanézett rám,mielőtt eltűnt volna a látóteremből.
Ez volt az a pillanat,mikor leszartam,mi lesz később.
Utána száguldottam,és hevesen megcsókoltam.Először csak ő állt ott,mint a faszent,majd a kezeit körém kulcsolta,és visszacsókolt.Nyelve kutakodva utat tört magának a számban.
Jó volt.Ennyi hosszú év után jó volt újra őt ölelni és csókolni.Annyira nagyon hiányzott.Annyira de nagyon,hogy az már beteges.
Miközben nyelvünk vad táncot járt egymás szájában,megpróbáltunk felmenni a lépcsőn.Sokáig tartott,mert állandóan megálltunk egymást a korlátnak döntve még közelebb húzni magunkhoz a másikat.Olyan volt,mintha éheznénk,és csak a másik enyhíthetné ezt az éhséget.Nagyon emlékeztetett arra,mikor először szerelmeskedtünk.És mégis.Ez valahogy más volt.Erőteljesebb,vadabb.Érzelmekkel voltam tele.Annyi érzelemmel,hogy az majd' szétszakította a szívem-de jó értelemben.
Még valahol a folyosón elhagytuk a cipőinket és a pulcsikat.A hálószobám ajtaját pedig kis híján kiszakítottam a helyéről,miközben Edward áttért a nyakamra,hogy tudjam,hova megyünk be.Egyik kezemmel Edward hajába túrtam,a másikkal pedig a hátába csimpaszkodtam.Lefektetett az ágyra.Kezét a csípőm köré fonta,majd az egyik végigkúszott a combomon.A térdhajlatomnál megállt,és felhúzta,hogy szinte köré tekeredtem.
Átfordultunk,így én kerültem felülre.Miközben lovagló ülésbe helyezkedtem rajta,levettem a topom és Edward pólóját.Centinkét csókokkal borítottam izmos felsőtestét,majd a nyakát,az arcát.A szája sarkánál megálltam.
-Nem szabadna...-motyogtam bele a bőrébe.
-Tudom-Odahúzott egy csókra,és maga alá gördített.

10.fejezet

Hát,a mai rész elég rövid lett,de úgy hiszem,tartalmasságban pótolja a hiányzó hosszt.Nem is szaporítom tovább a szót!Jó olvasást hozzá,és kérném a komikat!pux:Đ

-A kicsi...
-A nevem Annabeth Carly,de mindenki Angelnek hív-javította ki a lányom Jaspert.
-Akkor Angel,szóval...érző?-Jasper zavarodott pillantást vetett rám.Bólintottam egy aprót.-Hogy lehet ez?
-Apja,anyja tehetséges,találd ki-vontam vállat.
-Ezért tudsz velem gondolatban kommunikálni?-kérdezte Edward.Megint bólintottam.-Hogy?
-Eltolom magamtól a pajzsomat,így olyankor a te képességed is éppúgy hat rám,mint bárki másé.
-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...Mikor elmentetek,7 hetes terhes voltam,aznap tudtam meg.Gyakorlatilag a kicsik a saját vámpírgénjükkel engem is átváltoztattak.Mielőtt megkérded,nem vagyok orvos,Carlisle,nem tudom-előztem meg egy újabb kérdését,ami egy újabb bonyolult Hogyan?-t tartalmazott volna.
-Hiányoztál,Bella drágám-mosolyodott el Esme anyaian.
-Mindent össze vetve ti is nekem-nyeltem vissza néhány könnycseppet mosolygás közben.
-Vársz még valakit?-kérdezte Rosalie,mikor megszólalt a csengő.
-Tudtommal nem-álltam fel.Kisétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.-Clara,Alex!Mit kerestek itt?
-Heló,szépségem!-köszönt Alex.-Segítened kell.
-Nem hinném,hogy neked bármit is kell,csak szeretnénk,ha segítenél-vette át a szót Clara.
-Mondjad,Clara,gyertek be-álltam félre az ajtóból.-Miről lenne szó?
-Arról,hogy ehhez hülyék vagyunk-nevetett fel.-Oh,heló.Ugye nem zavarunk?-kapkodta a tekintetét köztünk.
-Csókolom,Clara néni-köszönt a kislányom.
-Csak mondjad-nyitottam ki a a dolgozó ajtaját.
-Szóval,kislány,a Gralfalston-üggyel van némi problémánk-bökte ki Alex,és a zakója alól a kezembe nyomott egy aktát.
-Milyen probléma?
-Pont ez az,fogalmunk sincs-Értetlenül néztem rájuk.-Te végeztél a Harvardon,mondd meg te.Valami nem stimmel,de nem tudjuk,mi.
-Hát ez isteni-horkantam fel.-Mondd,Alex,egyáltalán van valami haszna a jogi diplomádnak?Mert én még nem találkoztam vele.
-Persze hogy van,több csaj-vigyorgott sármosan.
-Hím-ringyó-motyogta Clara.Nyilván úgy szánta,hogy senki ne hallja,így alig bírtam elfojtani a nevetésem.
-Na jó,megnézem később.Most tűnés,van más dolgom is.
-Hé,ez a Walter-akta?A szöszi modell,aki megölte a férjecskéjét az örökségért.
-Tedd le és tűnés!-kólintottam fejbe a mappával.
-Csak előbb mondd meg,mi köze az alpolgármesternőnek Samantha Walterhez?
-Én leszek a védőügyvédje.Most már tényleg spuri van,ember!-tessékeltem ki az ajtón.-Szia,Clara!
-Szia,Isabella!Akkor hétfőn találkozunk bent-szálltak be Alex kocsijába.
Becsuktam az ajtót,és mély lélegzetet véve visszamentem a nappaliba.
-Szóval-kezdte Alice.-Félvér vagy,3 gyerekes anyuka,a Harvardon végeztél,alpolgármesterként dolgozol,de közben ugyanúgy vállalsz ügyeket a bíróságon,a vérfarkasok a barátaid és rengeteg pénzzel rendelkezel.
-Kihagytad,hogy a Parker Vállalat legfőbb részvényese vagyok,van 2 mostohatesóm és Renée-éknél született egy féltestvérem-tettem hozzá.-Amúgy stimmel minden.

10.fejezet részlet

Mivel meg van a 3 komi,aminek nagyon örülök,de csak hétvégén lesz friss,hoztam nektek egy kis ízelítőt!Remélem örültök neki!Jó olvasást!pux:Đ

-Valaki beavatna bennünket is végre?-kérdezte Esme egy kicsit türelmetlenül,miközben az ölébe vette a nyűgösködő Sophie-t.
-Az ikrek az Edwarddal közös gyerekeink-feleltem végül.-Félvámpírok,ahogy én is.
-Hogy mi?-csúszott ki Carlisle száján.-Már megbocsáss,Bella,de...Hát ilyenről még sosem hallottam.Ez hogy történhetett?
-Carlisle,egy ideje már házas vagy,szerintem nem kell elmagyarázni,hogy lesz a gyerek-vigyorgott Emmett.Rosalie tarkón vágta,de csak úgy csattant.Felnevettem.
-Semmit nem változtatok...

9.fejezet

Itt az új fejezet!Kérnék komikat,ugyanis 3 alatt NEM LESZ FRISS!Nem akartam erre jutni,de túl lusták vagytok/akinek nem inge,nem veszi magára!/Szóval a hsz.határ 3.Ha valakit érdekelnek róla a bővebb infók itt megtalálja.pux.Đ

Amíg a kicsiket leültettem ebédelni,Edward haza ment a testvéreihez.Lehet,hogy ők is átjönnek,bár bevallom,rohadtul nincs kedvem hozzá,ugyanis egy csomó munkám van.
-Anyuci?-szólalt meg lányom,amíg leszedtem az asztalt.-Edward most már mindig itt lesz,ugye?
-Nem tudom,Angel.Fogalmam sincs mi lesz később-pakoltam be a mosogatóba.-Ki akarja,hogy olvassak mesét lefekvés előtt?
-Én,én,én!-sikoltoztak mindhárman.
Felmentünk a szobába,és mindannyian átbújtak a pizsamájukba.Betakargattam őket,majd elővettem a kedvenc könyvüket.Talán a feléig értem,mire aludtak is.Mindegyiküknek adtam egy puszit a homlokára,és visszamentem a konyhába.Elpakoltam a maradékot a hűtőbe,aztán beindítottam a mosogatógépet.Visszamentem a kicsikhez és csendesen rendet raktam,mielőtt valaki pofára esik a játékokban.Majd meglátogattam a fürdőmet.Levetkőztem,aztán vagy fél órán át áztattam magam egy kád forró vízben.Már most elegem volt a mai napból,aztán még a fele előttem áll.OMG!
Letöröltem a párát a tükörről,ahogy elé álltam.Ugyan nem voltam annyira sápadt,mint az igazi vámpírok,de még így is fehérebb lettem,mint voltam emberként.A hajam még mindig hosszú gesztenyebarna.A szemem pedig csokibarna,de kerültek bele apró,emberi szemmel alig érzékelhető csíkok.Általában arany színűek,de mivel már régen vadásztam,ezért most feketén elvegyültek.
Felvettem egy csőfarmert egy elől gombokkal díszített,sztreccs pamuttoppal és balerinacipővel.A hajamat pedig copfba fogtam.Majd a nappaliból nyíló dolgozószobámban leültem dolgozni.El nem hiszem,hogy ezekhez is csak én értek?!Minden szart nekem kell csinálnom,mert ők ezt nem tudják!Hülye,kisvárosi barmok!Annyira legem van belőlük sokszor!
~~~~~~
3 óra múlva a munkám felével készen,Angelt a karjaimban cipelve,Petert és Williamet pedig a TV előtt mesét nézve tudva hívtam fel Jacobot,mikor csengettek.
-Hé,ember,felkeltettél-morgott bele a telefonba.
-Neked is szép napot,Jacob-nevettem bele,miközben a bejárati ajtó felé tartottam.
-Azta,Bella Swannak eszébe jutott a legjobb barátja!Történelmi esemény,emberek!
-Visszamész ám...-nyeltem el a szót,amíg szélesre tártam az ajtót,és szembe néztem a teljes Cullen családdal.Igen,teljes.Még Esme és Carlisle is előkerült!-Sziasztok!
-Mi van?-kérdezte Jake tök zavarodott hangon.
-Nem neked,te IQ-mondtam a telefonba,miközben próbáltam elkapni a száguldó Williamet.-Te itt maradsz,ti gyertek be,te pedig Jake,éjjelre bébiszitterkednek kéne!
-Mi az ember,sikerült végre rávenni egy randira?!És nem én vagyok a szerencsés?-hitetlenkedett a vonal túlsó végén.Még így is magam előtt láttam a 32 fogas vakító vigyorát.Emmett 2,esküszöm!
-Ja,randim van néhány vérbankkal-mosolyodtam el,és becsuktam az ajtót a Cullen klán után.-Szerintem te meg Emmett isteni haverok lennétek,ha félre tennétek a vámpír-vérfarkas ellenségeskedést,Jacob!Szóval ráérsz?
-Muszáj most?-nyafogott.
Közben állal intettem a többieknek,hogy merre menjenek,amíg rábukkantunk a nappalira a Scooby Doo-t néző Peterrel a kanapén kiterülve.William és Alice felváltva pattogtak körülöttem,mint a nikkelbolhák.Esme és a többiek nagyon-nagyon elgondolkodva lestek engem és a kicsiket,míg Edward szerintem nem tudta,melyik gyerekhez menjen oda előbb.Végül Angel megoldotta ezt a problémát,nagy valószínűséggel megérezte apja tépelődését.Karjaival felé nyújtózkodott.Edward hülyén lesett ránk.Vedd már át a lányod,Edward,kérlek!
-Fontos lenne,Jake,kérlek.Régen vadásztam és kifogyott a vérkészletünk is.Seattle-be kell mennem és még van egy csomó munkám is.Charlie-ra nem merem őket hagyni,te is jól tudod,Seth pedig járőrözik tudtommal.
-Basszus,Bella,az egész falka járőrözik.Cullenék itt vannak,az újoncoknak ez tök ismeretlen helyzet.
-Na mert te aztán marha sokszor találkoztál velük,ember.Már rég a világ túl felén jártak,mikor átváltoztál-horkantam fel.-Kérlek,Jacob,a keresztapjuk vagy-vetettem be az utolsó kártyámat.Ettől nem hogy azonnal beleegyezik,de vissza se akarja sokszor adni őket.
-Figyelj,akkor...Este,mondjuk fél 7-re ott vagyunk értük.Le hozzuk őket La Pushba,aztán csak holnap est kapod vissza a gyerekeidet.Oké?
-Oké.Imádlak,puszika-tettem le.-Sziasztok,bocsi a telefonálásért,de biztos vagyok benne,hogy hallottátok,úgyhogy magyarázkodnom már nem kell.Üljetek le,te meg ne így tartsd,Edward!A lányod,nem pedig törékeny tojás.
-Anyucííí!-pattogott körülöttem William.-Kik ezek?Mármint Edwardot felismerem,de a többiek?Őt meg...őt már láttam-mutatott Jasperre,majd Emmett-re.
-Edward családja,csillagom-csókoltam homlokon.
-Oh...Jacobbal alszunk ma?Ugye,mami,kérlek!Billy bácsi annyira finom sült halat szokott csinálni...Holnap is ott leszünk?
-Igen,kicsim,értetek jönnek este.
Elvigyorodott,majd kézen fogta Petert,és Angelre nézett.-Menjünk játszani!
Angel megrázta apró fejét.A világos loknijai körbelengték arcát.-Én most nem szeretnék,bátyó.Itt jó-dőlt Edward mellkasára.William vállat vont,majd futni kezdett a lépcső felé.Petert váratlanul érte a hirtelen sebesség,így megbotlott a saját lábában.Mielőtt orra buktak volna mindketten,elkaptam őket.
-Óvatosan,kincsem...Hát ez nem igaz-ráztam a fejem.
Mire végigmondtam volna,már az étkezőből lehetett hallani a lépéseiket.
-Gyerekek-vont vállat Edward.-Mindig rohangálnak.
-Én nem szoktam-felelte Angel csendesen.
-Persze,hogy nem.Te egy kis angyal vagy-pusziltam homlokon,miközben vészesen közel kerültem Edward szájához is.Oké,csak nyugi.Köztetek a lányotok,és körülöttetek az egész család.Nem lesz itt baj.Nem ám-mondogattam magamban,amíg végre tényleg sikerült leültetnem a családot.
Egy jó hosszú,kínos csend következett,amit aztán Jasper tört meg,miközben a szemét a lányomon tartotta.

Kérdés-válasz projekt!

Sziasztok,Drágáim!
Bevezetek egy új dolgot.Chatbe vagy bármelyik oldin hsz-ben írt kérdéseitekre minden szerdán (ha aznap valamilyen oknál fogva nem kerülök gépközelbe,automatikusan egy következő nap) válaszolni fogok egy bejegyzésben a főoldalon.Szóval remélem ezzel kicsit fellendítem a komi-számokat XD
Várom a kérdéseiteket,hogy válaszolhassak!
pux:Đ

8.fejezet

Tudom,hogy rég volt friss,de remélem azért sikerül kárpótolnom benneteket ezzel a fejezettel.A vége nem lett sztem durva,bár bizonyára lesznek olyan dolgok,amiktől a falra másztok XD Remélem kapok komikat!Jó lenne,ha 9 olvasóból nem csak 2 írnának :/ Na nem szaporítom tovább a szót.pux:Đ


-Van még?-kérdezte William megint.
-Sajnálom,kincsem,ez volt az utolsó.Egy,elfogyott.Kettő,nem fogsz különben ebédelni-emeltem le a konyhapultról,majd utána Petert és Angelt is.-Srácok!
Szóltam rájuk,ahogy teljes sebességgel elkezdtek futni.Hála a jó istennek,hogy még nem fejlődtek ki teljesen a vámpírképességeik!Utánuk mentem.Felkísértem őket a szobájukba,ahol játszani kezdtek.Egy kicsit elnéztem őket,de eszembe jutott,hogy az apjuk odalent vár magyarázatra.Mély levegőt vettem.Ez hosszú nap lesz!
Egy lajhár is megirigyelhette volna a tempómat,ahogy sétáltam lefelé a lépcsőn.Az aljában a korlátnak dőlve állt,és engem figyelt.Ha még tudnék,tuti fülig vörösödnék.Annyira...szívdöglesztő volt.Nincs rá jobb szavam.Ahogy ott állt,karjai összefonva izmos mellkasa előtt,amit csak egy világos szürke póló takart.Az arca elgondolkodó,miközben nézett,a homlokán pár apró ránc,mintha csak belevésték volna abba a márványba,amire a bőre emlékeztet.És sajnos emlékeztem,milyen érinteni azt.Hideg,mint a jég.És mégis,a másik bőre felforrósodik tőle,mintha csak máglyára küldtek volna.Selymes és tökéletes.Annyira nagyon emlékeztem rá,miközben tudtam,hogy nem szabad.
-Jó újra látni-suttogta,ahogy elé értem.
-Ne mondd ezt,Edward!-ráztam meg a fejem.Keményen küzdöttem a kísértés ellen,hogy átkaroljam,és megcsókoljam.
-Miért?
-Most komolyan-nevettem el magam keserűen.-A húgod,az egész családod veled együtt azt hitte,megcsaltalak.Hogy egy másik férfitól vannak gyerekeim...Ez után nem mondhatod nekem azt,hogy "Jó újra látni",Edward!
-Miért...Miért nem szóltál akkor,hogy terhes vagy?Miért nem szóltál,hogy gyerekeink lesznek,Bella?!Azt hiszem,ennyi jogom azért van-csattant fel.
-Azt mondtad,nem szeretsz!Épp közölted velem,hogy nem vagyok elég jó neked-feleltem élesen.-Te mégis mit tettél volna a helyemben?Nem akartam,hogy csak ezért maradj,miközben egy másik nőért epekedsz!
-Ez badarság,Be...
-Nem!Nem vagyok hülye,Edward,bármennyire is próbálsz annak beállítani még a saját szememben is.Szerinted nem voltam tisztában a helyzetemmel?Egyedül maradni egy vámpír gyerekével a méhemben?...Terhes voltam,de nem idióta!Se nem egy liba,aki a várandóságával próbál megtartani.
-Nem ez lett volna a helyzet.Elfogadtam volna,hogy segítségre van szükséged!-tiltakozott hevesen.
-Nem,Edward,pontosan nem ez lett volna-üvöltöttem a képébe.Majd egy kicsit halkabban folytattam.-Mi volt most is az első reakciótok,mikor megtudtátok,mennyi idősek a kicsik?Na mi?
-Hogy megcsaltál-mormolta,és elkapta a pillantását rólam.
-Pontosan.Akkor is ezt gondoltátok volna-dőltem az étkező hosszú asztalának.
-De most is tudjuk,hogy ez nem igaz.Akkor is megtudtuk volna!
-És mégis mikor?Az isten szerelmére,még jó 7 hónapom volt!Szerinted milyen érzés lett volna veletek lenni,miközben mindannyian azt hiszitek,egy olcsó kis kurva vagyok?!...Nekem erre egyáltalán nem volt szükségem,Edward.És tessék.Jobb vagyok,mint új koromban.A kicsik egészségesek és gyönyörűek,okosak,tehetségesek!
-Szóval jobb nekik az apjuk nélkül?-kérdezte végül,de kijelentésnek hangzott inkább.Az elsötétedett szemét az enyémbe fúrta.
-Nem ezt mondtam,te hülye barom!-csattantam fel.Kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Hülye barom?
-Igen,egy hülye,idióta,eszetlen barom vagy,aki képtelen felnőtt módjára viselkedni,mikor is pedig vagy 110 éves.Mindenbe belekötsz,semmi nem jó úgy,ahogy van,megjelensz valahol és feje tetejére állítod mások életét!Gyakorlatilag gyerek vagy még!-soroltam fújtatva.
-A gyerekek is szokták ezt csinálni?-lépett közelebb.
-Mit?
-Ezt-szorított az asztalhoz,ahogy letenyerelt rá két oldalamról.Az arca az enyémhez közelített,éreztem magamon a lélegzetét.Az önuralmam cérnaszála pengeélen táncolt,míg felemeltem a kezem.A mellkasának támasztottam,majd egy aprócska erőkifejtést gyakoroltam rá,és eltoltam.
-Ezt ne csináld többet!-erőltettem a hangomra hűvösséget,és kicsusszantam a karjaiból.
Pár perc kínos csend után mély levegőt vett.
-Sajnálom.Elvesztettem az eszem-motyogta megmasszírozva az orrnyergét.
-Inkább csak leköltözött a lábad közé-mormoltam.Reméltem hogy nem hallja meg,de tényleg csak reménykedés lett belőle.Csodálkozva rám nézett.
-Te tényleg nagyon megváltoztál-jelentette ki.
Vállat vontam.A konyhába mentem,és előpakoltam a főzéshez az alapanyagokat.Tepsiben sült egyben fasírozott és hasábkrumpli lesz,gyümölcslevessel.
-Akkor mesélj nekem.Mindent tudni akarok,hogy mi történt,miután...-elharapta a mondatot.Kibámultam a fenyvesekre.
-Miután ott hagytál,eltévedtem az erdőben.Sam Uley talált rám,egy la pushi srác.Már a fél város engem keresett...Mikor a doki megnézett,akkor mondtam el Charlie-nak,hogy terhes vagyok,és hogy ti nem tudtok róla.Gyakorlatilag félájult voltam,így csak később jöttem rá,hogy szinte mindenki hallotta,aki a kutatásomra indult...Eltávolodtam a többiektől.Ők ezt betudták a történteknek.Elvégre elmentetek,én meg várandós tini voltam.Sok a hormon...Folyton hánytam,sokáig kevés kaja volt,ami bennem maradt...És rászoktam az erdőre.Szerettem ott lenni,és valahogy már nem tévedtem el,az esetlenségemről nem is beszélve.Egyszerűen kámforrá vált-elmosolyodtam az emlékekre.-A hosszú sétáimkor gyakran mentem le La Pushig.Akkor találkoztam újra Jacobbal.Gyerekkoromból ismertem a nővéreit...Aztán egyre jobban összebarátkoztunk,mikor hirtelen eltűnt.Nem volt hajlandó fogadni,a telefonban letagadtatta magát...Megembereltem magam,és beállítottam hozzá...Kanyargós úton,de végül is a titoktartási parancs megszegése nélkül megtudtam,hogy ő vérfarkas.
-Hogy micsoda?Te egy vérfarkassal barátkoztál,miközben...
-Kuss!Most én beszélek...Héj,te kértél rá!...Szóval egy érdekes kapcsolat alakult ki közöttünk.Elvégre a farkasfalka nem örült neki túlságosan,hogy velük lógom,mikor is egy vámpír gyerekét hordom a szívem alatt.És én is épp azzá válok...Az érzékszerveim felerősödtek,gyorsabb és ügyesebb lettem.A testhőmérsékletem lecsökkent,kevésbé sebezhetővé váltam.Pont olyan gyorsan gyógyultam,mint a farkasok...És vért kellett innom...Volt egy időszak,mikor nagyon legyengültem.Jacob eszement ötlete volt,hogy hátha a fajtádra tekintettel esetleg kitörhet a kicsin a szomjúság.Persze ma már tudom,hogy nem csak a kicsik miatt volt rá szükségem,hanem magam miatt is...Nem sokkal szülés előtt szívrohamban meghalt Harry Clearwater,Charlie egyik la pushi barátja.Az ő özvegye volt Sue,akit végül később apám feleségül vett.
Szünetet tartottam,és betettem a sütőbe a tepsit.Edward csendben várta,hogy folytassam.
-Szóval épp az erdőben sétáltam akkor is,mikor rátaláltam a rétünkre.Rám pedig Laurent várt.
-Az a nomád vámpír,akik csatlakozott a Denali-klánhoz Jamesék hármasából?-mordult fel.
-Igen,ő.Bár addigra úgy döntött,hogy nem lesz jó neki a vega-mód.Szívességet teljesített Victoria kisasszonynak.Mielőtt elkapott volna,a falka kapta el őt.Kergették,és már messze voltak,mikor rám törtek a szülési görcsök és elfolyt a magzatvizem.Szóval már majdnem kint volt William,mikor a farkasok visszaértek.Ők segítették világra mindhármukat...William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan-mosolyogtam rá.
-Miért pont Angel?
-Mert olyan,mint egy kis angyal.Nem figyelted?William a te hajadat és az én szemeimet,Peter a te szemeidet és az én hajamat örökölte,míg Angel égkék szemekkel és aranyszőke loknikkal lett megáldva.Nála tisztább szívű lénnyel még nem találkoztál.
-Várható volt.Hiszen ők a te gyerekeid.
-Ahogy a tieid is,Edward.Csak mert mi nem...Attól ők még mindkettőnké.Rendben van?
-Rendben van-mosolygott rám féloldalasan.Én pedig visszamosolyogtam.
-Most pedig,gyere.Légy velük egy kicsit-intettem fejemmel az emelet felé.

7.fejezet

Tudom,hogy az eredeti könyvben nem így van,de én így el tudom képzelni az egészet.De hát mi szokványos a történetben?A szereplők esetleg:P Am tudom,hogy rövid,de most ennyire futotta.Remélem azért kapok pár komit,nagyon örülök az új olvasóknak!pux:Đ

A tükörben láttam,ahogy a sötétkék Volvo,és a grafit szürke Honda mögöttem száguld.Hátranéztem.William arca fájdalmas grimaszba torzult,Angel porcelán bőrén pedig könny folyt végig.
-Peter,ha hazaértünk,segíts a vendégeinknek!Rendben,drágám?-Bólintott.-Will,nyugi,kicsim!
-Ég-hüppögött fel.-Fáj.
-Tudom-motyogtam magam elé.Ismertem a szomjat.Mintha láva folyna végig az ember,estünkben félvér torkán.Százszor,sőt ezerszer rosszabb volt,mint amit mindig hallottam a tüzes vasról.Úgy tűnik,a vámpíroknál erősebbség ebben is megnyilvánul.De ha én nagyon nehezen viselem,akkor mit tehetne egy 3 éves baba?Nincs rosszabb,mint egy anyának látnia a gyermeke szenvedését.Ráadásul Angel is érzi...
Befékeztem a feljáróra,majd Williamet kikaptam a hátsóülésről.A forró könnyei végig folytak az arcán,majd az én bőrömön.Mire Edwardék kikeveredtek az autóikból,szórakoztam egy sort a kulccsal,mire bejutottam a házamba.A konyhában fiamat felültettem a pultra,majd egy újabb ajtónyitás következett.A kezem remegett,és sikerült elejtenem a kulcsot.Mielőtt utána kaphattam volna,egy fehér kar nyúlt érte és kizárta a pince ajtót.Lerohantam az éjsötét helyiségbe.Nem volt szükségem villanyra,tökéletesen láttam így is.Azért vannak előnyei is a hallhatatlanságnak.Bár eddig valahogy csak a hátrányait sikerült "kiélveznem".
A szekrénysorba épített hűtőből felkaptam néhány csomagot.Nem számoltam mennyi,csak legyen első dózisnak elég.Közben feltűnt,hogy eléggé megcsappant a készletünk.Nagyszerű,megint mehetek lopni a kórházba éjjel!Szóval kell szereznem egy gyerekfelvigyázót.Aki nagy valószínűséggel Seth,vagy Jake lesz.Azért marha jó,hogy a félvámpír gyerekeimet vérfarkasokra bízom,ha bébicsősz kell hosszabb időre!Azért ennyire defektes is csak én lehetek.A gyerekeim apja vámpír,a keresztszülei meg vérfarkasok.Király!
Szívószálat böktem a vérrel töltött tasakba,majd oda nyújtottam Williamnek.A következőt Angel kaparintotta meg,Peter meg szolidaritásból ivott.Mindhárman mohón kortyolták a vörös nedűt.De legalább jobban voltak.Megkönnyebbülten felsóhajtottam,és a szekrénynek dőltem.
-Ez gyors futam volt-mondta Emmett.Van egy olyan érzésem a 32 fogas vigyorából,hogy ezt viccnek szánta,de valahogy nem tudtam most díjazni.Döbbenten néztem rá.
-Mikor gyereknek lesz gyereke-sóhajtottam fel,ezúttal a fárasztásától.-Emmett,nem vagyok fogékony a vicceidre éppenséggel.
-Nézd el neki,fejre ejtették a szülőszobában-kuncogott Jasper.
-Ti komolyan önmagatokban fárasztóak vagytok-mondta Edward hitetlenkedő fejcsóválás közepette a bátyjainak a számból kivéve a szót.
-Kapunk még?-szólalt meg William átnyújtva az üres tasakot.Fent nem volt több.
-Majd én megyek-pattant le a pultról Peter.Sikeresen megbotlott,alig tudtam utána kapni.-Hoppá!
-Ez rád ütött,Bella!-nevetett Emmett.Csak egy gyilkos pillantást sikerült érte bezsebelnie tőlem.-Na,nem kell megölni,Isabella.
-Ha még egyszer mondasz valamit,szerintem anya kinyír,és most nem képletesen értettem-kacagott fel Angel angyalian.
-Köszönöm,kincsem!-csókoltam homlokon,majd lementem a pincébe,ezúttal villanyt kapcsolva.
-Amúgy ti most kik is vagytok?-tudakolódzott odafent William.Elkuncogtam magam.Kíváncsi vagyok,Edwardnak fel e tűnt,hogy egyforma bronzvörös a hajuk?!Vagy hogy Peter az ő zöld szemeit örökölte?Kinyitottam a hideg dobozt.3 zacskó volt.Felnyögtem.Ma tényleg mehetek a kórházba.Még hozzá Seattle-be.A helyi és a port angelesi vérkészletet múltkor eléggé megcsapoltam,talán hagyni kéne nekik egy kis nyugalmat!
-Őőő,mi anyukád régi barátai vagyunk-nyögte ki Jasper pár pillanat töprengés után.
-Edward az édesapátok-suttogtam William fülébe.Kapott egy puszit az arcára,majd hagytam,hogy az apjuk és a gyerekek maguk oldják meg a dolgot.Kezdj vele valamit Edward,mert esküszöm,hogy többet nem látod őket!
Edward döbbenten fordult felém.Rávigyorogtam.-Ez te...?-Bólogattam.-Hogy?
-Majd később elmondom...Tessék,Angel-adtam nekik az utolsó tasak vért is.-Tűnés!-tátogtam oda az ácsorgó Jasperéknek.-Most!
-Szóval rád mondta nagypapi múltkor,hogy ha szeme elé kerülsz,Seth-tel nyuvasztat ki,amiért itt hagytál minket-töprengett el Peter.-Mire anya leordította a fejét.
-Te ezt hol hallottad?-fagytam le.-Éppenséggel nem aludnia kellett volna a fiatalúrnak?!
Vállat vont.-Csak egy kicsit hallgatóztam.Most mérges vagy?
-Igen,Peter,mérges vagyok.Nem örülök,ha kihallgatod,mit beszélünk nagypapiékkal!
-Ki az a Seth?-kérdezte végül Edward megtörve a hosszúra nyúló csendet.
-A nagybátyánk.Ő legjobb nagybácsi a világon-vigyorgott William.Edward értetlenül nézett rám.Idióta!
-Charlie újraházasodott,és így lett két mostohatesóm,Leah és Seth.Az öcsémmel imádják egymást,ugye William?!
Tudod mit?Ha vársz egy kicsit,amíg elrendezem a gyerekeket,leülünk beszélgetni.Sok mindent hagytál ki az elmúlt években.Edward összezavarodva,de azért bólintott.

6.fejezet

-Sok szerencsét-motyogta Angela.-Ez egy tornádó.
-Alice!-biccentettem felé,mikor mellém szökkent.-Hogy-hogy itt a játszin?
-Családi séta-vont vállat.-És te?
-Kihoztam a gyerekeimet játszani-feleltem kissé élesen.Hülye kérdés!Én mégis mit keresnék a játszótéren,mikor tudja,hogy kisgyerekeim vannak?!Jesszus!Még hogy vámpírész!
-Beszélgethetünk,Bella?-toporgott idegesen.
-Ha nem a drágalátos bátyádról van szó-kötöttem ki.
-Nem,most nem-vágta rá.Húzós...
-Okké-álltam fel kelletlenül.Elkezdtünk sétálni,majd egy fa közelében megálltunk.Alice egy darabig a cipőjét nézegette.
-Mennyi idősek az ikreid?-kérdezte a hajába túrva.
-3 évesek-húztam el a számat.Ezt a közlést nem így terveztem.Oké.Sehogy sem terveztem,de ezt valahogy számításba se vettem volna.-Miért érdekel?
-Me...Megcsaltad a bátyámat?-sütötte le a szemét.
Hogy mi?-Na ezt itt fejeztük be-koccintottam össze a fogsorom mérgesen.Szó szerint Alice arcába sziszegtem.-Nem elég,hogy én még le is fekszem vele,ő közli,hogy nem szeret,és lelép az egész család,itt hagyva egyedül 7 hetes terhesen.Ami csak úgy közlöm,a drágalátos bátyádtól sikerült.Majd 4 év után felbukkantok a semmiből,és te még azzal állsz elő,hogy megcsaltam Edwardot?!...Ne merjetek a közelembe jönni!Soha többé!A gyerekeimet pedig nagyon messziről kerüljétek,mert nem állok jót magamért!És elhiheted.Félvérnek lenni erősebb,mint vámpírnak.
Sarkon fordultam,és elindultam vissza Jessicaékhoz.
-De Bella-mondta Alice kétségbeesetten.
-Nincs "de Bella",Alice-szóltam vissza a vállam felett,mire többen felénk fordultak.
-Mi történt?-érdeklődött Ang.
-Eltiltottam magunk mellől őket.Ha azt hiszi megcsaltam azt az...idiótát,akkor nagyon félre ismertem.Nem akarom,hogy a kicsik közelébe kerüljenek!
-Miért nem hagyod?-kérdezte Jessica.-Mégiscsak az apjuk és a családja.
-Nem,Jessica,elegem van!Cullenék fenekestül forgatták fel az életem,nem kell bele újabb fordulat.
-Bellának igaza van-bólintott Angela.-Ez már sok.
Az ikrek a többi gyerekkel fogócskáztak.Mindenki játszott,aki tudott futni.A lányokkal felnevettünk a látványon.20-on gyerek szaladgált egy elől.Volt köztük egy 2 év körüli,barna szemű szöszi kislány,akit még nem láttam.Biztos Emmették lánya az,Annasophia.Csodálom,hogy Rosalie hagyja játszani a többi gyerekkel.Tényleg hasonlít rá a pici.Tiszta anyja,mondhatni.Ha nem tudnám,hogy nem vér szerinti.
Egyikük,Max elesett.De a többiek pedig miatta estek el.Kitört a zokogás,és a szülők igyekeztek minél előbb lenyugtatni a piciket.Jessicaval meglódultunk.Jess volt olyan téren könnyebb helyzetben,hogy csak egy gyereket kellett keresnie,nekem 3-t.De én az élesebb érzékeimre tudtam hagyatkozni.Szerensére egy helyen voltak,szerencsétlenségre Cullenék mellettük,ráadásul tisztán éreztem Peter vérét.
-Kicsim-térdeltem le a gyerekek mellé.Petert az ölembe húztam.-Shh,kicsim,mutasd,mid fáj?
-Ah kahrohm-sírta Peter.
-Shh-Peter alkarján pár vágás éktelenkedett,de nem voltak mélyek,szerencsére.-Ti rendben vagytok?-néztem Angelékre.
-Persze,mami,csak leültünk-nyugtatott meg William.
A táskámból elővettem az összekészített elsősegélycsomagomat.-Ez egy kicsit csípni fog,kicsim-öntöttem vattára sebtisztítót.Amint a karjához ért,Peter még jobban elkezdett sírni,és a mellkasomba fúrta az arcát.-Shh-adtam puszit barna hajára.Letisztítottam a sebet,és már el is kezdett összeforrni.Azért tettem rá ragtapaszt.-Kész van,kicsikém,semmi baj-mosolyogtam rá.-Holnapra nem is fog látszódni.
-Nézd,mami,az új kislány beverte a fejét-mutatott Angel Sophie-ra.
William felállt a helyéről,és odasétált.Megláttam a vékony vérsugarat a kislány halántékán.Elkaptam Williamet,és a felszabadult ölembe húztam.Már láttam,hogy megérezte a vérszagot-feketedik az írisze.
-William,nyugi!Nem bántod az embereket,tudod!-susogtam a fülébe,és közben szorosan tartottam.William éhesen csillogó obszidián szemeit Sophie-ról rám emelte.
-De szomjas vagyok,mami!-krákogta.
-Megyünk haza,kicsim,otthon kapsz.Ne vegyél levegőt,rendben?!Jobb lesz,William,csak nyugi!
A fiamat szorosan magamhoz ölelve felálltam,a másik vállamra akasztottam a táskám,majd Petert kézen fogtam,míg Angel bátyjába karolt.Gyorsan mentem a kocsi felé,majd Williamet ültettem be először.Amint bekötöttem őket,becsaptam a kocsiajtót.Valaki elkapta az egyik csuklóm.Megfordultam.Jasper,Alice,Edward és Emmett álltak ott.
-Tudunk valamit segíteni?-kérdezte Edward,majd elengedte a kezem.
-Gyertek utánam-hadartam el,és mivel senki nem volt látó közelben,a következő másodpercben a gázpedálra tapostam.

5.fejezet

Nah,a leves kész,a süti sül,én meg dolgozom ÉRTETEK!Itt a friss,Olvasók!



-Sziasztok,csajok!-köszöntem Jessicának és Angelának.Most értem ide az ikrekkel a parkba,a játszira.Már el is szaladtak Kristyvel,Jessica 4 hónappal fiatalabb lányával játszani.Jess reakciója a terhességemre az volt,hogy teherbe ejtetette magát Mike-kal.Úgyhogy érettségi után össze is házasodtak.Azóta született még egy lányuk 3 hónapja,Lisa.Ő most a babakocsiban aludt.
Angela egyre gömbölydedebb volt,2 hónap múlva ad életet Bennel közös kisfiúknak.már neve is van a babának,Christopher.Angela és Ben 1 éve házasodtak össze a főiskola mellett.
-Heló-heló,Bella!-köszöntött Jessica.-Mizújs?
-Van pár-pusziltam őket arcon.-Hogy s mint a kismamáim?
-Azt hiszem,Chris baba fekete öves lesz-panaszkodott Angela.-De amúgy kicsattanok az egészségtől.Még a doki szerint is.
-Bedurrant a mellem pár napja,de amúgy jól vagyok.És te?Hallottam néhány pletykát Cullenékról,és találkoztam Ms.Egoval a boltban.
-A Miss már Mrs-javítottam ki.-Páran visszajöttek.-Szánt szándék nélkül a hangom igencsak jegesre sikeredett.Jess hátrahőkölt.-Bocs,nem akartalak megijeszteni...
-Nem ijesztettél meg!
-Hát persze,hogy nem...Rosalie és Emmett a lányukkal,meg Alice és Jasper visszaköltöztek a házukba.-Leültünk egy padra,és közbe a gyerekeket kísértük figyelemmel.Angela azzal kapcsolatos kérdőn nézett rám,úgyhogy válaszoltam.-Őt nem tudom.Mikor tegnap eljöttem tőlük,akkor ért oda.Hogy marad-e,vagy csak meglátogatta a testvéreit...-nem tudóan széttártam a kezem.
-És elmondtad,hogy...Vannak gyerekeid...-puhatolózott Jess.
-Dehogyis-ráztam a fejem.-Arra már rájöttek,hogy vannak gyerekeim.De hogy mennyi,vagy kitől?Még a nevüket sem tudják,nemhogy azt,hogy a rokonaik...Charlie rendesen kiakadt,mikor elmondtam neki.-Mosolyognom kellett a történteken.
-Azt sejtjük-kacagták egyszerre a lányok.
Furcsa.Bár Jessicának meg nekem már gyerekeink vannak,Angela is anya lesz hamarosan,mégse tudok magunkra másképp gondolni,mint lányokra.Tini barátnőkre.Hisz még csak 21 évesek vagyunk.Most kéne reggelig tartó bulikra járnunk,közben friss diplomásként munkát szerezni,többen összefogni,és egy apró lyukat bérelni nagy városban saját lakásként.Beszerezni egy komolyabb barátot.
Ehelyett némelyikünk már férjnél van,a bulizás helyett gyereket nevelünk,és mindenkinek saját háza van ebbe a parányi,eldugott helyen.Nekem meg Angelának tényleg friss a diplománk,míg Jessnek nincs is.De én levelezőn tanultam csak,és a kicsik alig voltak 1 évesek,már dolgoztam a városházán.És ott is maradtam.Bár akkor még csak tanultam,de szükség volt rám.
Rajtam kívül 2 ügyész van ott.Clara Thompson,aki pár éven belül nyugdíjba megy.És Alex Luthor pedig 38 éves örök agglegény.A városban pedig 5 ügyvéd van,abból 2 Port Angelesben dolgozik:Abigail Stewart,Richard Brett,Blaise Montgomery,Mary-Jane Grey és Tyler Crowley.Az a Tyler,aki majdnem elütött egyszer.Abigail az egyetlen Harvardos rajtam kívül,és 10 évvel idősebb nálam.
Már 1 éve vagyok alpolgármester is.Gondolhatjátok,milyen helyzet van ott,ahol már egy egyetemi hallgatót is megválasztanak polgármester-helyettesnek,mert őt vélik a legalkalmasabbnak.Nehéz az ikrek mellett ennyit dolgozni,de legalább jól keresek.Igaz,enélkül is lenne elég pénzem életem végéig.Vagy inkább létem?
6 hónapos terhes voltam,mikor ötösöm lett a lottón.És nem kevés pénzt kaptam kézhez.A fele a bankban kamatozik,1/4-ből házat és kocsit vettem,meg berendeztem a házamat.A másik negyedéből hozzáteszek a fizetésemhez,meg tőzsdézgetek.Jól élek,nem kétséges.
Angel és Kristy felénk ugráltak,míg a fiúk mérleghintáztak.
-Jessica néni,megnézhetem a kisbabát?-kérdezte Angel.
Jessica mosolyogva bólintott.A térdemre állítottam Angelt a kezénél fogva,így belelátott a babakocsiba.
-Nagyon ari-mondta lányom,majd az ölembe kuporodott.
-Hihetetlen,hogy korukhoz képest milyen okosak és gyorsan tanulnak a gyerekeid,Bella-mondta Angela,közben a pocakját simogatta.Nem feleltem.Mégis mit mondjak?"Jah,még jó,félig vámpírok"?Jesszus,diliházba csuknának!
-Egy szó esik róluk,és fél órán belül megjelennek-szűkült össze Jessica szeme.A park vége felé nézett.-Ha akarsz,még el tudsz menni,mire ideérnének.
-Nem megyek én sehova-mormogtam arra tekintve.-Csak ne akarjon beszélgetni,mert nem állok jót magamért.Angel,kicsim,menj,játsz Kristyvel!
-Oké-mondta Angel,és lemászott az ölemből,de előtte még kaptam tőle egy puszit.
-Különös,hogy a fiúk mennyire ti vagytok,és Angel mégis...Azok az arany fürtök és kék szemek.Tényleg olyan,mint egy angyalka.
-Tudom,Jess.mindhármuk közül ő legkülönlegesebb.Bár már a fiúk is nagy csoda,hogy élnek-feleltem.
-Erős babák voltak-tette a vállamra kezét Angela.-Az a csoda,hogy te túlélted a szülést,orvos nélkül.Bevallom,attól rettegtem,hogy nem bírod ki elsőre a hármasikrek kihordását...Tudod,csodállak.Én még meg se szültem,de már panaszkodok a gyerek miatt.Mentségemre legyen,többnyire gy burokban éltem,nem volt hol megedződnöm.Nem volt olyan kemény gyerekkorom,mint neked...És te meg 3 év alatt egy jajszót se szóltál,pedig egyszerre tanultál és dolgoztál mellettük.Mindezt úgy,hogy az apjuk se volt melletted,és nem vagy 22 éves.Mondom,egyszerűen csodállak!
-Én meg attól rettegtem,hogy Mike nem lesz hajlandó bejönni velem a szülőszobába.Pedig velem legalább ott volt.Te viszont egyedül végig tudtad csinálni!Én csak elismerésemet tudom adni neked...Meg néha babysitterkedést.
-Köszönöm-öleltem meg min2jüket,már amennyire Angela hasa engedte.-Ti vagytok a legjobb barátnőim!
-Fiatal Anyukák Klubja,mi?-kuncogott Jessica.
-Véglis...Szinte egyszerre voltunk terhesek-kuncogtam én is.
Ha az ember jól van,szinte megfeledkezik a környezetéről.Jelen esetemben Cullenékról,hogy minden szavunkat hallhatták.Hogy Ő minden gondolatukat hallhatta.Válogatottnál válogatottabb káromkodások jutottak eszembe miatta,de lenyeltem.Egyszer úgyis el kell majd mondanom neki.A kicsik megérdemlik az apjukat.
-Szia,Bella!-tellegetett Alice már messziről.

4.fejezet

Bellának 2 fia és 1 lánya van.William Anthony Swan,Peter Benjamin Swan és Annabeth Carly Swan,akit Angelnek becéznek.


-Edward ide jön,még ma-suttogta.-Pár percen belül itt van.
-Ne-nekem már mennem kell-hadartam.-Sok dolgom van még.
-Várj-kapta el a kezem Alice,mikor kiléptem a verandára.-Nem maradhatnál még?Annyira rég láttunk,és olyan sok minden történt azóta.
-Nézd,Alice,veletek semmi gondom.Örülök,hogy újra itt vagytok,és bármikor beszélgethetünk még egy kicsit.De Vele nem akarok többé találkozni!-keményedett meg a hangom.-És most,kérlek,engedj el!...Sziasztok!
Még el sem értem a kocsimig,egy sötétkék Volvo hajtott be a bekötőútról.tolattam,és megfordultam,amíg Ő kiszállt vadiúj autójából.Láttam a döbbent arcot utánam fordulni,de nem foglalkoztam vele.Ő elhagy,én meg még legyek Vele udvarias?Ebből aztán nem eszik!
~~~~~~
Kifáradva,de már megnyugodva pakoltam le a házam előtt.Ami jóformán inkább egy villa volt.
-Fáradtnak látszol,mami-jegyezte meg Angel,mikor a karjaimba emeltem.
-Hosszú napom volt,kincsem-pusziltam homlokon lányomat.
Angel a fejét a vállamnak döntötte.Peter és William már az ajtó felé szökdeltek.-Srácok,várjatok!Nem fut el a ház sehova.
Mit sem foglalkozva vele a fiúk versenyt futottak az ajtóig.rosszallóan megforgattam a szemem,és utánuk siettem.William segített előkutatni a kulcsomat,aztán már rohantak is a szobájukba.
-Óvatosan!Le ne essetek a lépcsőn-szóltam utánuk,de későn.Láttam,ahogy Peter megbotlik az egyik fokban és előre borul.Hallottam a puffanást,és hogy felzokog.Vámpírsebességgel átszeltem a folyosót és a hosszú étkezőt.Angel letettem,és leültem a lépcsőre.-Peter,kicsim!-vontam az ölembe.-Midet ütötted meg?
-A lábham-hüppögte kisfiam a blúzomba.
-Shhh,semmi baj,Peter!Csak egy kis horzsolás,nem vészes.Shhh-csitítottam.
Peterrel a karjaimban felálltam,és a másik kettőt magam előtt terelve felmentem az emeletre,egyenesen a fürdőbe.
-Jól vagy,bátyó?-kérdezte Angel megszeppenve.
-Ighen-felelte Peter,és hagyta,hogy felültessem a pultra.
Sima nedves kendővel letisztítottam a bal térdét,aztán mintás ragtapasszal leragasztottam.-Kész is-adtam rá egy puszit.-Semmiség az egész.
-Tényleg az-mondta Peter megnyugodva.-William,várj!
-Ha lehet,most ne essetek el-segítettem le a padlóra.
Még földet sem ért a lába,de Peter már készen is ragadta Angelt,és futottak a bátyjuk után.Fejcsóválva mosolyogtam elevenségükön.Csak ne örökölte volna Peter a szerencsétlenségemet!
A szobámba mentem,és kontyba fogott hajamat leeresztettem,kifésültem.Aztán megszabadultam a kosztümtől és körömcipőtől is.Egy melegítőalsót és egy I love Music feliratú pólót vettem fel helyette.Jóval kényelmesebb volt máris.
Az ikrek a szobájukban játszottak,így lementem a konyhába,és elkezdtem főzni a vacsorát.

3.fejezet

-Mi 4-en és egy 2 éves kislány-vigyorgott Emmett.-Rosalie-val örökbe fogadtuk.A neve Annasophia,de mi csak Sophie-nak hívjuk.Egy kisangyal az a lány,és nagyon hasonlít Rosie-ra,szerencsére.És apának meg anyának hív minket...
Emmett sugárzott a boldogságtól.Annyira belelendült a mesélésbe lányáról,hogy hadarni kezdett.Felnevett5em,de még Rosalie is velem együtt kacagott.mintha hirtelen kicserélték volna.Úgy látszik,az anyai ösztönök benne meg vannak.
-Emmett!Hadarsz-hívtam fel rá a figyelmét.
-Jaj,bocsi-hagyta abba a nevezett a beszédet.
Megcsörrent a mobilom a táskám mélyén.Egy bocsánatkérő pillantás kíséretében kutatni kezdtem.Áttúrtam a teljes tartalmát,mire megtaláltam a készüléket.Charlie otthoni számát jelezte.Felhúztam a szemöldököm,hogy miért keres engem Sue ilyenkor?Általában csak fontos dolgok miatt hív fel.hirtelen jutott el a tudatomig,és gondolatban homlokon csaptam magam.Charlie szabadságon van.És olyanért keres,amit különben élőben beszélnénk meg.
-Szia,Apa!-szóltam bele.
-Szia,Bella!-mormogta Charlie a telefonba.-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?ah,mindegy is.Este átmehetünk?
-Gyertek csak-feleltem.-De kedves mostohahúgomat ne hozzátok,légyszi!
-Nyugodj meg.Leaht akkor sem tudnánk elráncigálni hozzátok,ha az élete múlna rajta-nevette Charlie.Felettébb viccesnek találta a Leah és köztem dúló háborút.Nem hiába csak a mostohatestvérem.Utáljuk egymást,mint a rossz pénzt.Viszont Sethtel,Sue fiával nagyon jó barátok vagyunk a hovatartozásunk ellenére is.-Ellenben Seth biztosan szívesen jönne,hiányolja már a fiaidat.-Na mit mondtam?!
-Meghiszem azt,tegnap egész délután velük volt-forgattam meg a szemem.-Ma nem hinném,hogy jönne,arról panaszkodott,hogy Sam egy újoncot osztott be mellé járőrözésre.Úgyhogy este várlak titeket,most mennem kell.Szia,Apa,puszilom Suet!-Rosszallóan tetem el a telefont,amikor újra csörgött.-Hát ez nem igaz-dünnyögtem.-Swan!
-Ms.Swan,Eloise vagyok,Mr.Cooper asszisztense.Szólni szeretnék,hogy a főnököm még a tárgyalás előtt beszélni akar önnel-közölte a lány.
-Rendben,akkor a főnöke jöjjön az irodámba...mondjuk 10 órára.Viszhall,Eloise!
-Viszhall,Ms.Swan!
Kinyomtam a telefont és Rosalie tágra nyílt szemével találtam magam szembe.-Neked gyereked van?-suttogta.
-Nem is egy-lehelte Alice.-De homályos.Nem látom őket tisztán-nézett rám bánatos szemekkel.
Nem tudtam válaszolni.Mégis mit?Ja,igen,tudjátok,megszültem az unokaöccseiteket és húgotokat???Csak néztem rájuk szótlanul.Aztán Alice szem elhomályosodott.Vagy egy percig meredt a semmibe.Mikor megszólalt,azt hittem,menten agyvérzést kapok.

2.fejezet

-Bella-ölelt át Alice,és arcát a mellkasomba fúrt.Ha tudna,már biztosan sírna.-Úgy hiányoztál,Bella!
-Te is nekem-adtam puszit a feje búbjára.Annyira,de annyira örültem,hogy itt vannak.Még Rosalie-nak is!Csak Ő ne legyen itt,mert attól viszont kikészülök.Nem akarom látni,ahogy lenéz!Nem akarom,hogy itt legyen Ő is!
-Nincs itt,nyugodj meg,mert az érzéseid újfent idegtépőek-tette a vállamra a kezét Jasper néhány nyugalomhullámmal megajándékozva.egy pillanatra megdöbbentem a közelségén.Sosem volt semmilyen testi kontaktus köztünk,mert nem elég erős az önuralma.Most meg minden gond nélkül vigasztal.Jasper kicsit felnevetett.-Sokkal jobb már az önuralmam,olyan mint Alice-é.
Megnyugodtam annyira,amennyire ilyen helyzetben lehetséges.Ellenben Alice elkezdett hüppögni,és még szorosabban ölelt.
-Alice,kicsim,még szükségem van a bordámra-simogattam meg a hátát.-Engedj szépen el,Alice!
Hát igen,a beszéd stílusom egy kissé megváltozott a gyerekek mellett.Alice szerencsére elengedett,mielőtt eltöri valamelyik csontom.
-Honnan...tudtad,h-hogy...itt vagyhunk?-szipogta a kis Törpilla.-Gyere!-Behúzott a házba,én pedig engedelmesen lépkedtem utána.-Nah,válaszolj már!
-Ellenőrzöm,hogy igaz-e a hír,miszerint beköltöztek a házba-magyaráztam.
-És hol dolgozol,ahol ez a munkád kosztümben?-nevetett fel mögöttem a nagy mackó.
-Alpolgármester vagyok-vigyorogtam vissza megdöbbent képén.-Úgyhogy az ilyen dolgokról biztosat kell tudnom...Mind...visszajöttök?
A torkom újra kiszáradt,és beharaptam az alsó ajkam,amíg vártam,hogy válaszoljon valaki.Elég kínos volt az negyed perc.
-Csak mi öten-fonta keresztbe a karjait a melle előtt Rosalie.Pont olyan ellenséges volt,mint régen is.
Öten?Ők négyen és...Ő?
-Öten,mint...-puhatolóztam rekedten.

Ne öljetek meg az ismételt függővégért:O

1.fejezet

-Fiúk,az istenért,viselkedjetek már!-masszíroztam meg a halántékom.Kisváros,de olyan dugó tud lenni,hogy az már hihetetlen.-Nem szólok még egyszer!
Hátrafordultam az ikrekhez,és szúrósan néztem rájuk,amíg el nem nyugodtak.Csak William és Peter nyüzsgött,Angel természetéhez híven nagyon nyugodt volt.Ezért hívtuk Angelnek.A sor megindult egy kicsit,majd rendes tempóra kapcsolt.Lekanyarodtam az óvodához,és beálltam egy üres helyre.Kiszállítottam a kicsiket,és Petert még időben kaptam el,mielőtt beletrappol egy nagy,sáros pocsolyába.Nem kell ma reggelre még egy öltöztetés!
-Szia,Bella!-mosolygott rám Lauren.
Visszamosolyogtam.Lauren volt az új óvónő-szerencsétlen gyerekek.Mikortól a Harvardon tanultam,elkezdett kedves lenni velem,amióta meg a hivatalban dolgozom,próbál öri-barizni.De inkább,mint az irigykedését hallgatni "édi" orrhangján.
-Szia,Lauren!Sok szerencsét,már az autóban nyüzsögtek-sóhajtottam.Puszit adtam mind3 lurkómnak a fejére,és ott hagytam őket Laurennel.Padlógázzal hajtottam a hivatal épületéhez,mert késésben voltam.Leparkoltam a helyemre,és az anyósülésre dobtam a levetett blézerem.Felsiettem az irodámba,és lehuppanva a székembe vettem pár mély levegőt.Kopogtak,majd a polgármester dugta be a fejét.
-Jó reggelt,Scott!-álltam fel.
-Bella!-fogott velem kezet.
-Mi járatban nálam?Segíthetek valamit Önnek?
-Ami azt illeti....igen...Tudom,hogy ez téged személyesen érint,de...Kaptunk egy hírt,hogy a Cullen rezidenciába beköltöztek,és mint mindig,le kéne ellenőrizni....Csak szerettem volna,ha tőlem tudod meg,Bella.
-Köszönöm,Scott!Ez kedves Öntől-száradt ki a torkom.-Akkor én...megyek is.-Kézbe vettem a táskám,és csak abban reménykedtem,hogy nem Ő az.Bármelyikük,csak ne Ő.Azt nem bírnám ki különben.
Visszaszálltam az autómba,és indítottam.Szerencsére sikerült olyan állapotban maradnom,hogy tudjak vezetni,és uraljam az arcizmaim.Hamarabb elértem a nagy házat,mint amilyen hosszú útra emlékeztem.De hát egy Audi gyorsabb a régi Chevy-furgonnál.2 kocsi parkolta ház előtt.Egy BMW és egy Honda.Leállítottam a motort,és abban a pillanatban láttam is nyílni a bejárati ajtót.Nagy levegőt vettem,majd kiszálltam a sötétített üveges rejtekemből.A burkolókőn hangosan kopogott a cipőm sarka,ahogy elsétáltam a verandáig.Már vártak ott rám.
-Sziasztok-köszöntem elhaló hanggal.

prológus

Mi történne, ha Edward és Bella közt több történik, mielőtt Cullenék elmennek Forksból?

-Hogy vagy, Bella?- kérdezte egy új hang. Néhány hosszú pillanat múlva felismertem a fölém hajoló, szürke hajú férfit.
-Dr.Gerandy?- motyogtam.
-Igen, én vagyok az, kedves- felelte. – Mi történt veled? Eltévedtél az erdőben?- nógatott. Hirtelen ráébredtem, hogy egy csomó ember van a szobában. Úgy látszik, a fél város engem keresett. Charlie állt hozzám a legközelebb. Előre hajolt, hogy hallja, mit felelek.
-Igen- suttogtam. – Eltévedtem.
A doktor gondterhelten bólintott, gyöngéden megtapogatta a mirigyeket az állam alatt. Charlie arca megkeményedett.
-Nagyon kimerült vagy?- kérdezte Dr.Gerandy.
Bólintottam és engedelmesen lehunytam a szemem.
-Úgy látom, nincs semmi komolyabb baja!- mormolta a doktor. Ó, dehogynem nincs bajom! – Csak a kime…
-Apa- motyogtam, és hunyorogva próbáltam nyitva tartani a szemem.
-Itt vagyok, Bella, mondd- guggolt le mellém.
-Nem… nem volt időm megmondani neki… hogy lesz gyerekem- suttogtam, és a kezem önkéntelenül a hasamra csúszott.
-Hát persze, hogy lesznek. Egyetem után lesz férjed is, és gyönyörű gyerekeid- magyarázta a doktor úgy, mintha óvodáshoz beszélne. Nyűgösen megráztam a fejem. Már nagyon fáradt voltam.
-Nem… így. Most… 7 hetes terhes vagyok-sütöttem le szememet, már amennyire nyitva volt. – Cullenék… nem tudják… Edward nem tud róla- mormoltam, de aztán…
Azt hiszem utol ért a teljes sokk. Elájultam.